Ünnepi beszéd az Országgyűlési Őrség megalakulásának 10 éves évfordulójára

Országház

Tisztelt Kollégák az Országház védelmében!

Egy parlamentáris demokráciában mindenki számára nyilvánvaló, hogy a parlament a törvényhozás által és a jogalkalmazás ellenőrzése révén hivatott megvédeni az ország és az állampolgárok érdekeit.

Kevesebbek számára nyilvánvaló azonban, hogy ha baj van, ki hivatott megvédeni magát a parlamentet az esetleges külső vagy belső erőszakkal szemben? A törvény és a törvénytelen erőszak összecsapásában ki védi meg a törvényalkotás intézményét?

A demokráciák történetében ez egy alapvető kérdés, amelyre ugyan helyenként és történelmi korszakonként változó intézményes válaszok születtek, de a lényegnek mindig változatlannak kell maradnia: egy törvénytelen támadó erővel szemben mindig csak egy törvényesen és a fenyegetettséggel szemben arányosan és hatékonyan fellépő véderő szavatolhatja a jogállam fundamentumát jelentő parlament mindenkori biztonságát.

Felelős elődeink a magyar Országgyűlésben ezt tartották szem előtt, amikor 1912. december 28-án törvényt alkottak a Képviselőházi Őrség létrehozásáról; mi pedig 2012-ben hasonlóképpen ezt tartottuk szem előtt, amikor törvényt alkottunk az 1947 után a kommunista diktatúra által felszámolt parlamenti véderőnek Országgyűlési Őrség néven történő újraalakításáról.

2012. december 28-án az újjászületett őrség tagjai ezért tették le a törvényben meghatározott ünnepélyes esküjüket itt, az Országház Kupolacsarnokában. Hazánk ezen jelképes közjogi középpontjában, a Szent Korona és a koronázási jelvények által is szentesített esküjükben az országgyűlési őrök fogadalmat tettek az Alaptörvény és a jogszabályok rendelkezéseinek betartására és betartatására, az Országgyűlés védelmére, valamint függetlenségének és külső befolyástól mentes működésének biztosítására.
Isten hozta az Országgyűlési Őrség minden jelenlévő tagját ismét a Kupolacsarnokban a szervezetük újjászületésének tizedik évfordulóján. Mai ünnepségünkön tisztelettel köszöntöm a hazai rendvédelmi szervek jelen lévő képviselőit, és külön öröm számunkra, hogy mint történelmi sorstársainkat és szakmai bajtársainkat tisztelettel köszönthetjük a lengyel parlament Házőrségének velünk együtt ünneplő küldöttségét is. 

Tisztelt Ünneplő Állomány!

Márai Sándor az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtása után fogalmazta meg az örökérvényű sorait, miszerint mi, magyar emberek mindig csak annyira élünk, amennyire Magyarország is él.

Ez a megállapítás azonban nemcsak a magyar emberekre, hanem minden, a nemzetét szolgáló intézményre, így az Országgyűlésre és az Országgyűlési Őrségre is igaz. Ha Magyarország szabad és szuverén, akkor mindannyian biztonságban vagyunk, hiszen megvan a lehetőségünk arra, hogy megszabjuk a saját magyar életrendünket. Ha bármilyen okból csorbul hazánk szabadsága és szuverenitása, az életünk rendje is mindig veszélybe kerül, ezért mindenkinek megrendülhet a biztonsága és elnehezülhet az élete.
Ezt igazolja az Országgyűlési Őrség illetve jogelődei intézményi története is.

1912-ben egy fokozódó belpolitikai és külpolitikai feszültség hívta életre a Képviselőházi Őrséget a korabeli magyar Országgyűlés védelmére. Mint ismert, két esztendő múlva, azaz 1914-ben egy politikai gyilkosság Szarajevóban lángra lobbantotta két szomszédos állam lokális katonai konfliktusát, amely aztán nagyon gyorsan az első világháborúba torkollott. Abba a háborúba, amelyet száz esztendő távlatából már a tévedés kockázata nélkül nevezhetünk tragikus európai öngyilkosságnak. 
A két világháború között a Képviselőházi Őrségnél szolgáló mindösszesen közel ezerszáz képviselőházi őr biztosította hűséggel, becsülettel az Országgyűlés védelmét. A második világháború után berendezkedő kommunista diktatúra megfosztotta az Országgyűlést politikai súlyától, és díszletté változtatta, a Képviselőházi Őrséget pedig feloszlatta, ezzel is jelképezve a kommunista karhatalom mindenhatóságát. Az őrség múlt századi történetét – részletes és hiánypótló módon – az egy évtizede újjászületett őrség első parancsnoka, Tóth László nyugalmazott vezérőrnagy úr írta meg, akit ma is megkülönböztetett tisztelettel köszöntök körünkben, és akinek nemcsak egy évtizedes intézményépítő munkáját köszönjük, hanem ezt a könyvet is, amely az intézmény történetének közreadásával erősíti az Őrség testületi önazonosságát.

