Beszád az Európai uniós Civil Együttműködési Tanács IV. konferenciáján

Budapest

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Barátaink!

Köszönöm a meghívást és a bizalmat, amiért azt gondolják, hogy az Európai Uniós Civil Együttműködési Tanács mai konferenciájának a témájában, azaz Európa jövőjét illetően tudok Önöknek bármiféle újat, hasznosat vagy biztatót mondani.

Nos, ha rápillantunk az európai országok demográfiai mutatóira, akkor mindannyian pontosan láthatjuk, hogy a jelenlegi állás szerint Európának nincsen európai jövője!
Európát idegen jövő fenyegeti, olyan jövő, amely idegen mindazon értékektől, amelyek földrészünket az elmúlt kétezer esztendőben éltették, és a világ élvonalába helyezték.
Ezzel a megállapítással akár be is fejezhetnénk a mai konferenciánkat, a résztvevőknek adhatnánk emlékbe egy-egy példányt Oswald Spengler A nyugat alkonya című könyvéből, hogy mindenki megértse, miért is veszett el az európai jövő, és haza is mehetnénk.

Azonban mi azért találkozunk ma, kedves Barátaim, mert bennünket nem önmagában egy absztrakt európai jövő, hanem a gyerekeink, unokáink és dédunokáink jövője és életesélyei érdekelnek Európában és a civilizációs értelemben tágan értelmezett nyugati világban.

Azért vagyunk ma együtt, mert nem akarjuk, hogy az európai embert elidegeníthessék a saját szülőföldjétől. Nem akarjuk, hogy az európai embert kiforgassák a nyugati civilizáció alapját képező keresztény értékeiből és nemzeti kultúrájából; nem akarjuk, hogy az európai embert szellemileg és érzelmileg hontalanná tegyék.

Egy egyszerű hasonlattal néha a legbonyolultabb dolgok is pontosan érthetővé válnak, ezért engedjenek meg nekem egy ilyen hasonlatot.
A múlt héten Berlinben játszottak barátságos mérkőzést Németország és Törökországország labdarúgó válogatottjai. A stadionban már többségben lévő bevándorlók a török csapatnak szurkoltak, és füttykoncerttel kísérték a német válogatott megmozdulásait. A szenvedélyes mérkőzés után a vereséget szenvedett német játékosok – akik közül többen szintén bevándorlók voltak – csalódottan így fogalmaztak: „Mintha idegen pályán játszottunk volna…”. A következő idézet pedig a jelenlegi berlini kormány alkancellárjának, Robert Habeck-nek – igaz, még ellenzéki képviselőként tett – nyilatkozatából származik: „Mindig hányingert kaptam, ha a hazaszeretet szót hallottam. Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és ma sem tudok.” Kedvünk lenne azt üzenni német barátainknak, akik nem szűnnek bennünket az illegális migráció kapcsán kialakított álláspontunk miatt is erkölcsi kioktatásban és politikai nyomásgyakorlásban részesíteni: „Tetszettetek volna más politikára szavazni! Ihr habt es geschafft! Valóban megcsináltátok, hát egyétek meg, amit főztetek.” De nem vagyunk kárörvendőek, inkább aggódunk, mert Németország a mi közös Európánk legerősebb hatalma, amelyik a XX. században kétszer rántotta magával a katasztrófába a kontinens tőle keletre eső felét, s úgy tűnik, ezt kész újra megtenni.

Mi viszont azt akarjuk, kedves Barátaink, hogy megszületett vagy születendő gyerekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, Európában és a tágabb nyugati világban soha, semmilyen okból és körülmények között ne kelljen idegen pályán érezniük magukat a saját szülőföldjükön.

Tisztelt Konferencia!

Napjaink nyugati világában kivétel nélkül minden nemzet államát, szabadságát és rendjét – így a magyar államot, szabadságot és rendet is – egy újabb birodalmi törekvés fenyegeti.

Ez a birodalmi törekvés nem más, mint globális magánhatalmak azon kísérlete, hogy véglegesen maguk alá gyűrjék a demokratikus államokat mint közhatalmakat, átalakítsák a társadalmi rendet, és felszámolják az eddig élvezett egyéni szabadságot a nyugati világban. 
Napjainkra a nyugati világban az államok mint közhatalmak és a globális magánhatalmak között megbomlott a korábbi erőegyensúly. A közérdeket képviselni hivatott nemzeti államok folyamatosan mozgásteret és érdekérvényesítési erőt veszítenek, a magánérdekeket képviselő hatalmak pedig folyamatosan teret és erőt nyernek. Ez az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve az európai országokon át Izrael államáig így van.

