Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás
Hungexpo
Excellenciás Hölgyek és Urak!
Tisztelt Rendezők, Kiállítók!
Kedves Vendégek!
Az elmúlt években külföldi kutatók azt vizsgálták, hogy melyek az országok hosszú távú sikerességének titkai, okai. Kutatásuk összegzése az volt, hogy a tartós jólét kulcsa nem pusztán az országok ásványkincs-vagyona vagy termőföldvagyona, nem önmagában a szerencsés földrajzi fekvése vagy klímája, hanem az intézményeinek a minősége. A külföldi kutatók azt a címet adták a könyvüknek, hogy „Miért buknak el a nemzetek?”
Magyarország az elmúlt években azonban jelképesen egy másik könyv írásába fogott, amelynek az a címe: „Miért sikeresek a nemzetek?”
Mi, magyarok is úgy gondoljuk, hogy a jó termőföldünk és szerencsés klímánk önmagában valóban nem elegendő a sikerhez. Az elmúlt negyedszázadban saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hogy a siker kulcsa az intézményeink minőségében, azon belül is az ország alapintézményében, vagyis az állam, a magyar államunk minőségében is keresendő.
A magyar termőföld bősége és a magyar emberek tudása, munkája és áldozata mindig hiábavaló lehet, ha az állam mindezen értékeket felemészti vagy az idegenek hasznára fordítja.
A több mint egy évszázados múltra visszatekintő Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár idei, 77-dik megszervezése ezért nem pusztán a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szakszerű seregszemléje, nem pusztán a mezőgazdaság, a gasztronómia, a turizmus és a kultúra összehangolt bemutatására tett izgalmas kísérlet, hanem egy alkalom arra is, hogy számba vegyük a magyar föld, ezen földből élő – termelő vagy fogyasztó – magyar ember és a magyar állam viszonyát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor az előző évezred utolsó évtizedeiben csatlakoztunk a szabad világkereskedelem vérkeringésébe, ennek elsősorban a jó oldalait, civilizációs vívmányait láttuk magunk előtt. Ami a jólétük miatt irigyelt nyugati országok bőséges árupiacain kapható volt, az egyszeriben nálunk is megjelent. Ideértve azokat a mezőgazdasági, élelmiszeripari tömegcikkeket, amelyeket ugyancsak importált áruházláncokban, bevásárlóközpontokban, gyorséttermekben kínáltak nekünk.
Lassan ébredtünk rá, hogy a szabadkereskedelem jegyében ránk szakadt árubőségnek kockázata és ára van: agrártermelési és élelmiszeripari kapacitásaink leépülnek, hazai és külföldi értékesítési piacainkat elveszítjük, az élelmiszerbiztonságot szolgáló állami intézményrendszer gyengülése miatt az emberek egészsége, élete is veszélybe kerülhet.
Nem véletlen, hogy a magyar nyelv növényi kultúrákról beszél és a magyar paraszt életnek nevezi a búzát. Az életünket fenntartó táplálkozásunk az emberi kultúra szerves része.
Az sem véletlen, hogy miként a nagyvilágban, így Magyarországon is, minden vidéknek, tájegységnek minden közösségnek kialakult a maga sajátos, egyedi, másokétól különböző étkezési szokása, kultúrája, és mindehhez szorosan kapcsolódóan az állattartási és növénytermesztési kultúrája.
Ezeket a kultúrákat veszélyeztetik napjainkban a multinacionális élelmiszeripari monopóliumok a világot elárasztó termékeik egy részével, amelyek ma már inkább tekinthetők vegyipari termékeknek, mintsem hagyományos értelemben vett, az egészséges emberi táplálkozást és életet szolgáló élelemnek.
Ezért külön öröm, hogy a mai rendezvény szervezői az ez évi kiállítás központi elemévé tették a helyi termékeket, csatlakozva a Földművelésügyi Minisztérium „Helyi termékek éve” programjához és erősítve azt. A magyarországi termelők mellett külhoni magyar termelők is meghívást kaptak erre a vásárra, ami egy biztató, konkrét jele annak, hogy a Kárpát-medencei közös magyar termelőerő nem csak múltbéli emlék, hanem jövőt ígérő lehetőség is.
Bízom benne, hogy a mai kiállítás és vásár meggyőz minden érdeklődőt arról, hogy az átlátható és biztonságos hazai forrásból származó, ellenőrizhető minőségű, egészséges mezőgazdasági termékek, élelmiszerek kínálata, illetve a fogyasztói igények, szokások ezek felé való terelése egészségesebbé tehetik a magyar embereket és a magyar családokat, végső soron az egész társadalmat.
Dicséretes, hogy e kiállítás szervezői ugyancsak központi elemként kezelték a fenntartható fejlődés fontos kívánalmát. Szép számban mutatkozhatnak be azok a mezőgazdasági és élelmiszeripari mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek megerősödése záloga lehet a magyar gazdaság és társadalom kiegyensúlyozott fejlődésének.
