Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Vendégeink!

Köszöntöm Önöket az Országházban az Országgyűlési Könyvtár és az egyetemi kutatóintézetek szakmai találkozóján.
Az elmúlt öt esztendőben az Országház a közjogi, intézményi és fizikai megújulás jelképe lett: országunk számára közjogi megújulást jelentett az Országgyűlés által ebben az épületben elfogadott új Alaptörvény, az Országgyűlés munkáját új törvény és új házszabály szabályozza; újjászületett az Országgyűlési Őrség és az Országgyűlési Múzeum is; megújult az Országház homlokzata, és újjáépült a Kossuth tér.

Sok – természetes és kevésbé természetes – politikai vita kísérte ezt a megújulást, de legalább az a vád nem érhet bennünket az utókor részéről, hogy az Országházban és intézményeiben tétlenséggel pazaroltuk volna el a ránk szabott időt.

Van azonban az Országgyűlésnek egy patinás intézménye, amelynek az elmúlt esztendőkben történt megújulását nem kísérte politikai vita: ez az Országgyűlési Könyvtár.

Ez minden bizonnyal azért van így, mert a politikusok egyetértenek a nagyszerű író, könyvtáros és múzeumigazgató Móra Ferenc szavaival, amelyek szerint a könyvtár meg a múzeum mindenkié, mint Isten háza.
Az Országgyűlési Könyvtár meg különösképpen mindenkié lehet, aki a könyvben tudást és értéket lát. Németh László óta azt is tudjuk, hogy a könyvtár nem azért van, hogy a könyveket elolvassuk, hanem hogy elolvashassuk.
Talán ezt a célt volt hivatott elősegíteni a megújulási folyamat nyitányaként 2010 és 2012 között létrejött Digitalizált Törvényhozási Tudástár, amely mintegy 2 millió oldalnyi, magyar nyelvű könyv, időszaki kiadvány, történeti országgyűlési dokumentum, jogforrás, jogi, történettudományi és politikai szakirodalom digitalizált állományát tartalmazza.

2013-ban elkezdődött az Országgyűlési Könyvtár csaknem egyéves térszerkezeti, szervezeti és szakirodalmi fejlesztése, amelynek eredményeképpen a korábbi öt ezer helyett, most 38 ezer kötet érhető el közvetlenül a kézikönyvtár polcairól.
A könyvgyarapításnak köszönhetően a külföldi szakirodalom ebben az időszakban 3 ezer friss kötettel bővült.
Úgy vélem, jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg: nemcsak új köveket raktunk le az Országház előtti térre, de keresett és hasznos kiadványokat is feltettünk a megújult Országgyűlési Könyvtár polcaira.
Egy kerek esztendő alatt mintegy duplájára emelkedett az Országgyűlési Könyvtár olvasóinak a száma, ez a tény önmagában visszaigazolja az intézmény megújulásának eredményességét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink!

Az Országgyűlési Könyvtárnak van egy sajátossága, amely a hely szelleméből fakad: a törvényhozás és a tudományos élet metszéspontjában végzi tevékenységét. A törvényhozás alrendszereinek kiszolgálójaként a parlamentarizmus, a jog, a politológia és a modern kori történettudomány leggazdagabb szakkönyvtára. Ez pedig – mint a tudomány és a kultúra elhivatott szolgálóját – szinte arra rendelteti, hogy az ezeket a tárgyakat oktató és kutató intézményekkel szoros együttműködést alakítson ki.

Ezt a célt szolgálja mai rendezvényünk is. Az Országgyűlési Könyvtár összekötő szerepet kíván vállalni a tudomány és a kultúra képviselői és közvetítői között, méghozzá könyvtári, levéltári és egyetemi együttműködések keretei között.
Fórumunk szervezői és meghívottjai a felsőoktatási intézményekkel és kutatóintézetekkel való eredményes együttműködés lehetőségeit keresik, mert azt szeretnénk, ha a jövőben ezen együttműködések is megújulnának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Munkatársaimmal 2010 óta arra törekszünk, hogy az Országház ne csupán a törvényhozás háza, ne csupán az ország közjogi szíve közepe, de a tágabb értelemben vett – a kultúrával is érintkező – közélet egyik fontos központja legyen, ilyen értelemben is kiérdemelve a Nemzet Háza elnevezést és minősítést.
Nos, hogy törekvéseink helyesek-e, valódi igényeket próbálnak-e kielégíteni, s folytathatóak-e – ezt majd az idő eldönti. Jó szándékunkat fogadják jó szívvel!

Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat, eredményes tanácskozást kívánok!