Tisztelt Polgármester Úr, Elnök Úr! Tisztelendő Úr!
Tisztelt Sill Család és Takács Család!
Tisztelt Ünneplő Közösség! Hölgyeim és Uraim!

Amikor Sill Jakab és Füle Zsófia 1913-ban felállították Csallóközcsütörtökön ezt a Fehér Keresztet, akkor Európa egymással szembefordított nemzetei éppen egymás életének és életterének ostromára készültek azért, hogy megszerezzék a másik erőforrásait és területeit, azért hogy a remélt új területekre kiterjeszthessék uralmuk és identitásuk határait.

Ma már tudjuk, hogy mindez az első világháborúhoz vezetett. Ez az addigi legpusztítóbb háború pedig megszülte az emberiség eddigi két legpusztítóbb ideológiáját és politikai rendszerét: a kommunizmust és a nácizmust, melyek az embereket és közösségeiket nem csak fizikai valójukban, de szellemükben, lelkükben – gondolataikban és érzelmeikben – is uralni akarták.

Most, amikor a Sill és a Takács család a csütörtöki polgárok segítségével helyreállítják az egykori Fehér Keresztet, akkor Európában ismét ostromidők járnak: szellemi ostrom alatt állnak az európai alapértékek, a kereszténység és a nemzeti gondolat, politikai ostrom alatt állnak az európai nemzetállamok, és migrációs ostrom alatt áll maga Európa is azért, mert a kontinensen kívüli erők ki akarják terjeszteni uralmukat és identitásukat Európára.

A polgáraik biztonságáról és jólétéről gondoskodni hivatott államok kerülnek válságba, az államok együttműködését szolgálni hivatott nemzetközi intézmények mondanak csődöt, létünk közösségi keretei bomlanak föl, ezeréves erkölcsi normák, együttélési szabályok veszítik érvényüket. Ma még nem tudjuk, hogy mindez hová vezet.

Kedves Barátaim!

Az európai ember számára azonban a legnagyobb bizonytalanságban mindig megadatik egy bizonyosság: a kereszt bizonyossága. Az európai civilizáció a keresztény értékrenden nyugszik. A kereszténység jelképe pedig a kereszt, a négy világtájat átfogó kozmikus jelkép, amely a halál és élet, a profán és a szent, a csüggedés és a remény kettősségében hirdeti a szeretet megváltó erejét.

II. János Pál pápa szavai szerint „az emberi ész képtelen kimeríteni a szeretet kereszten megjelenő misztériumát, a kereszt ellenben meg tudja adni az észnek a végső választ, amit keres”.
Csallóközcsütörtök magyarsága, a Szent István által megteremtett és felajánlott Regnum Marianum, azaz Mária országának népe ezért emelt a keresztjének már a XIII. században gótikus templomot, a Szent-Jakab templomot; ezért állított a településen 1781-ben keresztet vasból, majd fából; 1799-ben azért emelt vörösre festett Keresztet, Vörös Körösztöt, mert így akarta kifejezni hűségét hitéhez, magyar szülőföldjéhez és nemzetéhez.
A ma újraavatandó Fehér Kereszt mindezért számunkra nem pusztán egy műemlék, hanem magyar és európai sorsunk egyik jelképes útjelzőköve is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mitől vagyunk európaiak? Európa identitásának két fundamentuma van: a keresztény értékrend és a nemzeti gondolat.

Nem véletlen, hogy ma mindkettő támadás alatt áll, ugyanis a XXI. században a fizikai erőszakot megelőzi a szellemi erőszak, napjainkban pedig a közösségek alávetése az azonosságtudatuk megtörésével és megszállásával kezdődik. Napjainkban az európai emberek nemi, családi, vallási és nemzeti identitása a szellemi támadások középpontjában van, recsegnek-ropognak a legszervesebb emberi közösségek, a családi, vallási és nemzeti közösségek kötelékei, célkeresztben vannak a keresztény egyházak és a nemzeti államok.

Mindezen jelenségek annak a politikai korrektség ideológiájával és tömegmanipulációt tökélyre fejlesztő modern média eszköztárával felszerelt szellemi erőszaknak a megnyilvánulásai, amellyel meg akarják fosztani az európai embereket lelki-szellemi kapaszkodóiktól, védelmet és eligazodást nyújtó közösségeiktől. Mindennek mi – európai emberek és nemzetek, magyarok és szlovákok – egyaránt áldozatai lehetünk.

Áldozatai, de nem feltétlenül ártatlan áldozatai. Ha közös történelmünk tanulságaiból és a mai történések egyértelmű jeleiből nem ismerjük fel egymásra utaltságunkat, sorsközösségünket, ha a kereszténység értékközösségén állva – egymásban nem az ellenséget, a veszedelmet látva – nem tudjuk egymást segítve erősíteni nemzeti önazonosságunkat, akkor a XXI. században magunk leszünk okozói önön vesztünknek.

Az 1913-ban Csallóközcsütörtökön keresztet állító Sill család a XX. századnak lett áldozata, a Benes-dekrétumokkal tépték ki őket a szülőföldjükről, mint ahogyan sok millió európait űztek el a múlt század során otthonaikból.

