Március 15. - Ünnepi megemlékezés

Monok

Tisztelt Polgármester Asszony!Tisztelt Ünneplő Honfitársak!

Százhetvenöt esztendeje minden szabadságszerető magyar nemzedék szívében őrzi az üzenetet, ajkán pedig a dalt: „Kossuth Lajos azt üzente...”

Miből merítheti eme üzenet a nemzedékeken és évszázadokon átívelő, vérpezsdítő erejét, tisztelt Hölgyeim és Uraim? A válasz az ezredéves történelmi tapasztalatból sarjadó magyar önmeghatározásban keresendő, melyet Kossuth Lajos örökérvényűen így fogalmazott meg: „Jogunk is van, erőnk is van, hogy öncél legyünk, ne idegen céloknak eszköze.”

Ma, 2023. március 15-én, monoki szülőhelyéről és vigyázó szobrának kisugárzásából jelenthetjük Kossuth Lajos egykori kormányzónak, hogy mi, az Istenben, hazában és családban hívő mai magyarok XXI. századi regimentje felsereglettünk, nem vagyunk híjján sem lélekszámnak, sem a lélek erejének, és készen állunk a szabadságunk védelmére.

Készen állunk a modern magyar nemzetet és a polgári Magyarországot megteremtő és éltető szabadság védelmére, melyet az 1848-49-es forradalmáraink Kossuth Lajos vezetésével vívtak ki.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Ezelőtt százhetvenöt esztendővel a magyar forradalom nemzedéke Kossuth Lajos vezetésével újra összekötötte az egykori mohácsi csatatéren szétoldott kévét. A Szent István-i keresztény magyar állam megalapítása a Kárpát-medencében önerőből történt, öncél és önérdek vezérelte, nem idegen keleti vagy nyugati birodalmak érdeke vagy eszköze volt. Ez a magyar állam öt évszázadon keresztül önerejéből őrizte saját függetlenségét, önmaga rendjét valamint a keresztény Európa határait és érdekeit. Tette ezt mindaddig, míg a mohácsi csatamezőn – a nyugati birodalmak által cserben hagyottan – megroppant a támadó keleti birodalom katonai túlsúlya alatt. A mohácsi csatavesztés után megoldódott a kéve, azaz a történelmi magyar állam fokozatosan elveszítette függetlenségét, területi egységét és azon képességét, hogy védje és oltalmazza a nemzetét. Ezt követően háromszáz esztendeig a magyarság számára a szabadság a magyar állami függetlenség helyreállítását, a nemzeti önrendelkezése biztosítását és a társadalmi igazságosság megteremtésére való törekvést jelentette. E szabadság iránti vágy vezérelte a XVII. században Bocskai István fejedelem és hajdúi küzdelmeit, a XVIII. században II. Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelem és kurucai szabadságharcát. Minden évszázad nagy magyar fellángolása egy hősiességen és áldozatokon nyugvó lépcsőfok volt a nagy cél felé, melyet azonban csak a XIX. században sikerült elérni: 1848-49-ben – történelmi értelemben ugyan pillanatnyi időre, de – az álomból valóság lett. A forradalom nemzedéke háromszáz esztendős magyar szabadságvágyat teljesített be.  

„Csak azon érdek erős, amelyben sokan osztoznak (...) – vallotta Kossuth. Ennek jegyében az 1848-as jobbágyfelszabadítással több mint 2,2 millió család szabadult meg az ingyenrobot és a dézsmaszolgáltatás kötelezettségétől, és közel 600 ezer családfő kapott választójogot, vagyis a népből olyan nemzet született, amelynek minden tagja megtapasztalhatta a közjót, és ezért a közérdek erejét gyarapította, biztosítva ezáltal a márciusi tizenkét pontban foglalt követelések teljesülésén alapuló felelős közhatalom, azaz a független magyar kormány létrejöttét. Az 1848. március 15-én Pest-Budán, és ezzel párhuzamosan Pozsonyban zajló eseményeknek köszönhetően az uralkodó szentesítette az áprilisi törvényeket. 
Mohács óta először Magyarország elkezdett – Széchenyi szavaival – a maga tengelye körül forogni. Az első felelős minisztérium és az újonnan megválasztott Országgyűlés kemény munkával teremtette meg a megszerzett szabadság jogi feltételeit.

