Tisztelt Polgármester Úr, Excellenciás Nagykövet Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves szekszárdi borászok és borisszák!

„ A szekszárdi szőlőhegyről messze ellátni a forrongó idegen jelenbe éppúgy, mint az otthonos magyar múltba. (…) Van itt egy titokzatos állandóság, amely minden múlandóság mélyén lappang” – Babits Mihály ezekkel a szavakkal magyarázta 1938-ban a szekszárdi szülőföld vonzerejét.

A földét, ahol több mint kétezer esztendeje ősszel szüretelnek azok, akik élettel és munkával szentelik meg ezt a helyet.
Szüreteltek itt már a kelták, a rómaiak, az avarok, mindannyian az örökkévalóság igézetében éltek, de a történelmi múlandóság áldozatának bizonyultak. Ezer éve a magyarok élnek, dolgoznak és szüretelnek itt, akkor is, ha török, ha tatár szorongatja őket, akkor is, ha labancok ülnek a nyakukra, ha pestisjárvány tizedeli őket, ha gyilkos háborúk sújtják, ha idegen hatalmak tapossák, szipolyozzák.
A magyarok a veszélyből mindig esélyt, a szükségből erényt tudtak kovácsolni, ez a titka annak, hogy hittel, munkával és áldozattal miként
lehetett a múlandóságból állandóságot teremteni ezen a tájon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mai szüreti ünnepen érdemes emlékeznünk Hamvas Bélára is, aki szerint a XX. századi, modernnek nevezett korban egy pohár bor nem más, mint az ateizmus halálugrása, ugyanis egy pohár borban fellelhető az ember hite, hagyománya, önismerete, azonossága, a közösségi tudás és az egyéni munka.

A XX. századi ateista, valamint – miként azt mi, mai magyarok saját bőrünkön megtanulhattuk - annak XXI. századi testvére, a globalista, ezért különösképpen fél a bortól, gyűlöli mindazt, amit a bor jelképez.

Számukra a család és a nemzet nem a jövő, hanem csak a múlt idegesítő maradványai, melyek puszta létükkel gátját képezik az egyén korlátlan manipulálhatóságának, mely pedig felettébb üdvös volna az úgynevezett piaci szabadság kibontakoztatásához. A táj csak térkép, az ország csak telephely, a hagyomány pedig csak teher. Nem hisznek a szerelemben, csak az ösztönben, nem dolgoznak, hanem csak termelnek, nem étkeznek, hanem csak táplálkoznak, nem bort isznak, hanem csak alkoholt. Miközben a hedonizmusuk soha nem látott mértéket ölt az egyre körmönfontabban alakított fogyasztási szokások közepette minden megszerzett, a pénzben legdrágább tárgy is, valójában értéktelenné válik.

Hamvas szerint, az ilyen embert – idézem - „ha csak egyetlenegyszer disznótoron venne részt, alaposan jóllakna szűzpecsenyével, hurkával, friss kolbásszal, enne hozzá ecetben savanyított paprikát, hagymát, baracklekváros fánkot, és meginna két üveg szekszárdit, meg lehetne menteni. De nincs az a hatalom, amely erre rá tudná bírni.”

A Hamvas Béla által bemutatott ateista és annak XXI. századi testvére, a globalista egy olyan hatalom megteremtésén ügyködik, amely hatalom a világot élhetetlenné teszi.

Babits Mihály egy 1933-ban írt regényében látnoki módon és ijesztően pontosan előrevetítette, leírta ezt a világot: egy olyan világ ez, amelyben örök háború van, amelyben a vallásnak, családnak, kultúrának már nincs helye, amelyben mindent a nemzetköziség ural, amelyben az igazi döntéseket a pártok, parlamentek és országok feje fölött egy láthatatlan uralkodói gárda hozza.

Az évezredes szekszárdi szőlőhegyek adta éleslátással Babits által nyolcvan esztendővel ezelőtt megjövendölt torz világ fenyegető valóságként testesül meg napjainkban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországot azért akarjuk élhető magyar országként megőrizni, Szekszárd azért nevezi magát élhető városnak, mert mi, mai magyarok nem akarunk egy torz és élhetetlen világban élni. Nem akarunk egy Istentelen és embertelen világot hagyni gyermekeinkre és unokáinkra.
Nem akarjuk feladni keresztény értékeinket és erkölcsünket, amelyek bennünket, magyarokat a történelmi múlandóság sodrásából kiemeltek, és ezer esztendeje a történelmi állandóságot biztosítják számunkra.

Nem akarjuk feladni magyar államunkat, amelynek szolgálnia és erősítenie kell a nemzetet. Olyan államot akarunk, amely nem idegen érdekeket képvisel a magyarok között, hanem a magyarok érdekeit az idegenek előtt.

Nem akarjuk feladni a nemzetek Európájának eszményét és célját, mert meggyőződésünk, hogy Európa önrendelkezése és ereje a világban csak az európai nemzetállamok önrendelkezéséből és erejéből fakadhat.

Hiszünk abban, hogy nincs európai azonosságtudat az európai nemzetek azonosságtudata nélkül, nincs fenntartható európai politikai, gazdasági vagy kulturális teljesítmény az európai nemzetállamok teljesítményei nélkül. Egyáltalán, demokrácia sincs a nemzeti közösségek léte, önazonossága, öntudata nélkül, csak a káosz és a civilizációnk lebomlása.
Minden ellentétes érdek, csalóka látszat, képmutató híresztelés és romboló hazugság dacára töretlenül hiszünk abban és teszünk érte, hogy Európa az európaiaké, és benne Magyarország a magyaroké kell, hogy maradjon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha hiszünk benne és teszünk érte, élhető marad Európa és magyar világunk, azon belül Szekszárd is megmarad a jelen és a jövő élhető városának.

A szüret nem csak az elvégzett munka eredményét mutatja meg, hanem ennek a hordókban érlelődő, jövőre mutatkozó ígéretét is. Önbizalmat és erőt ad az eljövendő munkához.

Szekszárdon évezredek óta így van, és maradjon is így.

Hamvas Bélára gondolva – kedves barátaim – mindig tartsák szárazon a puskaport, de ne a torkokat, azaz mindig tartsanak kéznél két palack jóféle szekszárdit, hátha mégis az élhető világ pártjára tudják téríteni vele azokat, akik ma még az élhetetlen világban hisznek.
Derűs szüreti ünnepet és azt követően munkás hétköznapokat kívánok Önöknek, Szekszárd és mindannyiunk javára és érdekében!

Isten adjon erőt és szép termést hozzá mindenkor!