Tisztelt Cégénydányádi Házigazdáink, Polgármester Úr! Tisztelt Kárpátaljai és Erdélyi Vendégeink! Főtiszteletű Püspök Úr! Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

„Adj’ Isten Szatmárban – Fogadj’ Isten Magyarországon, és Fogadj’ Isten Európában!”

A hétszáz lelkes Cégénydányád köszöntő szava nem csak egy díjnyertes turisztikai marketingkommunikációs eszköz, hanem egy olyan időtálló értékválasztás, amely példamutató és jövőbe mutató lehet mindenki számára, aki érteni akarja és viszonozni tudja a köszöntést Magyarországon és Európában egyaránt.

Az „Adj’ Isten Szatmárban” köszöntés az európai és magyar keresztény és nemzeti értékrend szülőföldön való megvallásának és vállalásának a jelszava.

Egy ezredév megpróbáltatásai ellenére otthonosan cseng e jelszó a keresztény Európa első Regnum Marianumában, azaz Szent István királyunk által 1038-ban Szűz Máriának felajánlott Magyarországon, otthonos e jelszó a szatmári Szente-Mágocs magyar nemzetség által 1181-ben Boldogságos Szűz Mária tiszteletére alapított czégényi monostor szomszédságában.

Otthonos ezen jelszó a szatmári nemesség földjén, ahol 1222 óta már ismert volt a királyi hűtlenséggel szembeni ellenállási jog, a ius resistendi.
A korabeli nemesi ellenállási jog helyébe napjainkban, a XXI. század globális világában a nemzeti ellenállási jog lépett.

Az önazonosságuk maradékát még őrző európai nemzeti közösségek hűségesek akarnak maradni keresztény szellemi gyökereikhez, történelmi és kulturális hagyatékukhoz, hűségesek akarnak maradni önrendelkezésükhöz, valamint hűségesek akarnak maradni élhető szülőföldjükhöz.

A XXI. század jelenlegi és még előttünk álló nagy küzdelmeinek ezen értékek lesznek a célpontjai, a hűség vagy hűtlenség jegyében ezen értékek megőrzése vagy feladása lesz a tét.
Mi, magyarok a XX. században megtapasztalhattuk a nemzeti hűtlenség következményeit.

A XX. század elején elveszítettük történelmi országunkat, és minden tíz magyar emberből három magyar társunk idegen államok fennhatósága alá, súlyos jogfosztottságba és kisebbségi sorba került.

A XX. század közepén elveszítettük az államunk önrendelkezését, majd a nemzetellenes kommunista uralom évtizedeiben elgyengítették a magyarok nemzeti összetartozásának az érzését is.

Az önmagunk iránt elkövetett nemzeti hűtlenség bűnének hosszú az árnyéka – ezt üzente Szabó Dezső Elsodort falu című regényével 1918-ban, de az üzenet akkor már későn érkezett.
Mi, mai magyarok, azonban nem akarunk többé elsodort magyar falvakat, nem akarunk többé elsodort Magyarországot, és nem akarunk elsodort Európát sem.

A negyedszázaddal ezelőtti rendszerváltoztatással visszanyertük államunk önrendelkezését, a 2011-ben elfogadott új Alaptörvényünkkel megteremtettük a magyar állam közjogi újjáépítésének kereteit, a magyar állampolgárság és szavazati jog európai módon történő kiterjesztésével pedig megerősítettük a magyarság nemzeti összetartozását.

Évtizedes kényszerű kirekesztettségünk után visszatérhettünk Európába, teljes jogú tagjai lettünk az európai együttműködésnek, és konok híveivé váltunk annak az Európának, amely az európaiak otthona marad, és nem válik Európán kívüli erők játékszerévé.

2010-ben és 2014-ben arra kaptunk megbízást a magyar választóktól, hogy Magyarországot a nemzeti hűség és az európai hűség útján tartsuk, és azon haladjunk tovább.

