Tisztelt Hölgyeim és Uraim,
Kedves Vendégeink!

Szeretettel üdvözlöm Önöket, nagy megtiszteltetés számomra, hogy vendéglátójuk lehetek itt, az Országház épületében, ami otthont ad a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsnak is.

Mindenek előtt szeretném megköszönni Székely László úrnak, az Alapvető Jogok Biztosának és Szabó Marcel úrnak, a Jövő Nemzedékek Szószólójának, hogy kezdeményezték ezt a konferenciát.

Köszönetemet szeretném kifejezni a Konrad Adenauer Alapítványnak is, hogy ezt az eseményt támogatásában részesítette.

Mintegy hatvan résztvevő gyűlt össze itt ma a világ számos országából, ami a konferenciánkat valóban nemzetközivé teszi. Sajnos nem lehetséges, hogy valamennyiüket személyesen, egyenként üdvözöljem, de valóban megtisztelő számunkra, hogy részt vesznek velünk ezen az eseményen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Számos tudós ért egyet abban, hogy az emberiség mindenre kiterjedő aktivitása nyomán új geológiai korszakba, az antropocénbe lépett, és számos ponton megsérti a Föld ökológiai korlátait. A Föld ökológiai határainak fogalma bolygónk teljesítő képességére, és a Föld mint rendszer folyamatainak egymástól való kölcsönös függésére irányítja a figyelmet. Fontos hangsúlyoznunk, hogy nem csak a természeti környezet kizsákmányolását, az energia és a nyersanyag erőforrásainak túlhasználását figyelhetjük meg, de fel kell ismernünk az olyan fenntarthatatlan állapotokat is, mint a növekvő nemzeti adósságok vagy a kultúrák és nyelvek gyorsuló eltűnése. Fel kell figyelnünk a fenntarthatatlansági folyamatok átlagtól eltérő mintázatára is: míg a világ bizonyos régióiban robbanásszerű a népességszaporulat, ezzel párhuzamosan az európai nemzetek népességének csökkenését regisztrálhatjuk. Civilizációnk fejlődése fordulóponthoz érkezett.

Az utóbbi évtizedekben a világ több országában sok politikus próbált választ adni ezekre a problémákra, azonban eddig még nem találtuk meg a megfelelő megoldást. Inkább érezzük, mint tudjuk, hogy a fenntarthatóság biztosítása érdekében új típusú intézményekre, fékekre és ellensúlyokra van szükségünk.

Ezért is szeretném köszönetemet kifejezni Ban Ki-Moon úrnak, az ENSZ Főtitkárának, hogy jelentésében, mely a konferenciánk alapja, ezt az intézményi problémát felvetette.

A Magyar Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia erről így ír:

“Fenntarthatóságon az előbbiek alapján azt értjük, hogy az egyéni jó élet és a közjó biztosításának feltételeit az adott időpillanatban saját jólétét megteremtő generáció nem éli fel, nem meríti ki erőforrásait, hanem megfelelő mennyiségben és minőségben a következő generációk számára is megőrzi, bővíti azokat. A még meg sem születettek, vagyis a szavazati joggal még nem rendelkezők érdekeit úgy lehet megvédeni, hogy a most élők értékrendi, alkotmányos vagy más intézményi korlátokat állítanak önnön mozgásszabadságuk elé. Tisztázzák azokat a határokat, amelyeken túl bizonyos lépéseket nem tesznek, nem tehetnek meg, és hogy a kísértésnek ellen tudjanak állni, előre akadályokat gördítenek maguk elé.”

A demokratikus politikai rendszerekben a politikai, a gazdasági vagy akár egyéni döntéshozók is hajlamosak a rövid távú előnyök érdekében elfeledkezni e döntések hosszú távú következményeiről, a helyi, a nemzeti és a közös globális erőforrások megfelelő minőségben való megőrzésének követelményéről. Intézmények hatékony hálózatát kell felállítani, mely képes lesz a döntéshozókat az ezen erőforrások megőrzésére vonatkozó lényeges előfeltételekről tanácsokkal ellátni. És bizonyos esetekben képes az erőforrások megőrzéséhez szükséges lépéseket kikényszeríteni is.

Konferenciánk témája az ilyen típusú intézmények lehetséges formáinak megismerése, összehasonlítása.

Hölgyeim és Uraim,

Magyarországon 2011-ben új Alaptörvényt fogadtunk el, amiben lefektettük a fenntartható jövőnk alapjait. Az elfogadott új magyar Alaptörvény a következőképpen szól erről:

„Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.

A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Új intézményeket hoztunk létre, mint például a Jövő Nemzedékek Szószólójának hivatalát az Alapvető Jogok Biztosa intézményének részeként, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsot, vagy a Fenntartható Fejlődés Országgyűlési Bizottságát.

A fenntartható fejlődés gyermekeink sorsát és jövőjét határozza meg, ennek biztosítása nemcsak politikai, hanem erkölcsi kötelesség is. Széleskörű nemzeti és – számos esetben – nemzetközi egyetértésre van szükség ezen politikai-erkölcsi kihívások megválaszolására. A fenntartható fejlődés intézményeinek fő feladata ezen egyetértés alapjainak létrehozása, a megoldási alternatívák megvitatása és értékelése. Valamennyiünk érdeke, hogy küldetésüket sikerrel teljesítsék!

Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat! Eredményes tanácskozást és kellemes időtöltést kívánok Önöknek!