Napjaink nemzetközi pénzügyi rendszere úgy működik, hogy a közhatalmak garantáltan adósok és vesztesek, a magánhatalmak pedig  garantáltan hitelezők és nyertesek legyenek. A világgazdaság társadalmi terheit a nyugati világban az államok viselik, a pénzügyi hasznait viszont a globális magánhatalmak szedik. Az elmúlt évtizedek globális tőke-, technológia- és információ-koncentrálódásának a legnagyobb nyerteseiként a magánhatalmak napjainkra a maguk hasznára és javára el akarják vonni az állami erőforrások fölötti rendelkezési jogokat, valamint az államok közhatalmi döntési jogosítványait is; jelenleg ismert formájukban és jogosítványaikkal együtt meg akarják szüntetni a demokratikus államokat és át akarják alakítani őket olyan adminisztratív entitásokká, amelyeket ugyan sokféleképpen nevezhetnek, de valójában egyetlen szerepük lenne: egy XXI. századi technológiai diktatúra keretei között kiszolgálni a magánhatalmak érdekeit.

A nyugati államok mint közhatalmak megszüntetését azonban szükségszerűen megelőzi az államok destabilizálása és dezintegrálása.
Most éppen ezen műveletek idejét éljük – a nyugati államok és társadalmak mentális, kulturális, gazdasági, pénzügyi és politikai destabilizálásának az időszakát.
Ha megengedik, a teljesség igénye nélkül röviden néhány példát említenék az európai államok ellen folytatott tudatos és módszeres konkrét destabilizálási műveletekről.
Kezdjük a szerintem legveszélyesebbel, a nemi identitás elleni terrorizmussal, azaz a férfi és női nemi identitások és ezáltal a család intézményének megtámadásával, vagy ahogy ezt a nyugati világban ma nevezik, az LMBTQ- és gender-tanokkal.

A férfi és nő közötti biológiai különbségek jogi eltörlése a nyugati civilizációban egy olyan taposóakna, amely alapjaiban pusztíthatja el a ma ismert nyugati társadalmakat.
Az egyik legpusztítóbb mentális agresszió részét képezi a homoszexualitás és heteroszexualitás ügyében gyakorolt ideológiai kettős mérce. A homoszexualitásról azt állítják, hogy biológiai adottság, ezért azt mindenkinek el kell fogadni. Rendben, fogadjuk el. De ugyanazok akik ezt állítják, mit mondanak a heteroszexualitásról? Azt mondják, hogy az nem biológiai adottság, hanem csak egy tanult dolog, ami megváltoztatható, és azért rögtön be is akarnak menni az óvodákba, hogy megváltoztassák a gyermekeinket.
Folytassuk a társadalmi destabilizáció iskolapéldájával, az Európába irányuló illegális migrációval. Mi a művelet fedőtörténete? Azt állítják, azért van szükség az akár illegálisan is érkező migránsokra, mert az Európai Unióban a demofráfiai folyamatok következtében munkaerőhiány alakult ki. 

Tudják éves szinten a migráció kezelésére mennyi pénzt fordít az Európai Unió a saját költségvetéséből illetve a tagállamok a saját nemzeti költségvetésükből? Összesen jóval több mint 100 milliárd eurót. Csak Németország az idén 50 milliárd eurót, tavaly 42 milliárdot költött. 

Mindeközben tudják, hogy napjainkban mennyi 20 és 34 év közötti fiatal van Európában, aki se nem dolgozik, se nem tanul? Az Európai Unió statisztikái szerint csaknem 12 millió ilyen európai fiatal van. Mi lenne – kedves Barátaim – ha az euró százmilliárdokat ennek a 12 millió fiatal európainak a munkaerőpiacon való elhelyezkedésére fordítanánk? Nem maradna migrációs ürügy a nyugat-európai országok társadalmi destabilizálásra. 

Az európai államok gazdasági destabilizálásának az eszköze az energetikai biztonságuk felszámolása, a klímavédelem ürügyére hivatkozva. Erről már egy vicc is született – kedves Barátaim –, és ez jó jel, mert a humor mindig az életösztön jele. A vicc úgy szól, hogy az Európai Unió két lépcsőben meg fogja szüntetni az európai ipar károsanyag kibocsátását. Első lépcsőben megszünteti az európai ipart…..

