Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Főigazgató Asszony, tisztelt Emlékező és Ünneplő Konferencia!

Isten hozta a nemzeti emlékezet és kegyelet szolgálóit az Országházban. Mindig jó Önökkel találkozni, akár ebben a Házban, akár a főváros vagy az ország különböző helyszínein.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság valamint a Nemzeti Örökség Intézetének munkájával a közvélemény leggyakrabban a nemzeti gyásznapjaink során szokott szembesülni, ezért külön öröm, hogy ma egy intézményi születésnap okán találkozhatunk, és köszönthetem tisztelettel Önöket az Országgyűlés és a magam nevében is.

Bizonyára Önök közül sokan emlékeznek a rendszerváltoztatás idejéből – Boross miniszterelnök úr egészen biztosan emlékszik rá – egy német társadalomtudóstól származó mondásra, miszerint „egy politikai rendszert hat hónap alatt lehet leváltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt lehet átalakítani, a társadalmi rendszer átalakításához viszont hatvan év kell”.

Nos, ha a társadalmi rendszer átalakításához hat évtized szükséges a szakemberek szerint, akkor kérdés, hogy mennyi idő szükséges a társadalmi közgondolkodás, a mentalitás átalakulásához, mennyi idő szükséges például egy társadalomban a kegyeleti kultúra átalakulásához?
A kérdés nem költői – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, legalábbis mi, magyarok tudjuk rá a választ: Magyarországon a politikai rendszerváltoztatást követően csaknem tíz esztendőre volt szükség, hogy megvalósuljon a kegyeleti rendszerváltoztatás intézményi alapja azáltal, hogy 1999. október 1-én jogi értelemben létrejött, majd 2000. január 6-án megtartotta alakuló ülését a Nemzeti Kegyeleti Bizottság.
Az 1945 után a kommunizmus időszakában a nemzet ismert és ismeretlen áldozatai és hősei emlékével szemben kialakult elhallgatás, hamisítás, felejtés, hálátlanság, tiszteletlenség, közömbösség és színvonaltalanság kegyeleti kultúráját le kellett váltani a nemzeti emlékezet, hála és tisztelet kegyeleti kultúrájára, mert mi, magyarok hiszünk abban, hogy mindig az ősök sírjai avatják az országot hazává.
Mindannyian hittünk és hiszünk abban is, amit a Nemzeti Kegyeleti Bizottság első elnöke – néhai Jókai Anna, akinek emléke és teljesítménye előtt ma is főt hajtunk – úgy fogalmazott meg, hogy „fenn kell tartani az emlékezetet, mert az a nemzet, amely úgy érzi, hogy múltjának nem tartozik semmivel, az semmit nem követelhet a jövőtől”.

Mi, a rendszerváltoztatás nemzedéke a múlttal szemben nemcsak szerencséseknek, hanem adósoknak is érezzük magunkat, mert az utánunk érkező nemzedékek számára – ha nem is követelünk, de – bízunk egy élhető jövőben, amely bizodalmunk mellett cselekedni is igyekszünk.
Amint azt Önök pontosan tudják, az elmúlt harminc esztendőben a magyar politikát és közéletet rendkívül heves viták, értékrendi és szemléletbeli megosztottságok jellemezték. Ám ennek ellenére – és ez talán némi reménnyel tölthet el mindannyiunkat – a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, majd a 2013-ban létrejött Nemzeti Örökség Intézete nem került politikai viták kereszttüzébe, ami annak a jele talán, hogy minden fél egyetértett abban, hogy a kommunizmus bukása után tíz esztendővel valóban új kegyeleti kultúra megteremtésére volt szükség hazánkban, és talán abban is mindenki egyetért, hogy az elmúlt húsz esztendőben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság tisztességes, lelkiismeretes és szakmailag példaértékű munkát végzett.

Ez idő alatt a különböző kormányzatok különböző mértékben támogatták költségvetési forrásokból azt az egyedi közfeladatot, amit egy társadalomban az élőknek a holtak iránti tiszteletének a kifejezése jelent.

Összeségében elmondhatjuk, hogy az elmúlt húsz esztendőben a kegyeleti adósságainkhoz képest keveset, az ország pénzügyi lehetőségeihez képest azonban egyre többet és emelt fővel vállalhatót tudtunk tenni a nemzeti kegyelet új kultúrájának megerősítése érdekében.
A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság csaknem hatezer sírhelyet, húsz temetőrészt és kilenc egyéb kegyeleti helyet nyilvánított védetté, tizenhét nemzeti emlékhelyre és ötvenkét történelmi emlékhelyre tett javaslatot. A Bizottság a nemzet élő lelkiismereteként működik. Köszönöm mindezt a Bizottság elnökének, Boross Péter miniszterelnök úrnak és a bizottság minden korábbi és jelenlegi tagjának.
A Nemzeti Örökség Intézete 2016 óta gondozhatja a Fiumei úti sírkertet és nemzeti emlékhelyet, a szomszédságában lévő salgótarjáni utcai zsidó temetőt, valamint az Új Köztemető nemzeti gyászparkot, amelyek vonatkozásában korábban soha nem látott mértékű felújításokat terveznek.

Bízom benne, tisztelt Főigazgató Asszony, hogy ezen felújítási munkálatokkal a következő években nemcsak hazai, hanem európai, nemzetközi példát és mércét is tudnak nyújtani mindenki számára kegyeleti kultúrából.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, kívánom, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság, illetve a Nemzeti Örökség Intézete minden mai és leendő munkatársának, hogy az elmúlt két évtizedhez hasonló módon továbbra is legyenek sikeres építői nemzeti önazonosságunknak, és adjon ehhez nekik az Isten elegendő erőt, jó egészséget, kitartást és bölcsességet!