Üdvözölnünk kell a szervezőknek és a kiállítóknak azt a felismerését is, mely szerint egy-egy régió mezőgazdasági és gasztronómiai kultúrájából akkor kaphatunk valóságos ízelítőt, a „magyar föld legjava” akkor mutatkozik meg igazán, ha az ottani tájat is magunk elé képzelhetjük, s az ottani népi kultúra egészéről is képet nyerhetünk.
A tájegység hagyományos népzenéjét hallgatva, jellegzetes táncait csodálva jobb íze lesz az ételnek, finomabb zamata az italnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Honfitársaim!
A mai kiállításon a magyar termőföld és e földet megmunkáló, e föld termékeit feldolgozó magyar tudás, munka és szorgalom mutatkozik be, annak színe-javát felvonultatva.
2010-ben, majd 2014-ben mi arra kaptunk megbízást a magyar választópolgároktól, hogy mindezen értékeket állami eszközökkel is védjük meg és erősítsük meg.
A nemzetet a történelmileg kialakult legszervesebb emberi közösségnek, az államot pedig a nemzet legmagasabb szintű önszerveződési formájának tartjuk, amely egyetlen legitim alapja minden nemzetközi együttműködésnek.
Minden erre irányuló nemzetközi törekvés dacára, mi, magyarok ezért nem hiszünk sem a nemzetek, sem a nemzeti államok bukásában. Még kevésbé abban, hogy a nemzeti államok romjain felépíthető lenne egy erős és egységes Európa.
Mindezért egy olyan magyar államot építünk, amely nem az idegen érdekeket képviseli a magyarok között, hanem a magyar érdekeket az idegen érdekek között, olyan államot, amely az ország teljesítményének növelésével erőforrása és nem tehertétele a nemzetközi együttműködéseknek, olyan államot, amely akár a magyar termőföldet, akár az Európai unió határait egyaránt kész és képes határozottan és jogszerűen megvédeni.
A 2011-ben elfogadott Alaptörvényünk mindezen törekvéseinknek a közjogi és értékrendi kerete, a magyar állam, a kormány ezen keretek között folytatja az agrárpolitikáját, az állam szakintézményeinek ezen keretek között kell védeniük a magyar termőföldet, a magyar termelőt, a magyar élelmiszeripar és a magyar fogyasztók érdekeit és biztonságát.
A mai Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari kiállítás és vásár szellemisége és gazdagsága azt bizonyítja, hogy céljaink elérése érdekében nehéz, de jó úton járunk.
Köszönöm a szervezők és kiállítók munkáját, a „magyar föld legjava” kínálatának hasznos és kellemes felfedezését kívánom minden látogató számára.
Isten áldja meg a magyar földet, a belőle és rajta élőket!
Tisztelt Rendezők, Kiállítók!
Kedves Vendégek!
Az elmúlt években külföldi kutatók azt vizsgálták, hogy melyek az országok hosszú távú sikerességének titkai, okai. Kutatásuk összegzése az volt, hogy a tartós jólét kulcsa nem pusztán az országok ásványkincs-vagyona vagy termőföldvagyona, nem önmagában a szerencsés földrajzi fekvése vagy klímája, hanem az intézményeinek a minősége. A külföldi kutatók azt a címet adták a könyvüknek, hogy „Miért buknak el a nemzetek?”
Magyarország az elmúlt években azonban jelképesen egy másik könyv írásába fogott, amelynek az a címe: „Miért sikeresek a nemzetek?”
Mi, magyarok is úgy gondoljuk, hogy a jó termőföldünk és szerencsés klímánk önmagában valóban nem elegendő a sikerhez. Az elmúlt negyedszázadban saját bőrünkön is megtapasztalhattuk, hogy a siker kulcsa az intézményeink minőségében, azon belül is az ország alapintézményében, vagyis az állam, a magyar államunk minőségében is keresendő.
A magyar termőföld bősége és a magyar emberek tudása, munkája és áldozata mindig hiábavaló lehet, ha az állam mindezen értékeket felemészti vagy az idegenek hasznára fordítja.
A több mint egy évszázados múltra visszatekintő Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár idei, 77-dik megszervezése ezért nem pusztán a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek szakszerű seregszemléje, nem pusztán a mezőgazdaság, a gasztronómia, a turizmus és a kultúra összehangolt bemutatására tett izgalmas kísérlet, hanem egy alkalom arra is, hogy számba vegyük a magyar föld, ezen földből élő – termelő vagy fogyasztó – magyar ember és a magyar állam viszonyát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Amikor az előző évezred utolsó évtizedeiben csatlakoztunk a szabad világkereskedelem vérkeringésébe, ennek elsősorban a jó oldalait, civilizációs vívmányait láttuk magunk előtt. Ami a jólétük miatt irigyelt nyugati országok bőséges árupiacain kapható volt, az egyszeriben nálunk is megjelent. Ideértve azokat a mezőgazdasági, élelmiszeripari tömegcikkeket, amelyeket ugyancsak importált áruházláncokban, bevásárlóközpontokban, gyorséttermekben kínáltak nekünk.
Lassan ébredtünk rá, hogy a szabadkereskedelem jegyében ránk szakadt árubőségnek kockázata és ára van: agrártermelési és élelmiszeripari kapacitásaink leépülnek, hazai és külföldi értékesítési piacainkat elveszítjük, az élelmiszerbiztonságot szolgáló állami intézményrendszer gyengülése miatt az emberek egészsége, élete is veszélybe kerülhet.
