A VI. Duna Nap megnyitój
Torockó
Tisztelt Ünneplő Közösség! Tisztelt Honfitársak!
A krónikások feljegyzése szerint, amikor Jókai Mór Torockón járt, meghívták a Székelykőre. Az író öntött a poharába egy kis nedűt, kinézett a torockói csárda ablakából a hegyre, és azt mondta: „Emberek, én már székelyt is láttam, követ is láttam, nem gondolom, hogy felmászok a Székelykőre!” Ha Jókai ma itt lenne velünk, azt mondhatná: „emberek, a Dunát is láttam, Torockót is láttam, de azt nem gondoltam volna, hogy a kettő valaha találkozni fog.”
Hat esztendeje, amikor megnyitotta kapuit a torockói Duna Ház, azonban megtörtént ez a jelképes találkozás, és azóta minden évben megismétlődik a torockói Duna Napokon.
Köszönet érte Dobos Menyhért úrnak, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatójának, aki intézményével együtt szívügyének tartja azt, hogy összenőjön, ami összetartozik.
Köszönet érte Torockó népének, akik szintén szívügyüknek tartják, hogy itt, a Székelykő alatt otthon érezze magát minden magyar ember, és jól érezze magát minden jóakaratú vendég.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
„Ismerni és ismertetni kell (...) elhanyagolt szép hazánk viszonyait, s mindenkinek tehetsége szerint oda kell hatni, hogy Magyarország ne legyen tovább ismeretlen föld.” – Ezt a célt tűzte ki maga elé Orbán Balázs, amikor legfontosabb művének előszavát írta.
Vállakozása sikerrel járt, hiszen a Székelyföld leírása nyomán sokak számára valóban megnyílt a Székelyföld: Torockótól Kökösig megismerhető, felfedezhető és bejárható föld lett az addig kevésbé ismert vidék.
Ez még ránk, kései utódokra is igaz, akik három-négy emberöltővel később igyekszünk találkozni az egykori Erdéllyel, amelyből kinőtt a mai, és annak lelkével, amelyet Orbán Balázs leírása nélkül talán soha sem ismerhetnénk meg igazán.
Tulajdonképpen a Duna Médiaszolgáltató küldetése sem más. A rendszerváltoztatás idején 70 év szétszakítottság és 40 év elzártság után egy nemzetéért felelősséget érző budapesti kormányzat megalapította a Duna Televíziót azért, hogy egyfajta égi köldökzsinórként összekösse a nagyvilág magyarságának közösségeit.
A Duna Televízió és a nevét viselő médiaszolgáltató azóta is teszi a dolgát: ismerteti „szép hazánk és nemzetünk viszonyait”, összeköti a magyarokat, és tájékoztatásuk révén erőt, magabiztosságot ad nekik szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.
Hat esztendeje azonban a Duna Médiaszolgáltató nemcsak az éteren keresztül van jelen Torockón, hanem az általa felújított és üzemeltetett torockói Duna Ház révén is, amely kiváló és követendő példája annak, hogy miként tehető átélhető élménnyé és közösségi örömforrássá a magyar embereknek a közös nyelvben, kultúrában és sorsban gyökerező összetartozása.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Az ember azt ünnepli, ami fontos: 2010 óta minden év június negyedikén mi, magyarok nemcsak gyászolhatjuk Szent István Magyarországának szétesését, de arra is emlékezhetünk, hogy nemzetünk összetartozása egy évszázada erősebbnek bizonyul azon erőknél, amelyek lelkileg is el akarnak bennünket szakítani egymástól, el akarják idegeníteni a magyarságot önmagától.
Az ezeréves keresztény magyarság elveszítette a XX. századot, de nem veszítette el hitét, reményét és képességét arra, hogy megnyerje a XXI-diket.
Ezért a mi nemzedékünk legfontosabb feladata, hogy újjáépítsük a hazaszeretet és összetartozás kultúráját. Ez a század legyen az építkezés és a megújulás ideje.
2010 óta komoly utat jártunk be. Megkezdődött Közép-Európa, és azon belül is a Kárpát-medence újjáépítése. Az itt élő nemzetek közös erőfeszítéssel újra elhelyezték a térséget az európai tárgyalóasztaloknál, és száz esztendővel a trianoni katasztrófa után a Kárpát-medencében lassan, de biztosan elindulunk a nemzeti kiengesztelődés útján. Igaz ez akkor is, ha a múlt erői időről időre megakasztják ezt a folyamatot.
2010 óta olyan államunk van, amely nem hagyja magára nemzetét, hanem építi azt, olyan állam, amely a nagyvilágban élő minden magyar embernek biztosította az állampolgárság lehetőségét azért, hogy nemzetünk lelki és közjogi egységben összpontosíthassa erejét a szülőföldön való boldogulás érdekében.
Tudjuk jól, hogy a világon szétszóródott magyarság minden közösségének más és más nehézségeket kell legyőzni azért, hogy megmaradhassunk egymásnak. Mások a gondok Venezuelában és Kárpátalján, mások a gondok az Úzvölgyében és a marosvásárhelyi oktatási intézmények körül, más gondokkal küzdünk Budapesten és Dunaszerdahelyen.
A tömör székely mondás úgy tartja: sok a baj, s még gyűl’ hozzá. Ha azonban összefogunk és összetartunk, nincs az a baj, melyre ne találnánk gyógyírt és megoldást, mert – mint a költő mondja – mi, magyarok, együtt erő vagyunk, szerteszét pedig csak gyöngeség.
A Jóisten éltesse Torockót és segítse népét! Kívánom, hogy mindaddig legyenek magyar Duna Napok a torockói Székelykő alatt, amíg a Duna hullámzik Budapesten.