Tisztelt Ünneplő Állomány!

Napjainkban európai földön ismét háború zajlik, két szembenálló állam egymás közötti lokális konfliktusa mára gyakorlatilag globális gazdasági világháborút eredményezett, és azzal fenyeget, hogy bármikor nukleáris világháborúvá szélesedhet, amely ezúttal nem csak európai, hanem globális öngyilkosságot is jelenthet az emberiség számára. 
Napjainkban az államok mint nemzeti szintű közhatalmak célpontjai lettek olyan globális magánhatalmaknak, amelyeknek az az érdekük, hogy felforgassák az államok demokratikus rendjét és közbiztonságát, ezért olyan társadalmi destabilizálást célzó hálózatokat és tevékenységeket támogatnak – mint láthattuk ezt a napokban a budapesti utcákon magyar állampolgárokat brutálisan bántalmazó külföldi irányítású, részvételű és finanszírozású szélsőséges ideológiai csoportok példáján –, amelyek nyílt fizikai erőszakot alkalmaznak és valójában a politikai terrorizmus előfutárai.

Veszélyes időket élünk tehát, amikor az államunk és a társadalmunk biztonságának megőrzése a legfontosabb közös feladatunk, akár országgyűlési képviselőként a jogalkotás eszközével, akár országgyűlési őrként a legitim jog végrehajtásának eszközeivel védjük a biztonságot.
Ne feledjük: közbiztonság nincs közérdeket képviselő demokratikus közhatalom nélkül, demokratikus közhatalom pedig nincs legitim parlament nélkül, amely mindig csak a rend és a biztonság keretei között töltheti be hivatását.

Az Országgyűlési Őrség az elmúlt tíz esztendőben magas szakmai színvonalú, a jogi normáknak mindenben megfelelő, az országgyűlési képviselők, az Országgyűlés tisztségviselői, valamint az Országgyűlés Hivatala dolgozói elismerésétől övezett szolgálatellátásával kivívta méltó helyét a hazai fegyveres testületek körében. 
Elismerés illeti az Országgyűlési Őrség személyvédelmi feladatokra rendelt állományát, akik magas képzettség birtokában, professzionálisan, minden helyzethez alkalmazkodva látják el szolgálatukat. Köszönet a tűzvédelmi feladatokat végrehajtóknak, akiknek szakszerű tevékenysége is nagyban hozzájárul a világ egyik legszebb parlamenti épülete épségének fenntartásához. Tisztelet a szolgálatukat nyári forróságban vagy téli fagyban egyaránt pontosan ellátó objektumőröknek, akik az év minden napján a népképviseleti szerv épületeibe történő beléptetés és a benntartózkodás szabályainak érvényesítésével, illetve az Országházat körbevevő közterület rendjének fenntartásával szolgálják ezek biztonságát. Köszönetet érdemelnek továbbá az állomány az Országgyűlési Őrség szerteágazó szolgálati feladatait szervező, illetve működését támogató tagjai. Hasonlóképpen – már az Országgyűlési Őrség nevében is – köszönetet kell mondanunk az Országgyűlési Hivatal és a partnerszervezetek mindazon vezetőjének, munkatársának és tagjának, akik elősegítették, hogy az Országgyűlési Őrség sikerrel teljesíthesse törvényben rögzített feladatait.

Az Országgyűlési Őrség alapfeladatai ellátásán túl kiemelt figyelmet szentel a hazaszeretet és a nemzeti hagyományőrzés eszméjének. Az egyenruha méltóságának bemutatása, a protokolláris és díszelgési feladatok ellátása túlmegy a fegyveres szerv kötelezettségén, Magyarország hírnevét öregbíti, és a fegyveres szervek társadalmi megbecsülését erősíti. 

Szeretném nagyrabecsülésemet kifejezni továbbá azon bajtársak felé, akik az elmúlt évtizedben szolgálatban – sőt szolgálaton kívül is – saját testi épségük kockáztatásával emberi életeket mentettek a Dunából, illetve közlekedési balesetek helyszínén. 

Tisztelt Ünneplő Állomány!

Az Országgyűlési Őrség csapatzászlajára az adományozó szalag mellé, az Önök által megszolgált bizalom elismeréseként imént felhelyezett kitüntető zászlószalag hirdesse továbbra is a testület jelmondatát: „Szolgálni hűséggel és becsülettel.” Legyenek büszkék arra, hogy az Országházban szolgálhatják a hazájukat, s maradjanak mindenkor méltóak erre!

Az Országgyűlés nevében köszönetet mondok Önöknek az elmúlt évtizedben végzett munkájukért! Isten áldja Önöket és családjukat!
 

Sajtóiroda