Tisztelt Polgármester úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Biztosan sokan – a vízügyesek egészen biztosan! – ismerik azt a történetet, amikor Vespasianus császár fia, Titus, apja szemére vetette, hogy miért kell csatornaadót szedni. Az uralkodó felemelve egy pénzdarabot, annyit felelt: „Pecunia non olet – A pénznek nincs szaga.”

Az európai kultúra legnagyobb vívmánya, hogy az átlagembernek nem kell naponta szembesülnie: bizony a csatornának – ellentétben a pénzzel – van szaga.

Egy tudást, szakértelmet, elkötelezettséget és odafigyelést igénylő szakma gondoskodik erről minden városi és – boldogabb országokban – minden falusi polgár számára.

Ma egy nagyszerű munka kezdetén állunk. Ez az alapkőletétel azt jelenti, hogy öt településen tizenötezer ember számára rövidesen nem lesz probléma a továbbiakban a szennyvíz környezetbarát elvezetése.

Egy alapkőletétel azt jelenti, hogy a munka nehezét a lobbizástól a pályázáson és az adminisztráción át a tervezésig és az engedélyeztetésig már elvégezték.

Most már a munka leglátványosabb része van hátra: építeni kell.

Lesz ezzel is gond, sokat kell majd kerülgetni az építkezés területét, a gödröket – kérem, higgyék el, ismerem az érzést, a munkahelyem körül most újították fel azt a teret, ami régen az ország legszebb környezetében lévő kültéri parkolója volt, s amire most újra a nemzet főtereként lehet tekinteni –, de amikor már a munkások dolgoznak, akkor a dolgok jó irányba mennek.

Tisztelt Ajakiak!

Ajak a jövő városa. Fiatal város – nincs egy éves. De csak városnak fiatal, hiszen a múltja a legrangosabb és legrégebbi településeinkkel vetekszik.

IV. Béla korában, egy nagy újjáépítés idején említik először, amikor az egész ország és az egész nemzet élete megújult a mongoljárás nagy pusztítása után.

Azóta – a történelem folyamatos hullámverésének közepette – az itt élők kemény munkával teremtették meg nemzedékről nemzedékre az élet feltételeit.

Békében építettek és gyarapodtak, háború idején védték, ami az övék volt – s ha kellett, újra kezdtek mindent.

Egy nagy újrakezdés után vagyunk most is. Az ország is, és az Önök városa is.

Ennek csak egyik jele a várossá válás és mindaz, ami az elmúlt négy esztendőben itt egy jó másfél milliárd forintból épült: a belterületi vízrendezés, a Szociális Alapszolgáltatási Központ építése és az Egészségügyi Központ fejlesztése, a turistákat idehozó kerékpárút, a munkba állított napkollektor és biomassza-kazán és még sok hasznos dolog.

Az igazi jele a változásnak az az elszántság és az a lendület, amit az Önök körében lehet tapasztalni.

A jövő városa az, amelyik egy ilyen végigdolgozott és megszenvedett, szomorú és dicsőséges múlttal, egy ilyen munkás jelennel is mindig előre tekint: van elképzelése arról, hogy miként kell eljutni a jövőbe, és nem fél attól a munkától sem, ami a odáig vezet.

Csak egy életképes, bátor, öntudatos közösség éli akképpen az életét, hogy elmondhassa magáról: a jövő városa.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Bármilyen gyönyörű a stratégia, nem árt, ha olykor az eredményére is vetünk egy pillantást.” – ajánlotta Sir Winston Churchill. Ezt egy futballmeccsen úgy mondják az emberek: „nézzetek a táblára”. Hát, nézzünk a táblára, kedves barátaim, és lássuk az eredményt!

Kemény négy esztendőn vagyunk túl. Egyszerre kellett kiásnunk magunkat a nemzet életét minden szinten, a családok, a települések és az állam szintjén egyaránt megbénító adóssághegy alól, kellett a befejezetlen rendszerváltoztatás adósságait törlesztenünk, s kellett megtalálnunk az ország és a nemzet gyarapodásának új útjait.