A krónikások feljegyzése szerint, amikor Jókai Mór Torockón járt, meghívták a Székelykőre. Az író öntött a poharába egy kis nedűt, kinézett a torockói csárda ablakából a hegyre, és azt mondta: „Emberek, én már székelyt is láttam, követ is láttam, nem gondolom, hogy felmászok a Székelykőre!” Ha Jókai ma itt lenne velünk, azt mondhatná: „emberek, a Dunát is láttam, Torockót is láttam, de azt nem gondoltam volna, hogy a kettő valaha találkozni fog.”
Hat esztendeje, amikor megnyitotta kapuit a torockói Duna Ház, azonban megtörtént ez a jelképes találkozás, és azóta minden évben megismétlődik a torockói Duna Napokon.
Köszönet érte Dobos Menyhért úrnak, a Duna Médiaszolgáltató vezérigazgatójának, aki intézményével együtt szívügyének tartja azt, hogy összenőjön, ami összetartozik.
Köszönet érte Torockó népének, akik szintén szívügyüknek tartják, hogy itt, a Székelykő alatt otthon érezze magát minden magyar ember, és jól érezze magát minden jóakaratú vendég.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
„Ismerni és ismertetni kell (...) elhanyagolt szép hazánk viszonyait, s mindenkinek tehetsége szerint oda kell hatni, hogy Magyarország ne legyen tovább ismeretlen föld.” – Ezt a célt tűzte ki maga elé Orbán Balázs, amikor legfontosabb művének előszavát írta.
Vállakozása sikerrel járt, hiszen a Székelyföld leírása nyomán sokak számára valóban megnyílt a Székelyföld: Torockótól Kökösig megismerhető, felfedezhető és bejárható föld lett az addig kevésbé ismert vidék.
Ez még ránk, kései utódokra is igaz, akik három-négy emberöltővel később igyekszünk találkozni az egykori Erdéllyel, amelyből kinőtt a mai, és annak lelkével, amelyet Orbán Balázs leírása nélkül talán soha sem ismerhetnénk meg igazán.
Tulajdonképpen a Duna Médiaszolgáltató küldetése sem más. A rendszerváltoztatás idején 70 év szétszakítottság és 40 év elzártság után egy nemzetéért felelősséget érző budapesti kormányzat megalapította a Duna Televíziót azért, hogy egyfajta égi köldökzsinórként összekösse a nagyvilág magyarságának közösségeit.
A Duna Televízió és a nevét viselő médiaszolgáltató azóta is teszi a dolgát: ismerteti „szép hazánk és nemzetünk viszonyait”, összeköti a magyarokat, és tájékoztatásuk révén erőt, magabiztosságot ad nekik szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban.
Hat esztendeje azonban a Duna Médiaszolgáltató nemcsak az éteren keresztül van jelen Torockón, hanem az általa felújított és üzemeltetett torockói Duna Ház révén is, amely kiváló és követendő példája annak, hogy miként tehető átélhető élménnyé és közösségi örömforrássá a magyar embereknek a közös nyelvben, kultúrában és sorsban gyökerező összetartozása.
Tisztelt Ünneplő Közösség!
Az ember azt ünnepli, ami fontos: 2010 óta minden év június negyedikén mi, magyarok nemcsak gyászolhatjuk Szent István Magyarországának szétesését, de arra is emlékezhetünk, hogy nemzetünk összetartozása egy évszázada erősebbnek bizonyul azon erőknél, amelyek lelkileg is el akarnak bennünket szakítani egymástól, el akarják idegeníteni a magyarságot önmagától.
Az ezeréves keresztény magyarság elveszítette a XX. századot, de nem veszítette el hitét, reményét és képességét arra, hogy megnyerje a XXI-diket.
Ezért a mi nemzedékünk legfontosabb feladata, hogy újjáépítsük a hazaszeretet és összetartozás kultúráját. Ez a század legyen az építkezés és a megújulás ideje.
2010 óta komoly utat jártunk be. Megkezdődött Közép-Európa, és azon belül is a Kárpát-medence újjáépítése. Az itt élő nemzetek közös erőfeszítéssel újra elhelyezték a térséget az európai tárgyalóasztaloknál, és száz esztendővel a trianoni katasztrófa után a Kárpát-medencében lassan, de biztosan elindulunk a nemzeti kiengesztelődés útján. Igaz ez akkor is, ha a múlt erői időről időre megakasztják ezt a folyamatot.
2010 óta olyan államunk van, amely nem hagyja magára nemzetét, hanem építi azt, olyan állam, amely a nagyvilágban élő minden magyar embernek biztosította az állampolgárság lehetőségét azért, hogy nemzetünk lelki és közjogi egységben összpontosíthassa erejét a szülőföldön való boldogulás érdekében.
Tudjuk jól, hogy a világon szétszóródott magyarság minden közösségének más és más nehézségeket kell legyőzni azért, hogy megmaradhassunk egymásnak. Mások a gondok Venezuelában és Kárpátalján, mások a gondok az Úzvölgyében és a marosvásárhelyi oktatási intézmények körül, más gondokkal küzdünk Budapesten és Dunaszerdahelyen.
A tömör székely mondás úgy tartja: sok a baj, s még gyűl’ hozzá. Ha azonban összefogunk és összetartunk, nincs az a baj, melyre ne találnánk gyógyírt és megoldást, mert – mint a költő mondja – mi, magyarok, együtt erő vagyunk, szerteszét pedig csak gyöngeség.
A Jóisten éltesse Torockót és segítse népét! Kívánom, hogy mindaddig legyenek magyar Duna Napok a torockói Székelykő alatt, amíg a Duna hullámzik Budapesten.
Sajtóiroda
1 giugno 2019