Tisztelt Kollégák, Hölgyeim és Uraim!
Köszönöm a szót!

Konferenciánk témamegjelölése abból az előfeltevésből indul ki, hogy a kulturális sokszínűség megléte mindannyiunk számára értéket jelent.
A kulturális sokszínűség, mint olyan, elválaszthatatlan az emberi identitástól.

Az ember tőle elválaszthatatlan tulajdonsága ugyanis, hogy csak közösségben képes értelmezni önmagát.
Természeténél fogva törekszik arra, hogy számára biztonságot és védelmet nyújtó közösségeket hozzon létre, illetve ilyen közösségekbe illeszkedjen. Ezen közösségekhez pedig a közös kultúra – benne a közös vallás – kapcsolja, mely ezáltal az ember személyiségének, önazonosságának legfontosabb meghatározójává, alapjává válik.

A kulturális sokszínűség védelme tehát egyet jelent az ember azon alapvető jogának védelmével, amely önazonosságának, személyiségi integritásának és természetes közösségeinek megőrzésére vonatkozik.
A kultúra adja meg azt az értékrendet és értéktudatot, mely révén az ember képes értelmezni a körülötte lévő világot, és képes abban meghatározni önmaga helyét és szerepét. E nélkül az értéktudat nélkül az ember nem képes érdekei felismerésére, érdekei kinyilvánítására vagy érdekei védelmére sem.

Az embereket és közösségeiket kultúrájuk megőrzését tekintve ma két oldalról fenyegeti veszély.
Az egyik magukban a kultúrákban rejlő önvédelmi reflexből fakad, mely más kultúrákkal érintkezve a kizárólagosság és az expanzió igényével párosulhat, s mely konfliktusok sokaságát eredményezte az emberiség történelmében.

A másik veszély újkeletű: ez pedig nem más, mint az a törekvés, hogy az embereket a tudatformálás soha nem látott hatékonyságú technológiai eszközeivel és mechanizmusaival megfosszák kultúrájuktól, önazonosságuktól és közösségeiktől, hogy aztán immár ezek védelme nélkül totálisan manipulálható gazdasági egységekké, hasznos fogyasztókká degradálják őket.

A XXI. század második évtizedére – tisztelt Hölgyeim és Uraim – egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy nem csupán az egyes domináns kultúrák mellé, vagy alá rendelt, kisebbségi helyzetben lévő kultúrákat, egyes államok keretei között kisebbségi sorban élő etnikumokat illetve vallási csoportokat fenyeget az eltűnés, feloldódás veszélye, hanem a ma még magabiztos, domináns helyzetükkel a kisebbségekkel szembeni viszonyukban visszaélésre hajlamos többségi csoportokat is. Mi több: a nemzetek, vallások, eltérő kultúrák létjogosultságát egyre nyíltabban kétségbe vonók, a nemzetek államainak szuverenitását mindenféle világkormányzati struktúrákban – így például egy Európai Egyesült Államokban – feloldani akarók legfontosabb és leghatásosabb érve éppen a kultúrák, vallások, etnikumok közötti konfliktusok történelmileg véget nem érő sorozatában rejlik.

Ha tehát nem találnánk a párbeszédre elegendő érvet a humánum, a tolerancia, a globális kihívásoknak való közös fellépést kívánó megfelelés jegyében, akkor tegyük ezek mellé azt a közös, mindannyiunkat érő fenyegetést, amelyet a világméretűvé vált háttérhatalmi hálózatok törekvései és a mögöttük kibontakozó erő jelent.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A jelenség, amiről beszélünk, a kultúrák által egybefogott közösségek felhatalmazásából létrejött közhatalom, és a közösségi akarat helyett a pénz erejére támaszkodó magánhatalom konfliktusának legújabb megnyilvánulása.
Ebben a folyamatban, amelynek kortársai vagyunk, nem a küzdelem ténye, hanem a küzdő felek közötti erőegyensúly megbomlása az újdonság.

Mára a magánhatalmak az erőforrás-koncentráció és a hálózatépítés azon fokára jutottak, mely a világ államainak elsöprő többségével szemben döntő fölényt eredményez számukra. A magánhatalmaknak a közhatalmak fölött aratott győzelmének az útjában azonban jelenleg még komoly akadályok tornyosulnak.

Ezek között az egyik legfontosabb az embernek azon szintén természetes törekvése, hogy a saját és közösségei sorsáról való döntések fölött ellenőrzést gyakoroljon, amely törekvés az elmúlt bő két évszázadban világszerte létrehozta a demokrácia különböző formáit és fokozatait.
Ameddig egy közösség létezik, addig nehezen viseli el, ha a róla szóló döntések tőle áttekinthetetlen távolságba, mások kezébe kerülnek.
Ezért aztán a magánhatalmak részéről nemcsak a közösségek által létrehozott demokratikus struktúrák állnak bomlasztó szándékú támadások alatt, hanem maguk e közösségek, minden alkotóelemükkel együtt – ideértve a legalapvetőbbet, a hagyományos családot is.
Szembe kell néznünk a ténnyel, mely szerin XXI. századi „szép új világunkban” már nemcsak a kulturális sokszínűség, hanem ezen sokszínű kultúrák közös civilizációs alapjai is fenyegetésnek vannak kitéve.

Tisztelt Kollégák!

A rendelkezésre álló szűk időkeret nem engedi meg, hogy kifejthessem azon állításomat, mely szerint a napjainkban Európát sújtó illegális migránsáradat szintén része a magánhatalmak kultúrák elleni háborújának. Csak annyit jegyeznék meg, hogy a saját kultúrájuk természetes közegéből kiszakított migránsok éppúgy egy manipulációs mechanizmus áldozatai, mint a saját kultúrájuk természetes közegét megőrizni akaró befogadó társadalmak tagjai. Mindkét oldal számára a gyökértelenséget szánják jövőbeli osztályrészül.

Tisztelt Kollégák!

Noha a világban a kultúrák és vallások küzdelmének álcázott konfliktusoknak nemcsak mi, politikusok vagyunk okozói, de – mint közösségeink választott vezetői – kétségtelenül mi viseljük a legnagyobb felelősséget ezek létrejöttében éppúgy, mint megoldásában.
Mindezt egy olyan korban és egy olyan helyzetben, amelyben – a látszattal szemben – az igazi küzdelem már nem is a különböző értékrendet képviselő kultúrák, etnikumok, vallások között dúl, hanem a hagyományokat, hitüket, értékeiket védők és a mindezek létjogosultságát eltagadó nihilisták között zajlik.

Készen kell állnunk nemcsak a párbeszédre, hanem az együttműködésre is. Képesnek kell lennünk, hogy az országainkban s a körülöttük lévő térségekben létező természetes sokszínűséget ne a kizárólagosságra, hanem a méltányosságra törekvés jegyében ne saját közösségünk korlátjaként, hanem támogató erőforrásaként fogadjuk el.

Gyermekeink és unokáink jövője múlik azon, hogy meg lesz-e bennünk az erre való bölcsesség.