Beszéd "A normalitás védelme és az együttműködés erősítése az EU többszintű kormányzásában" konferencia megnyitója

Országház, Felsőházi ülésterem

Tisztelt Vendégek! Tisztelt Kollégák! Kedves Barátaink!

Örömmel köszöntöm az Európai Konzervatívok és Reformerek politikai pártcsaládjának képviselőit, Isten hozta Önöket Magyarországon!
Köszönöm a mai találkozónk főszervezőjének, Magyar Anna barátunknak a nagyszerű munkát, melynek eredményeként ilyen szép számban találkozhatnak az európai patrióták, itt, Budapesten, az Országházban – a megfelelő időben.

Miért is megfelelőek a mostani idők az európai konzervatívok és reformerek számára, mindazok számára, akik szeretik európai szülőföldjüket, a nemzetüket és országukat, és tisztelik a józan észt, azaz a normalitást? 

Tragikus lokális háborúk dúlnak a szűkebb és tágabb környezetünkben, olyan háborúk, amelyek pillanatok alatt globálissá válhatnak. Minden európai országban vészjósló demográfiai, pénzügyi, gazdasági, kulturális és politikai válságjelenségek mutatkoznak.
Jogos a kérdés: miért volna ez bárki számára megfelelő idő? Azok ideje ez – kedves Barátaim –, akik nemcsak szeretetet, hanem felelősséget is éreznek Európa sorsa, és benne a saját nemzetük sorsa iránt.

Azért megfelelő az idő, mert még lehet, de már kell is cselekedni! Ha elmulasztjuk a cselekvésre alkalmas mostani jó időt, később a cselekvésképtelenség ideje fog rabul ejteni bennünket.

Ma még elháríthatóak a veszélyek, ma még kezelhetőek a válságok. Ma még megakadályozható az a készülő világpolitikai alku, amelynek keretében a nyugati politikai osztály velünk szemben álló része, a saját biztonsága és jóléte érdekében nem pusztán Európa keleti felét áldozza fel – mint ahogyan ezt a XX. század második felében tette –, hanem ezúttal egész Európát feláldozza az atlanti világ mai urainak érdekei miatt.

Nos, a kérdés, kedves Barátaink, hogy mit tehetnek mindebben az európai konzervatívok és reformerek? Mi a legfontosabb, amit az európai konzervatívoknak mindenáron meg kell őrizniük, és mi a legelső, amit az európai reformereknek meg kell újítaniuk?

Az első kérdésre a legrövidebb válasz úgy hangzik, hogy az XXI. században az európai politikai konzervativizmusnak létfontosságú megőriznie az európai józan észt, a „sensus communis”-t, ahogyan azt az európai kultúrában már több mint kétezer éve latinul megfogalmazták.

Ha ugyanis, az európai közgondolkodásból kitörlik a normalitást, ha az európai emberek józan ész iránti érzékét eltompítják majd felszámolják, akkor földrészünkön egy olyan kultúraváltás fog bekövetkezni, amelyben Európa megszűnik az európai emberek otthona lenni, akkor elidegenítenek bennünket a szülőföldünktől.
A második kérdésre adható legrövidebb válasz pedig úgy hangzik, hogy az európai reformereknek mindenekelőtt az államról mint közhatalomról való közgondolkodást kell megújítaniuk!

Ha ugyanis Európában az előttünk álló időkben a demokratikus államokat mint közhatalmakat maguk alá gyűrik a demokratikus legitimációval nem rendelkező globális magánhatalmak, akkor földrészünkön nemcsak a parlamenti demokrácia intézménye züllik szét, hanem sok száz millió európai számára eltűnik a szabadság és az emberi méltósággal élhető élet esélye is.

Tisztelt Konferencia!

Ami a normalitásról, a józan észről a „sensus communis”-ról való filozófiai gondolkodást illeti, nekünk, európaiaknak, van mire hagyatkoznunk. 
A szellemi gyökerek az antik világba, Arisztotelészig nyúlnak vissza, az ő etikájának volt az egyik sarokköve a pronészisz, vagyis azon gyakorlati tudás, amely különvált az akadémiai tudástól. 

A görög filozófus szerint ez az ember veleszületett képessége és erénye, ami lehetővé teszi mindenkinek, hogy tapasztalati úton érezze és tudja, hogy a saját biztonsága és élete szempontjából mi az, amit meg kell tennie, és mi az, amit nem szabad megtennie, tehát különbséget tudjon tenni a jó és rossz között. 
A középkori európai filozófiában ebből az antik gondolati magból csírázott ki a közös jó, azaz a közjó fogalma, amely aztán megalapozta a közérdek fogalmát és a közhatalom modern intézményét is. 

Az európai gondolkodásban több mint kétezer esztendőn keresztül végigvonul a józan észnek és a normalitásnak, azaz a „sensus communis”-nak ezen eszméje. 
Nos, tisztelt Kollegák, napjainkban az európai embereknek a józan észre való képességét, a normalitást akarják megtörni és felszámolni egy ideológiai-mentális agresszió eszközével azok, akik úgy remélik, hogy ennek a hatalomtechnikai műveletnek a nyertesei lehetnek.
Mint tudjuk, nincs új a nap alatt, így az Európában most kibontakozó agresszióra is volt már példa a világtörténelemben, nevezetesen az 1966 és 1976 között Kínában dúló úgynevezett kulturális forradalom. 