Tisztelettel jelentem Önöknek, hogy ezen megbízásunkat maradéktalanul teljesíteni fogjuk, a magyar nemzet és az európai gondolat javára és érdekében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Cégénydányád ma egy kicsi, de nem jelentéktelen európai és magyar példát mutat abból, hogy közösségként miként lehet az idők sodrásának ellenállni, miként lehet az idők sodrásának erejét megszelidíteni, és közösségépítő erővé alakítani.
Nem az a szegény, akinek kevés a pénze, hanem az, aki nem tudja, hogy mit akar –tartja a mondás. Önök – kedves cégénydányádiak – tudták és tudják, hogy mit akarnak, ezért lehetőségük is nyílt arra, hogy megvalósítsák a terveiket.

A cégénydányádiak tudják, hogy az épített örökségük nem divatjamúlt teher, hanem lehetőség, a múlt nemcsak emlék, hanem ígéret, ezért létrehozták a cégénydányádi nemesi kulturális központot. A cégénydányádiak tudják, hogy a szatmári kultúrtáj nemcsak földrajzi fogalom, hanem egy jobb életminőség lehetősége is, ezért e kultúrtáj energiáinak mozgósítására szakszerűen megszervezték a Szamosfeszt rendezvény-sorozatot, amely az önismereten alapul, és önbecsülésre sarkall azért, hogy a térség megerősíthesse önellátó és önkormányzó képességét.

Noha az európai és magyar vidékfejlesztési tudományban még parázs fogalmi viták zajlanak a vidék, a falu mibenlétéről és fejlesztéséről, a tudomány művelői egyetértenek abban, hogy a vidékfejlesztés legfontosabb eleme a közösségi azonosságtudat megerősítése.

Önök – tisztelt cégénydányádi házigazdáink – pontosan megérezték és megértették a mindenkori vidékfejlesztés ezen alapvetését, amelyet mi, magyarok a legtisztábban talán Tamási Áron szavaival fejezhetünk ki: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Igaz ez Cégénydányádon, Magyarországon és Európában egyaránt.
A cégénydányádiak tudják azt is, hogy a szatmári magyar kultúrtájon túl mi, magyarok a Kárpát-medencében is otthon vagyunk, ezért a napjainkban is nehéz sorsú és meggyötört Kárpátalja díszvendége a Szamosfeszt idei rendezvényeinek, a kulturális központban pedig az erdélyi Kalotaszeg mutathatja be értékeit és cifra díszeit.

Mindez azt jelzi, hogy a cégénydányádi magyarok közössége azt is pontosan érzi és érti, hogy a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő magyarok szellemi, lelki és anyagi erejének összpontosítása nélkül, a határokon átívelő magyar erőgyűjtés nélkül nem tudunk ellenállni a ránk zúduló különféle sodrásoknak, nem tudunk olyan nemzeti teljesítményt nyújtani, amellyel erősíteni tudnánk önmagunkat és azon európai és nemzetközi együttműködéseket, amelyeknek részesei vagyunk.




Tisztelt Cégénydányádiak, Tisztelt Vendégek!

Kívánom, hogy a cégénydányádi „adjonistent” minél többen meghallják és megértsék Magyarországon, a Kárpát-medencében és Európában egyaránt.
Cégénydányádnak pedig adja meg az Isten, hogy évszázados platánfái a jövőben is terebélyesedjenek, még mélyebbre és még erősebben eresztve gyökerüket a szatmári szülőföldbe, hogy a Dózsa György, Zrínyi Ilona, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Kölcsey Ferenc, Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre nevét viselő jelenlegi nyolc cégénydányádi utcához újabb utcák csatlakozzanak, amelyeket a cégénydányádiak gyarapodó közössége népesítsen be.

Adja Isten, hogy legyen ez a falu nagyon sokáig a magyarok és szomszédaik, minden jószándékú ember európai találkozóhelye.

Isten áldotta együttlétet kívánok Önöknek!