A történelem azonban mindig azt bizonyítja, hogy a jog erő nélkül csak olyan súlyú, mint az a papír, amelyre írták. 1848 nagy kérdése az volt, hogy lesz-e erő az új alkotmányos rend mögött, s hogy az újjászületett magyar állam meg tudja-e védeni a magyar szabadság ügyét a bécsi  abszolutizmus reakciójával szemben.
Felbecsülhetetlen Kossuth Lajos személyes teljesítménye abban, hogy megszületett az erő, amely a jogot, a magyar nemzet szabadságjogait megtámaszthatta.

A mai napig méltatlanul keveset beszélünk Kossuth Lajos azon pénzügyi zsenialitásáról, amellyel az idegen abszolutizmus Magyarországot fojtogató magánpénzével szemben megteremtette a magyar közpénzt, s arról, hogy hónapok alatt, szinte a semmiből szervezett meg egy ütőképes hadiipart. Hatalmas energiája, teremtő ereje a politikában és a kormányzásban, pénzügyi és katonai értelemben felfegyverezte Magyarországot, és alkalmassá tette arra, hogy megküzdjön önmagáért.

Tisztelt Emlékező Közösség!

„Nem győztünk, de harcoltunk. Nem törtük meg a zsarnokságot, de feltartóztattuk. Nem mentettük meg a hazánkat, de védelmeztük.” – írta Kossuth turini száműzetése idején. E küzdelem valóban nem volt hiábavaló. A Habsburgok cári segítséggel leverték a szabadságharcot, az abszolutizmus azonban halálos sebet kapott, és végül nem bírt a passzív ellenállással. Ha a magyar szabadságért kell mozdulni, az első, amit közösen énekelünk, az a Kossuth nóta: „Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!” E dal jelszóvá lett refrénje vezetett el a kiegyezésig, ezt énekelték mindenhol az országban 1956 októberének reményteljes napjaiban, ezt énekelte a mi nemzedékünk is a rendszerváltoztatás idején, és ezt énekeljük napjaink százezres létszámú Békemenetein is. De Kossuth demokrácia-eszménye nemcsak a magyar, hanem a nyugati szabadságnak is ihletője és éltetője. A Habsburgok által hazájából száműzött magyar államférfit tisztelettel fogadták Amerikában, ahonnan a szava messzire hallatszott. 1852-ben az ohioi Colombus-ban fogalmazta meg a modern demokrácia lényegét: „Mindent a népért és mindent általa. Semmit a népről a nép nélkül. Ez a demokrácia.” 1857-ben egy angliai előadásában kifejtette, hogy „csak a demokrácia, és semmi más, mint a demokrácia azonos a szabadsággal. A demokrácián kívül is találhatók többé vagy kevésbé szabad intézmények, de ezek mindig magukban foglalnak egyenlőtlenségeket a kötelezettségek és a jogok tekintetében, kiváltságokat és mentességeket egyesek számára, mások kirekesztésével. A demokrácián kívül is létezhetnek szabadságok, de nem létezhet szabadság.”

Az Egyesült Államokban, a szabadság egykori hazájában, akkor még jól értették Kossuth szavait. Üzenete beépült az amerikai politikai közgondolkodásba. Abraham Lincoln elnök 1863-as, korszakalkotó gettysburgi beszédét ezekkel a szavakkal zárta: „A holtak halála nem hiábavaló, nemzetünkben Isten segítségével újjászületik a szabadság, és a néptől, a nép által, a népért való hatalom soha el nem tűnik a föld felszínéről”.

Lincoln, meggyilkolása előtt néhány héttel kelt levelében a pénzhatalomról mint magánhatalomról írt, amely fenyegeti a nép közhatalmát, a demokráciát. Szavai szerint „a pénzhatalom békeidőben harácsol, balsors idején pedig ellenünk ármánykodik. Sokkal despotikusabb, mint a monarchia, sokkal szemtelenebb, mint a zsarnokság, sokkal önzőbb mint a bürokrácia.”

Adja Isten, hogy Abraham Lincoln jövendölése nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a nyugati világban és Európában mindenhol, a XXI. században is, a magánpénz-hatalom soha nem látott mértékű megerősödése ellenére is igaz maradjon: Isten segítségével mindig újjászülessen a szabadság és a nép hatalma, azaz a demokrácia soha ne vesszen el!

Adja Isten, hogy Magyarország, miként Kossuthék idején, úgy a XXI. században is éltető ereje maradjon a demokráciának a nyugati világban.   
 
Hogyan is írta Petőfi 1849. május 21-én?