Az adventi várakozásban, a csütörtöki Fehér Kereszt előtt feltehetjük a kérdést: mi, mai magyarok és szlovákok, mai közép-európai és európai nemzedékek akarunk-e és tudunk-e okulni a XX. századi közös történelmünkből? Tudunk-e okulni és helyesen cselekedni, annak érdekében, hogy elégtételt nyújtsunk az elődeinknek és reményt adjunk az utódainknak?

XX. századi keresztjeink árnyékában, magyaroknak, szlovákoknak és európai sorstársainknak, azaz mindannyiunknak tudnunk kell, hogy a ránk leselkedő új veszélyek közösek: a nem vállalt gyermekáldás, a kényszerűségből idegenségbe vándorló honfitárs, a csökkenő lélekszám mellett apadó lélek, a mohóssággal és felelőtlenséggel tönkretett közös természeti környezet, a nemzeti államaink elsorvasztására, ugyanakkor a számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeink megalázására tett kísérletek mindannyiunkat sújtanak.

A XXI. században az európai nemzeti állam nem azért érték, mert nemzeti türelmetlenséget bír szítani és képes jogaiban korlátozni és megalázni a területén számbeli kisebbségben élő egyéb nemzeti közösségeket – ahogy a történelem folyamán s a jelenben is tette és teszi ezt sok helyütt –, hanem – a mi magyar nézőpontunkból – azért fontos és azért érték, mert képes védelmet és támaszt nyújtani minden területén élő embernek és közösségnek azon külső, nemzetközi érdekekkel szemben, amelyek a közjó alapján nem kívánatosnak és károsnak minősülnek; amelyek fenyegetik e közösségek és az őket alkotó emberek biztonságát, boldogulását és megmaradását.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Napjainkra ugyan terebélyessé vált az emberi jogok rendszere és tudománya, mi több, az emberi jogokra való hivatkozás már uralmi törekvések nemzetközileg elfogadott ideológiájává vált, de ez nem növelte az emberek és közösségek biztonságérzetét. Miközben a természet törvényeivel ellentétben – úgymond – emberi joggá vált már a nemi önazonosság megválasztásának szabadsága is, azonközben fájóan hiányzik az emberi jogok elméletéből és gyakorlatából a szülőföldhöz való jog.

Az a jog, amely szavatolja, hogy erőszakkal senkit nem foszthatnak meg szülőföldjétől, onnan senkit el nem űzhetnek, vagy ha ez mégis megtörténik, akkor az elűzöttnek joga van oda visszatérni. Európa csaknem 40 milliós számbeli kisebbségben élő nemzeti közösségeinek – így a külhoni magyar közösségeknek is – különösképpen hiányzik az a jog, amely számonkérhetően biztosítja, hogy senki nem válhat másodrendű emberré a saját szülőföldjén, nyelve és kultúrája miatt senkit nem lehet elidegeníteni szülőföldjétől.

Miközben már vannak, akik a megélhetési migrációt, a szülőföldtől idegen lakóhely megválasztásának korlátlan szabadságát is az alapvető emberi jogok közé sorolják, aközben hiányzik az a jog, amely garantálja, hogy a szülőföld lakóinak akaratával ellentétes módon ne lehessen idegen bevándorló tömegekkel elárasztani a szülőföldet; vagyis az európai emberek számára hiányzik az európai szülőföldhöz való joguk kimondása és annak érvényesítése.
A mindannyiunkra leselkedő veszélyekből azonban esélyeket is tudunk kovácsolni. Régi magyar és közép-európai erény ez, amelyre minden bizonnyal szükségünk lesz az elkövetkezőkben is. A közös keresztény értékrendünk jelképe a kereszt, erőt és reményt adhat magyaroknak és szlovákoknak ahhoz, hogy nemzeti érdekeink érvényesítésével, állami törekvéseinkkel egymást ne gyengítsük, hanem erősítsük, a történelmi egymásrautaltságunk és a kölcsönös tisztelet jegyében.

Tisztelt Honfitársaim!

A görög „europósz” szó jelentése: aki jól és messzire lát. A mi Európánk ebből nyerte a nevét. A Fehér Kereszt hithez, szülőföldhöz, nemzethez való ragaszkodást kifejező helyreállításával a Sill és a Takács család, Csallóközcsütörtök polgárai és vezetése ma bizonyságát adták annak, hogy valóban jól és valóban messzire látnak. Nemcsak a múltba, de reményeink szerint a jövőbe is.

Engedjék meg, hogy Csallóközcsütörtök közösségének a polgármester úr útján – megbecsülésünk jeléül – egy olyan jelképes ajándékot nyújtsak át, amely szintén jól és messziről látható: az Országház tetejére korábban kitűzött magyar nemzeti lobogónkat szeretném Önöknek adományozni.

Örömteli adventi várakozást, áldott Karácsonyt és békés újesztendőt kívánok Önöknek, a szülőföldhöz, a magyar nemzethez és Európához való hűségben!