Akkor hivatalosan ez volt a neve a mai európai önpusztításhoz hasonló kínai önpusztítási kísérletnek, de napjainkban már csak a „tíz év katasztrófájaként” tartja számon a kínai közemlékezet.

Akkor Kínában meghirdették az úgynevezett „négy régi” ellen harcot, azaz a régi gondolkodásmód, a régi kultúra, a régi szokások és a régi erkölcsök lerombolását. Ma hasonló történik a nyugati világban és benne Európában, amit itt ma „cancel culture”-nak neveznek.

Akkor Kínában a jelszó az volt, hogy „pusztítsd el a régi világot, hogy újat alkothass”. Ma a nyugati világban és itt Európában is az a jelszó az volt, hogy „build back better”.
Akkor Kínában a materialista politika a transzcendens gyökereitől akarta elvágni a kínai társadalmat, ezért hevesen támadták, és fel akarták számolni a konfucianizmust. Ma a nyugati világban és benne Európában ugyanezt teszik a kereszténységgel.

Akkor Kínában a fiatalokból vörösgárdistákat neveltek, akik a kommunista ideológia nevében készek voltak erőszakot alkalmazni bárki, akár családtagjaik ellen is. Ma a nyugati világban és benne Európában szintén fiatalokat toboroznak, hogy ezúttal egy másik szín – most éppen a zöld – és egy másik ideológia – most éppen a klímavédelem – jegyében ugyanúgy erőszakkal lépjenek fel a szűkebb és tágabb környezetük ellen.

Akkor Kínában a kulturális forradalomnak nevezett mentális agresszió és fizikai erőszak azért történt, mert az uralkodó állami elit így akarta megerősíteni hatalmát a kínai emberek felett.

Ma Európában azért zajlik a normalitás, a józan ész megtörésére irányuló mentális-kulturális agresszió, mert globális magánhatalmak a maguk hasznára ki akarják sajátítani, el akarják vonni a közhatalmat az európai demokratikus államoktól.

Ha ugyanis az állam már nem képes közhatalmat gyakorolni, akkor már nem képes megvédeni és érvényesíteni a közérdeket sem, ez esetben pedig az állam elveszíti legfontosabb létjogosultságát. 

És mi történhet ekkor, tisztelt Konferencia? Az történhet, hogy a vesztfáliai béke, azaz 1648 óta kialakult európai állami főhatalmak rendjének helyét átveszik a semmiféle társadalmi felhatalmazással nem rendelkező és a társadalom által nem ellenőrizhető, nem elszámoltatható, nem leváltható magánhatalmi képződmények. Olyan magánhatalmak, amelyek a tőkeerő, információs és technológiai erő évtizedek óta zajló globális koncentrációjának legnagyobb nyertesei.
Nos, ezzel el is érkeztünk az európai reformerek előtt álló legfontosabb feladathoz: meg kell újítani a közérdek képviseletére hivatott közhatalomról, azaz a demokratikus államról való közgondolkodást!

Tudatosítani kell az emberekben, hogy a múlt században kialakult azon értelmezés, miszerint a modern állam Góliátként áll szemben az állampolgáraival és a területén működő gazdasági szereplőkkel, már a múlté! 

Napjainkban a nyugati világban és benne Európában az államok egyre inkább eladósított Dávidok, akik fölé mint hitelezők tornyosulnak a magánhatalmi érdekek Góliátjai.
A pénzügyi statisztikák szerint a világ globális adósságállománya napjainkra elérte a 307 ezer milliárd dollárt. Tudják mennyi volt ez a globális adósság 1970-ben? Kevesebb mint 7 ezer milliárd.

Ma tehát 307 ezer milliárd. Tudják mennyi ebből az összegből napjainkban a világ államainak összesített közadóssága? Valamivel több mint 100 ezer milliárd dollár, ami több, mint a világ államainak összesített éves nemzeti összterméke, azaz a GDP-je.

A jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszer tehát nem más, mint egy gigantikus pilótajáték, tisztelt Kollegák! Ebben a rendszerben az államoknak mint közhatalmaknak költségvetése van, a magánhatalmaknak pedig pénzük. Ebben a rendszerben évről évre az államoknak az adóssága, a magánhatalmaknak pedig a kihelyezett hitelállománya nő.

Ebben a rendszerben, az államok közérdek érvényesítő képessége folyamatosan csökken, a magánhatalmak magánérdek érvényesítő képessége pedig folyamatosan nő. Bármennyire távolinak is tűnik az összefüggés, ennek a folyamatnak a lenyomata mindaz az abnormalitás, ami napjainkban a politika, a gazdaság és a kultúra területén történik a nyugati világban és benne Európában. 