Nos, most nagyjából az első lépcsőnél tartunk. 

Engedjenek meg egy utolsó példát, ezúttal a nyugati államok területi épségét veszélyeztető destabilizálási kísérletekre.
A minden létező vagy akár virtuális kisebbség jogaira mindig oly kényes Európai Bizottság az elmúlt években egyszerűen lesöpörte az asztaláról az európai nemzeti kisebbségek  Minority Safe Pack elnevezéssel futó kezdeményezését, amely az európai országok területi sérthetetlenségének tiszteletben tartása mellett, az uniós szintű jogvédelem megteremtésével javasolt megoldást az ötvenmilliónyi adófizető polgárt számláló őshonos európai nemzeti kisebbségek ügyére.
Viszont ugyanez az Európai Bizottság támogatta, hogy Brüsszelben menedékjogot kapjon az a katalán politikus, aki az elmúlt években törvénysértő módon ki akarta szakítani Katalóniát Spanyolországból.

Ugyanez az Európai Bizottság napjainkban is támogatja a spanyol baloldalt abban, hogy kétes politikai alkuk eredményeként, akár egy újabb spanyol polgárháború veszélyének felidézése árán is megőrizze kormányzati hatalmát, ha már a választásokat nem sikerült megnyernie.
A katalán destabilizálási akciót a háttérben ugyanazok a Soros György nevével fémjelzett globális magánhatalmi szervezetek támogatják, amelyek például Nagy-Britannia etnikai alapon történő bomlasztása érdekében támogatják a „Break Up Britain” azaz Szakítsuk szét Angliát kezdeményezést Skóciában.
Alapvető emberi közösségeink – a család, a keresztény egyházak, a nemzetek és a nemzeti államok – a magánhatalmak célkeresztjében vannak, mert az egyén akkor válik a legkiszolgáltatottabbá és egyben a leginkább uralhatóvá és kifoszthatóvá, ha magára marad.

Az emberek, a társadalom korlátlan és akadálymentes vagyoni kifosztása és manipulált fogyasztási tényezővé degradálása – ez a globális magánhatalmi harc legvégső célja. 

Tisztelt Konferencia!

Napjainkban a magánhatalmak megrendelésére az Európai Unió brüsszeli bürökratái - ha ez a szóvicc megengedhető számomra - az európai nemzeti államok fokozatos megszüntetésén és az Európai Egyesült Államok megteremtésén dolgoznak. 

Sem az állam megszüntetésének terve, sem az Európai Egyesült Államok létrehozásának terve nem új. 

Lenin már 1915-ben arról írt, hogy – idézem – „a kommunizmus teljes győzelmével véglegesen eltűnik minden állam, s így a demokratikus állam is”, és szerinte csak ezáltal jöhet létre a kommunista világuralom.

Mindezt Lenin annak kapcsán írta, hogy helytelenítette Trockijnak az ekkor már napvilágot látott tervét az Európai Szocialista Egyesült Államokról, hiszen úgy gondolta, hogy a kommunizmusnak először Oroszországban kell győznie, és csak utána győzhet Európában és a világban.
A korabeli dokumentumok tanúsága szerint 1926-ban, a Kommunista Internacionáléban Kun Béla volt az egyik előadója az Európai Szocialista Egyesült Államokról szóló anyagnak. 

Csak a külföldi vendégeink tájékoztatásaként mondom, hogy ez a bizonyos Kun Béla volt az a terrorista, aki 1919 tavaszán Leninék támogatásával és bolsevik társaival együtt államcsínyt követett el Magyarországon és 133 napos rémuralmat gyakorolt.
Nos, kedves Barátaink, nem véletlen, hogy a jelenlegi magyarországi balliberális ellenzék és az európai balliberális politikai erők is – ki hangosabban, ki halkabban – az Egyesült Európai Államok jelszavát ismételgetik. A mai balliberálisok csak azt nem mondják el az embereknek, hogy mindez egy diktatórikus, tőről metszett bolsevik, kommunista terv. 

