Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Ha egy államférfi mércéje a nemzetét szolgáló állam építése, akkor ma a XX. század legeredményesebb magyar államférfijára, Bethlen István miniszterelnökre emlékezünk.

Az elmúlt több mint nyolcvan esztendőben Bethlen István politikai teljesítménye megosztotta az utókort.

Akik a magyar állam gyengítésében és örökös alárendeltségében voltak érdekeltek, azok Bethlen Istvánt feledni és feledtetni akarták.

Akiknek az önálló és erős magyar állam volt a céljuk, azok Bethlen Istvánra emlékezni és emlékeztetni akartak.

Akik feledni és feledtetni kívánták Bethlen Istvánt, azok eleinte a vulgármarxizmus primitív osztályharcos hazugságaihoz, majd később az álliberális relativizmus körmönfont hazugságaihoz folyamodtak, mert – miután Bethlent egy szovjet rabkórházban megölték – azt gondolták, a sokféle hazugság megölheti a múltat, a tényeket, és az emlékezetet is.

Akik emlékezni és emlékeztetni akartak Bethlen Istvánra, abban bíztak, hogy a hazugság – legyen az bármilyen hosszan tartó és bármilyen színezetű is – soha nem ölheti meg a múltat, nem ölheti meg a történelmi tényeket és nem ölheti meg a nemzeti emlékezetet sem.

Mi a mai napon emlékezni és megérteni akarunk.

Emlékezni Bethlen Istvánra, pontosan érteni és megértetni a történelmi kort, amelyben élt és az ő teljesítményét, annak érdekében, hogy erényeit tovább éltessük, és kényszerű hibáit ne ismételjük meg.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Az államiság elvont jogi fogalmától a működő állam valóságáig hosszú és nagyon nehéz az út. Bethlen István miniszterelnökként ezen az úton vezette végig eredményesen Magyarországot.

A Mohács után megszűnt önálló államiságát Magyarország csaknem ötszáz esztendővel később, 1920-ban kapta vissza, tragikus áron.

A magyaroknak le kellett mondaniuk a történelmi országuk területének kétharmadáról és el kellett fogadják, hogy a szülőföldjén élő minden tíz magyar emberből három idegen hatalmak fennhatósága alá kerül.

Ráadásul cserébe az első világháborút lezáró békeszerződésben Magyarországnak jogi értelemben biztosították ugyan az önálló államiság ismérveit, ám a győztesek – akik a történelemkönyvek mellett a békeszerződéseket is írni szokták – életképtelen államot szántak a magyaroknak.

Természeti erőforrásaitól elvágott, közlekedési infrastruktúrájában csonkolt, mozdítható vagyonából jelentős részt kirabolt, többszázezer menekült életlehetőségeinek újrateremtésével megterhelt, eszköztelen államot.

A trianoni szerződés Bethlen István életében is vízválasztó volt. Bethlen addig a budapesti politika által elhanyagolt szülőföldjéért küzdő erdélyi magyar arisztokrata politikus volt. 1920 után nemzete iránt felelős magyar államférfi vált belőle.

A váltást az idők súlya mellett talán az a felismerés érlelte meg, hogy Bethlen mindenkinél jobban megérezte a kortalan igazságot:

ami történik ma Erdéllyel és az erdélyi magyarsággal, az történhet holnap vagy holnapután Magyarországgal és annak magyarságával is.

Bethlen a XX. század legelején pontosan érzékelte a magyar Erdélyre leselkedő veszélyeket, pontosan érzékelte a budapesti politikai elit cselekvésképtelenségét, ám sem a veszélyeket nem tudta elhárítani, sem a cselekvésképtelenséget nem bírta nemzeti cselekvéssé változtatni.

Bethlen István erdélyi politikusi küzdelmei eredménytelenségének oka Kossuth Lajos Cassandra levelének történelmi igazságában rejlik: a magyar nemzetet csak egy önálló, független, nemzetét szolgáló magyar állam tudja megvédeni, erősíteni. Ilyen állam hiányában a nemzet védtelen és kiszolgáltatott.

Kossuth 1867-ben azt írta, hogy a magyarok akkor készülnek lemondani az állami jogok iránti igényükről, amikor “ (…) minden nemzet, a nagy Angliától a kis Cretáig érzi, hogy a kor szelleme, a kor iránya a jogvisszaszerzések vagy a jogfejlesztéseknek kedvezőek”.