Olyan új utakat, amik lehetővé teszik, hogy az emberek és a családok is boldogulhassanak a maguk erejéből – függetlenül attól, hogy falvakban vagy városokban élnek.

Mindannyian tudjuk, milyen rettenetesen nehéz, olykor kifejezetten keserves feladat volt ez.

Négy esztendővel a munka kezdete után azt láthatjuk, hogy megfordult a szél, és a dolgok megváltoztak. Közöttük egy sor olyan, amiről az elődeink azt mondták: reménytelen, kilátástalan vállalkozás, legjobb, ha meg sem próbálkozunk vele.

2010 előtt évekig azt hallottuk, hogy nincs pénz, válság van, mindennap azt harsogták, hogy mit miért nem lehet. Gyurcsány és Bajnai kormányon állandóan a költségvetési hiány rettenetes, mindent elsöprő erejéről beszélt.

Azóta – először uniós csatlakozásunk óta – tartósan alacsony a költségvetési hiány, és megszűnt a fejlesztési forrásaink elvonásával fenyegető túlzott deficiteljárás az ország ellen.

Lépésről lépésre bővítettük mozgásterünket, s a teljesítményt a Magyarországgal egyáltalán nem rokonszenvező gazdasági és hatalmi tényezők is kénytelenek voltak elismerni.

Aztán azt hallgathattuk, hogy – noha lassan mondták, hogy mindenki megértse: „nem lesz gázáremelés”, mégis – miért kell emelni újra és újra a víz, a villany, a gáz árát – „mert hát így a világpiac, meg úgy a szolgáltatók”.

Most, amikor végre rezsicsökkentés van, éppen azt hallgathatjuk tőlük, hogy az miért nem az igazi.

A táblán ma az áll: Magyarország minden fontos gazdasági mutatója javult az elmúlt négy esztendő során. Megállítottuk a lecsúszást; a tehetetlen, haldokló, gazemberek és ügyeskedők által széthordott, velejéig korrupt állam képe a múlté. A magyar állam ismét a polgárait szolgálja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minden munkának megvan a maga ideje.

Magyarország megújításának nagy munkáját négy esztendővel ezelőtt kezdtük el. Négy évvel ezelőtt munkát ígértünk és azt, hogy keményen kiállunk az emberek érdekeiért, s megtesszük, amit a szabad Magyarország kormányának meg kell tennie.

Addig jutottunk el, hogy újra építkezhetünk: építkezhet az ország és építkezhet Ajak is.

Senki sem gondolhatja, hogy befejeztük a közös művet.

A mi tervünk a következő négy évre is nagyon egyszerű: elvégezzük a munkát, ami még hátra van, s azt is, amit az eljövendő években állít elénk a gyorsan változó világ.

Nem kiáltunk szenvedélyért, nem ülünk a gázsütőre, nem rázzuk az öklünket, nem gyűlölködünk, nem irigykedünk, nem sírdogálunk, nem hivatkozunk cinikusan a körülményekre, hanem dolgozunk.

Legjobb szándékunk, tudásunk szerint, az ország polgárainak javára.

Ha Önök úgy döntenek, a következő négy esztendőben is készen állunk.

Tisztelt Ajakiak!

Egy ilyen építkezés, mint ami ma kezdődik, nagyon sok szakember, hivatalnok és politikus közös munkája Brüsszeltől Budapesten át Ajakig.

Csak együtt sikerülhetett megteremteni az összes szükséges feltételt, csak együtt sikerülhetett előbbre lépni.

Azt kívánom mindannyiunknak, Önöknek is itt, Ajakon, hogy dolgozhassunk együtt a jövőben is közös ügyeinkben, hazánk boldogulására.

Isten adjon erőt és bölcsességet hozzá!