A jó hír az, tisztelt Konferencia, hogy ez a folyamat még leállítható, még visszafordítható, a demokratikus államok és a demokratikus felhatalmazás nélküli globális magánhatalmak között megbomlott erőegyensúly még helyreállítható.
Hogy meddig áll fenn ez a lehetőség? Ameddig az európai országokban még létezik a normalitást képviselő társadalmi többség. Ameddig ez a többség nem szorul kisebbségbe. 

Ameddig Európában még létezik parlamentáris demokrácia, amelyben a társadalmi többség legitim politikai többséggé válhat. Ameddig léteznek a szülőföldjük, nemzetük és Európa iránti felelősséget vállaló politikai erők.

Ezek a feltételek jelenleg még minden európai országban adottak, tisztelt Kollégák, de versenyfutásban vagyunk az idővel!
Annak példázataként, hogy mennyire szoros ez a versenyfutás, engedjenek meg két konkrét példát. 

Néhány napja egy európai fővárosban egy politikai párt europarlamenti választásokon induló hölgy jelöltje kijelentette, hogy szerinte csak egy férfi és egy nő köthet jogi értelemben házasságot, az azonos neműek együttélésének jogát nem vitatta, de azt szerinte nem a házasság, hanem más polgárjogi szerződéses formában és néven kell biztosítania. A pártja azonnal megfosztotta a politikusát a jelöltségtől, de a legélesebb támadást a politikus a saját lányától kapta, aki egy másik európai országban élve az interneten üzente meg az édesanyjának, hogy az förtelmes dolgot képvisel, és a jelöltségtől való visszaléptetésével egy homofóbbal kevesebb lesz az Európai Parlamentben.
Nos, ebben az esetben a szülőnek és a gyereknek már más a normalitás-fogalma. Miért? Mert a házasság fogalmára irányuló évezredes keresztény európai „sensus communis”-t Európában már körülbelül két évtizede tudatosan feltörték, és azóta egyre erősödő folyamatos propagandával igyekeznek átalakítani a házasság fogalmát és intézményét. 

Ha azonban a férfi és a nő közötti biológiai határok jogi eszközökkel eltörölhetők, akkor például annak sem lehet akadálya, hogy eltöröljék akár az ember és az állat, vagy az ember és az általa alkotott gépek közötti határokat is.

A példa minderre, hogy egy szintén európai fővárosban néhány hete önmagukat kutyának képzelő és kutyajelmezbe öltözött mintegy ezer ember, ugatva és vonyítva úgynevezett – és most jól figyeljenek – „transz-ember-kutyák jogainak” az emberi jogok keretében történő elismertetését emberi jogot követelte magának, jelentsen ez bármit is. 

Ez az eset a normalitás képviselői szerint pszichiátriai vagy rendészeti ügy, tekintettel arra, hogy az illetők közterületen riadalmat keltve garázdálkodtak.
Az abnormalitás képviselői viszont mindezt szabadságjognak nevezik, és tudják, ha ezt az új kezdeményezésüket is kellően hosszú időn keresztül kellő propagandaerővel hirdetik, akkor akár az ember és állat közötti biológiai határok eltörlését is az új normalitás részévé tehetik.

A határtalanul abnormálitásba süllyesztett ember pedig korlátlanul uralható és kifosztható lesz, hiszen minden morális célját elveszíti – és ez a valódi célja az abnormalitás terjesztő tudatipari gépezet gazdáinak. Az abnormalitás hívei szerint minden csak idő, pénz, tudatformáló erő és technológiai kérdése.
A normalitás hívei szerint viszont nem minden idő, nem minden pénz és technológiai kérdése, még a XXI. században sem. 
Noha az egyes ember élete múlandó, mégis vannak időtlen emberi értékek és érzések, amelyek mindenféle technológiáktól függetlenül az örök emberi lélekben gyökereznek. 

Tudják, hogyan szólt a magát egyébként materialistának valló korabeli kínai hatalom által kirobbantott kulturális forradalom önmeghatározása? „Egy nagy forradalom, ami az emberek lelkét érinti....”. Mert noha az ellenkezőjét hirdették a kínai kommunisták, ők is tudták, hogy a lélek a lényeg.

Nos, kedves Barátaink, az előttünk álló időkben a normalitás híveinek a maguk eszközeivel és a maguk helyén mindenekelőtt az európai emberek lelkét, Európa lelkét kell megvédeniük azon lélekrablási kísérletek ellen, amelyek egyre nyíltabban és erőteljesebben bontakoznak ki a földrészünkön.
Ha megvédjük Európa lelkét, akkor minden előttünk álló megpróbáltatással szemben meg tudjuk védeni az európai demokráciát is. Meg tudjuk védeni az európai államok szuverenitását és együttműködését, az európai nemzetek önazonosságát és azon belül az európai kultúra sokszínűségét, és meg tudjuk védeni Európa érdekeit is a világpolitika XXI. századi forgatagában.

Mindehhez hit, jellem, bátorság, összefogás és kitartás kell! Ez a kulcsa az európai normalitás győzelmének, amelyért megküzdeni tartozunk gyermekeinknek és unokáinknak.
Ehhez adjon a Jóisten mindannyiunknak erőt, bölcsességet és hű szövetségeseket.

Hasznos eszmecserét és kellemes együttlétet kívánok mindannyiuknak!