„Jött a halál, hogy elsöpörjön minket / A föld színéről, jött a döghalál / (...) És ím mi élünk és nem halánk meg / Előre hát, oh nemzetem, ne állj meg / (...) Egész Európa te utánad jő./ Te vagy, hazám, most a világ vezére.../ Mily nagy szerep, milyen lelkesitő!“

Tisztelt Ünneplő Honfitársak!

Napjainkban szerte Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban Kossuth követői a józan ész regimentjeiben gyűjtik össze az erejüket. Olyan regimentek ezek, amelyek létszáma nem fogy, hanem gyarapszik, mert tagjai hisznek Istenben, hazában és családban; hisznek a demokráciában, azaz abban, hogy a hatalom a jövőben is a Közé, a polgároké kell maradjon; hisznek abban, hogy Magyarországnak a jövőben is egy magyar országnak kell maradnia egy olyan Európában, amely nem másoké, hanem az európaiaké. 

A józan ész XXI. századi magyar regimentjei, ha együtt maradnak, értékrendi és társadalmi többségüket a parlamentáris demokrácia keretei között politikai többségként is fenn tudják tartani, ezáltal – mint 2010 óta mindig – politikailag megtörhetetlen és legyőzhetetlen erővé válnak.

Ha így lesz, akkor lesz elég erőnk megvédeni Magyarországot és a nemzeti érdekeinket az előttünk tornyosuló veszélyektől. Csak így lesz elég erőnk, hogy Magyarország legyőzze azokat a válságokat, amelyek az elmúlt években az egész világot megütötték, és minket sem kíméltek. 

Úgy, ahogy volt erőnk 2010-ben, hogy hasonlóan békésen lezárjuk a posztkommunizmus korszakát Magyarországon, mint ahogyan 1990-ben lezártuk a kommunizmusét. 2010 után volt erőnk a 2008-as nagy pénzügyi világválságból talpra állítani Magyarországot, és 2011-ben volt erőnk új alaptörvényt alkotni, amely nemcsak közjogi, de erkölcsi és értékrendi keretét is képezte a magyar állam újjáépítésének. 

Volt erőnk szembeszállni az illegális migrációval, s megvédeni hazánkat attól, hogy bevándorló országgá váljon.

Volt erőnk megküzdeni a koronavírusjárvánnyal és annak gazdasági következményeivel. Van erőnk, hogy minden nehézség ellenére munkaalapú társadalmat építsünk, amely végül lehetővé teszi, hogy évről évre előre lépjünk, és gyarapodjunk. 

Van és lesz erőnk, hogy megvédjük a szülők gyermekeik neveléséhez fűződő döntési jogát, van és lesz erőnk, hogy megvédjük gyermekeinket az őket veszélyeztető identitásterroristáktól.

Van és lesz erőnk ahhoz, hogy minden területen megvédjük a magyar családok érdekeit!

Van és lesz erőnk ahhoz, hogy miközben kiállunk a kárpátaljai magyarság szülőföldön való megmaradásáért, történelmünk legnagyobb humanitárius akciójával támogassuk a háborútól szenvedő ukrán embereket!

Van és lesz erőnk ahhoz, hogy minden területen támogassuk a külhoni magyar közösségeket abban, hogy boldoguljanak szülőföldjükön, lojális, értékteremtő közösségei legyenek azon államoknak, amelyben élnek, és mindig hűségesek maradjanak a magyar nemzethez.
Van és lesz erőnk ahhoz, hogy támogassuk a nagyvilág legüldözöttebb vallási közösségévé vált kereszténységet!

Van és lesz erőnk ahhoz, hogy kimaradjunk a szomszédságunkban dúló háborúból – minden brüsszeli nyomás és zsarolás ellenére is. 
Van és lesz erőnk, hogy a jog kormányozza az életünket, s hogy a magyarokról szóló döntések Magyarországon, a magyar emberek akarata szerint szülessenek meg! Van és lesz erőnk, hogy megvédjük hazánk szuverenitását a valahai bécsi kamarilla és moszkvai politbüró dicstelen babérjaira ácsingózó mai gyarmatosítóktól. 

Kossuth Lajos és a ’48-49-es forradalmáraink hite, szabadság- és hazaszeretete, teljesítménye és áldozata erősítse lélekben az előttünk álló időkben a józan ész magyar regimentjeit!

„Legyen béke, szabadság és egyetértés!”

Dicsőség a hősöknek! Isten adjon erőt és bölcsességet mai követőiknek!