Kossuth szerint az önálló állam igényéről való lemondással a magyarság elveszíti legfőbb életbiztosítékait, mindezt akkor, amikor – szavai szerint – “(…) a szemlátomást közelgő európai bonyodalmakban hazánkat a vetélkedő ambitiok czéltáblájává tűzik ki.“

Az ifjú Bethlen István tanulmányai során minden bizonnyal olvasta Kossuth Lajos Cassandra levelét, ám annak igazságáról csak 1901-ben történt országgyűlési képviselővé választása után győződhetett meg igazán.

1918 – 1919 sorsfordító esztendőiben Bethlen István a magyarságot megbénító Károlyi Mihály-féle kormányzattal, majd a Károlyi és társai által hatalomba segített Kun Béla féle bolsevik internacionalizmussal szembeszegülő nemzeti gondolat és nemzeti cselekvés egyik vezéralakja.

Bethlen István a XX. század legsúlyosabb magyar nemzeti válságában vált államférfivá.

A nemzeti válságban született kormányzásának tízesztendő után egy nemzetközi gazdasági válság véget vetett ugyan, de a két válság között Bethlen István miniszterelnök vezetésével a fél évezrede halott magyar állam ismét életre kelt, és életképesnek bizonyult.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Szaktörténészek, az Önök feladata részletesen elemezni és bemutatni, hogy egy gazdaságilag kifosztott, társadalmilag szétzilált, megalázott, külpolitikailag ellenséges körgyűrűbe zárt ország az újjászülető önálló állama és emberi energiái révén egy évtized alatt miként válik gazdaságilag versenyképessé, hogyan törekszik társadalmi békét teremteni, miként vívja ki magának a külvilág tiszteletét, és hogyan kísérel meg kiszabadulni a ráfonódó ellenséges körgyűrűből.

Bethlen István miniszterelnöknek és társainak az volt a feladata, hogy ezen fejlődést megvalósítsák.

És megvalósították.

Első lépésként Bethlen politikai stabilitást teremtett. Szavai szerint “mindez azért volt lehetséges, mert a választójogi kérdésben konzervatívan jártunk el, és mert a tömegeknek a kommunista jelszavakkal, a demagógiának kifinomult eszközeivel és modern technikájával való felizgatása ellen kíméletlen szigorúsággal léptünk fel a törvényhozás útján. Egyszer már tüzet fogott a házunk a kommunista kísérlettől (…), túlságosan veszedelmes lett volna egy idegenek által megsarcolt, ellenségei által halálosan megkínzott és a forradalmakban természetes vezetőitől és az állami tekintélyben való hitétől megrabolt nép puskaporos házába beengedni a lázítás tűzcsóváit.

A tűz eloltása – ez volt a korszak feladata és azt a lehető legkisebb áldozatokkal kellett megkísérelnünk.“

A politikai stabilitást a gazdasági stabilitás megteremtése követte. A létrehozott Magyar Nemzeti Bank nem Magyarország pénzügyi alávetésének, hanem monetáris szuverenitásának alapintézményeként jött létre, az új vámrendszer a belpiacokat védte, a népszövetségi államkölcsönöket pedig nem ellopták, hanem értékálló pengőt teremtettek, amelyeket állami beruházásokra fordítottak.

Ezen beruházásokból többek között a társadalmi stabilitást erősítő kötelező nyugdíj és egészségbiztosítási rendszer, népiskolai hálózat, közegészségügyi fejlesztések valamint felsőoktatási intézmények jöttek létre.

Bethlen István miniszterelnököt és politikáját 1931-ben elsodorta a nemzetközi gazdasági válság. Ezt követően, a magyar állam önállóságra törekvésének fokozatos feladásával arányos mértékben az állam veszített nemzetépítő erejéből is. 1944. március 19-én pedig a történelem hosszú időre elsodorta a Bethlen alatt újjászületett magyar állam függetlenségét és nemzetépítő jellegét.

Bethlen István személyes sorsa jelképesen hasonló a vezetésével megteremtett állam sorsával: a nácik üldözték, a kommunisták börtönbe vetették, és el is pusztították.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar állam 1990-ben visszanyerte függetlenségét és napjainkban mindent megteszünk azért, hogy egy válságoktól terhelt világban tartósan visszanyerje nemzetépítő erejét is.

Bethlen István miniszterelnöknek azzal nyújthatunk igazán elégtételt, ha ezen XXI. századi törekvésünk megvalósul.

Eredményes eszmecserét, közös gondolkodást és hasznos együttlétet kívánok mindannyiuknak !

Köszönöm a figyelmüket!