Nem véletlen, hogy a magyar nyelv növényi kultúrákról beszél és a magyar paraszt életnek nevezi a búzát. Az életünket fenntartó táplálkozásunk az emberi kultúra szerves része.
Az sem véletlen, hogy miként a nagyvilágban, így Magyarországon is, minden vidéknek, tájegységnek minden közösségnek kialakult a maga sajátos, egyedi, másokétól különböző étkezési szokása, kultúrája, és mindehhez szorosan kapcsolódóan az állattartási és növénytermesztési kultúrája.
Ezeket a kultúrákat veszélyeztetik napjainkban a multinacionális élelmiszeripari monopóliumok a világot elárasztó termékeik egy részével, amelyek ma már inkább tekinthetők vegyipari termékeknek, mintsem hagyományos értelemben vett, az egészséges emberi táplálkozást és életet szolgáló élelemnek.
Ezért külön öröm, hogy a mai rendezvény szervezői az ez évi kiállítás központi elemévé tették a helyi termékeket, csatlakozva a Földművelésügyi Minisztérium „Helyi termékek éve” programjához és erősítve azt. A magyarországi termelők mellett külhoni magyar termelők is meghívást kaptak erre a vásárra, ami egy biztató, konkrét jele annak, hogy a Kárpát-medencei közös magyar termelőerő nem csak múltbéli emlék, hanem jövőt ígérő lehetőség is.
Bízom benne, hogy a mai kiállítás és vásár meggyőz minden érdeklődőt arról, hogy az átlátható és biztonságos hazai forrásból származó, ellenőrizhető minőségű, egészséges mezőgazdasági termékek, élelmiszerek kínálata, illetve a fogyasztói igények, szokások ezek felé való terelése egészségesebbé tehetik a magyar embereket és a magyar családokat, végső soron az egész társadalmat.
Dicséretes, hogy e kiállítás szervezői ugyancsak központi elemként kezelték a fenntartható fejlődés fontos kívánalmát. Szép számban mutatkozhatnak be azok a mezőgazdasági és élelmiszeripari mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek megerősödése záloga lehet a magyar gazdaság és társadalom kiegyensúlyozott fejlődésének.
Üdvözölnünk kell a szervezőknek és a kiállítóknak azt a felismerését is, mely szerint egy-egy régió mezőgazdasági és gasztronómiai kultúrájából akkor kaphatunk valóságos ízelítőt, a „magyar föld legjava” akkor mutatkozik meg igazán, ha az ottani tájat is magunk elé képzelhetjük, s az ottani népi kultúra egészéről is képet nyerhetünk.
A tájegység hagyományos népzenéjét hallgatva, jellegzetes táncait csodálva jobb íze lesz az ételnek, finomabb zamata az italnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Honfitársaim!
A mai kiállításon a magyar termőföld és e földet megmunkáló, e föld termékeit feldolgozó magyar tudás, munka és szorgalom mutatkozik be, annak színe-javát felvonultatva.
2010-ben, majd 2014-ben mi arra kaptunk megbízást a magyar választópolgároktól, hogy mindezen értékeket állami eszközökkel is védjük meg és erősítsük meg.
A nemzetet a történelmileg kialakult legszervesebb emberi közösségnek, az államot pedig a nemzet legmagasabb szintű önszerveződési formájának tartjuk, amely egyetlen legitim alapja minden nemzetközi együttműködésnek.
Minden erre irányuló nemzetközi törekvés dacára, mi, magyarok ezért nem hiszünk sem a nemzetek, sem a nemzeti államok bukásában. Még kevésbé abban, hogy a nemzeti államok romjain felépíthető lenne egy erős és egységes Európa.
Mindezért egy olyan magyar államot építünk, amely nem az idegen érdekeket képviseli a magyarok között, hanem a magyar érdekeket az idegen érdekek között, olyan államot, amely az ország teljesítményének növelésével erőforrása és nem tehertétele a nemzetközi együttműködéseknek, olyan államot, amely akár a magyar termőföldet, akár az Európai unió határait egyaránt kész és képes határozottan és jogszerűen megvédeni.
A 2011-ben elfogadott Alaptörvényünk mindezen törekvéseinknek a közjogi és értékrendi kerete, a magyar állam, a kormány ezen keretek között folytatja az agrárpolitikáját, az állam szakintézményeinek ezen keretek között kell védeniük a magyar termőföldet, a magyar termelőt, a magyar élelmiszeripar és a magyar fogyasztók érdekeit és biztonságát.
A mai Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari kiállítás és vásár szellemisége és gazdagsága azt bizonyítja, hogy céljaink elérése érdekében nehéz, de jó úton járunk.
Köszönöm a szervezők és kiállítók munkáját, a „magyar föld legjava” kínálatának hasznos és kellemes felfedezését kívánom minden látogató számára.
Isten áldja meg a magyar földet, a belőle és rajta élőket!
Sajtóiroda
23 de septiembre de 2015