Akik a XX. században nem kommunistaként vetették fel az Európai Egyesült Államok tervét, hanem valamiféle páneurópai gondolat jegyében tették ezt, azok is csak valamiféle kényszermegoldásként javasolták ezt a kommunista eszmevilágból mint kígyótojásból kikelt tervet. 
Az Osztrák-Magyar Monarchia egykori diplomatája Richard Coudenhove-Kalergi például egy budapesti újságnak azt nyilatkozta 1926-ban, hogy – idézem – „Európát a mostani politikai és gazdasági válságából a boldogulás felé csak az Európai Egyesült Államok megalapítása vezetheti ki. (…) Amit most csinálunk, az csak a bolsevizmus útjának az egyengetése. (…) Ha nem csináljuk meg Páneurópát mi a magunk erejéből, megcsinálják a kommunisták. Ebben nem lenne sok köszönet. Ezt önök Budapesten úgyis jobban tudják”.

Winston Churchill pedig, miután 1944-ben Sztálinnal egy papírszalvétán precízen megerősítette Európa felosztását, 1946-ban zürichi beszédében, szavai szerint „egyfajta Európai Egyesült Államokat” javasolt, mert a kommunista érdekszférán kívüli európai államok biztonságát és jólétét így gondolta biztosítani a kommunisták prédájának odadobott kelet-európai államok rovására.

A diktatórikus hatalomra törő bolsevikok egykor azt ígérték az embereknek, hogy mindenük meglesz és boldogok lesznek, majd amikor tehették, megfosztottak mindenkit a magántulajdonától.

A napjainkban diktatórikus hatalomra törő globális magánhatalmak a svájci Davosból azt ígérik az embereknek, hogy semmijük nem lesz, mégis boldogok lesznek. Közben pedig kifosztani készülnek a nyugati középosztályt, ezzel szétzilálni a nyugati demokráciát és kisajátítani az államot.
Az egyetlen lényeges különbség Leninék és a mai globális magánhatalmak képviselői között csak annyi, hogy Leninéknek nem volt a világot behálózó digitális infrastruktúrájuk. 

A technológiai fejlődés ellenére azonban Európában a diktatúrák bevezetésének hatalmi módszertana a múltbéli tapasztalatokhoz képest nem sokat változott. Ha nincs magántulajdon, akkor nincs középosztály. Ha nincs középosztály, nem lehet stabil a közérdeket szolgáló demokrácia. Ha szétzilálódik a demokrácia, elvész a közérdek, az állam fokozatosan elveszíti közhatalmi erejét, szerepét és egyben legerősebb történelmi létjogosultságát. E folyamat végén az állam megszűnik vagy a magánhatalmak eszközévé válik. Ahogyan a legnagyszerűbb technológiák is a globális magánhatalmak eszközeivé válhatnak.

Lehet, hogy ma még sokan úgy gondolják, képtelenség, hogy a jövőben ilyesmi bekövetkezzen. Őket érdemes arra emlékeztetni – tisztelt Konferencia –, hogy sokan sok mindent képtelenségnek tartottak 1917 előtt Oroszországban vagy 1933 előtt Németországban.  Ám ami képtelenségnek tűnt, az valósággá vált, és így jött létre a kommunista és a náci diktatúra Európában.

Ezért ne engedjük, hogy a XXI. században a globális magánhatalmak a nyugati világban megvalósíthassák egy technológiai diktatúra bevezetésére irányuló terveiket.
Ezt csak és kizárólag akkor tudjuk megakadályozni, ha a globális magánhatalmak és az államok mint közhatalmak között megbomlott erőegyensúlyt helyreállítjuk. _Ezen egyensúly helyreállításához azonban csak a józanságot és normalitást képviselő európai választópolgárok adhatnak politikai erőt az európai államoknak.
Ha mindez így történik, akkor minden baljós előjel dacára nem következik be a Nyugat oly sokat emlegetett alkonyát követő sötét éjszaka, akkor az európai választópolgárok 2024-ben a jelenlegi brüsszeli bürokratákat elzavarják a székeikből, és így azok nem számolhatják fel az európai nemzeti államokat, és nem verhetik szét a nemzeti államok együttműködésén alapuló Európai Uniót; minden valós veszély ellenére az utánunk következő európai nemzedékek nem válnak otthontalan idegenekké a saját szülőföldjükön. 

A józan ész és a tisztánlátás megőrzésének munkájában kívánok Önöknek és szerte Európában minden szellemi honvédő társuknak cselekvő erőt, bátorságot, bölcsességet és hű szövetségeseket.

Adja meg az Isten!