Emlékülés a szécsényi országgyűlés 310. évfordulóján
Szécsény
Tisztelt Polgármester Úr!
Tisztelt Szécsényi Polgárok! Hölgyeim és Uraim!
A 310 esztendővel ezelőtt megtartott szécsényi országgyűlés szeptemberi nyitánya előtt öt hónappal, 1705 áprilisában Rákóczi Ferenc az alábbi szavakkal fogalmazta meg a magyarok szabadságharcának célját:
„Azon fáradozunk, hogy hazánk szabadságának visszaszerzésével nemcsak a nemzetnek, de az egyetemes Európának és a keresztény ügynek is szolgálhassunk.”
Rákócziék számára a magyar haza szabadságának visszaszerzése a középkorban elveszett független magyar államiság visszaállítására való törekvést, az egyetemes Európa szolgálata pedig a keresztény Európa megerősítésének szándékát jelentette.
A mohácsi csatatéren elveszett, a Szent István által alapított önálló, független és keresztény magyar állam helyreállítása történelmi feladata és eszménye volt sok évszázad legjobb magyar erőinek: a XVII. században a Bocskai felkelés, a XVIII. században a Rákóczi-szabadságharc, a XIX. században az 1848-49-es forradalom és függetlenségi háború, a XX. században a Trianon utáni újrakezdés és az 1956-os forradalom a mérföldkövei ennek a hatalmas, múltat éltető, áldozatokkal és jövőt tápláló erényekkel teli, mindig legyőzetés által győzedelmes történelmi magyar erőfeszítésnek.
A szécsényi országgyűlés – amely a korabeli katonai szabadságharc megvívásához elengedhetetlenül szükséges politikai szabadságharc egyik kiemelkedő eseménye és eredménye volt, a mostoha történelmi körülmények ellenére újból bebizonyította a magyarok államszervező készségét és társadalomépítő képességét.
A magyar utókornak ezért nem szabad elfelednie, ami 310 esztendővel ezelőtt itt, Szécsényben történt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyarság a XVII. - XVIII. század fordulóján is a keleti és nyugati birodalmi túlerő ütközőpontjában és szorításában élt. 1686-ban a keleti török igát a nyugati Habsburg kifosztás váltotta fel.
Ezt a változást az idegen hatalom krónikásai akkor is felszabadulásnak nevezték.
A magyar nemesek már 1505-ben, a Rákos mezején tartott országgyűlésben kimondták, hogy – „az ország rémséges szétrongyolódásának és csúfságos pusztulásának” az idegen származású királyok az okai.
A Fugger bankház pénzügyi zsarolásának engedő, felelőtlen és gyenge idegen uralkodás vezetett olyan közállapotokhoz, amelyekről 1526 elején Borgia pápai követ úgy fogalmazott hogy „ha Magyarországot három forint árán ki lehetne ragadni a veszélyek örvényéből, azt hiszem, nem találkozna három ember, aki rászánná magát erre az áldozatra”.
A szécsényi országgyűlést éppen kétszáz esztendővel megelőző rákosi végzésükben a magyar nemesek már leszögezték, hogy „nincs a föld kerekségén nemzet, amely nem az önvéréből, önnemzetségéből választja királyát, urát: mi sem engedhetjük, hogy országunk – mely a kereszténységét (…) mindenkor a maga és övéi bő vére hullásával védelmezte – másoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen.”
Ennek ellenére, 1687-ben a pozsonyi országgyűlésben a magyar nemeseket lemondatják a szabad királyválasztási jogáról valamint a királyi hűtlenséggel szembeni történelmi ellenállási jogukról.
1699-ben a karlócai békekötéskor a magyarok nélkül döntenek a magyarokról.
Az eredmény: a magyar önrendelkezés és a magyar állam helyreállításának elvetése, a politikai alárendeltség és megalázás, az idegen katonai megszállás és a gazdasági gyarmatosítás.
Az Újszerzeményi Bizottság hírhedt gazdasági működése és Caraffa tábornok eperjesi vésztörvényszéke jelzi a magyarságnak, hogy a berendezkedő Habsburg hatalom, azaz a nyugati kifosztás sem ismer kíméletet.
Ilyen körülmények között tört ki a korabeli magyarság fegyveres ellenállása, a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc. Idegen közjogi béklyóba verve, erőforrások – pénz és hadsereg – nélkül, diplomáciai kar nélkül, érdemi nemzetközi szövetségesek nélkül – csak a kuruc magyarság szabadságvágyára támaszkodva.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A szécsényi országgyűlés egyik nagy közjogi teljesítménye – mai szóhasználattal úgy is mondhatnánk, hogy a korabeli unortodox szabadságharcos magyar politika eredménye, hogy a Habsburgok trónfosztása nélkül Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé, vagyis a kialakuló magyar államszervezet legitim vezetőjévé választják.
Ez azáltal vált lehetségessé, hogy az országgyűlés rendi konföderációvá alakult, így eljárásjogi értelemben mellőzhető volt az, hogy a Habsburg uralkodó hívja össze a szécsényi országgyűlést, amelynek nem vitatható legitimációját a magyarság szabadságvágya adta.
A Szécsényben tartott rendi konföderáció országgyűlésként való elnevezésének jogosságát nem a történészek, hanem maga a történelem hitelesítette.
Rákóczi államfői hatalmának erősítését szolgálta, hogy a kuruc fennhatóság alatt lévő összes kincstári birtokot a vezérlő fejedelem hatáskörébe helyezték, megkezdték a vezérlő fejedelemnek alárendelt magyar diplomáciai kar kiépítését, megteremtették a hadi kiadások biztosításának alapjait, kárpótlási jogcímet teremtettek a Habsburg hatalom által kifosztottaknak, ugyanakkor az államfői hatalom korlátozására létrehozták a huszonnégy tagból álló Szenátust valamint egy Gazdasági Tanácsot is.
310 esztendővel ezelőtt – Tisztelt Hölgyeim és Uraim – szeptember 12. és október 3. között itt, Szécsényben az újjászülető, független és keresztény magyar állam szívhangjait rögzíthette a történelem.
Egy olyan államét, amely esélyt akart adni a magyarok között a felekezeti és társadalmi békének, amely megszüntette a katolikusok és protestánsok közötti templomvitákat; amelyben a mélyen hívő katolikus Rákóczi Ferencet és protestáns kuruc seregének tagjait, a rendi nemeseket és a nemzet politikai testéből korábban kitaszított köznép tagjait a magyarság nemzeti szabadságvágya, az önrendelkezés akarata kötötte össze – előrevetítve a modern magyar nemzeti közösség kialakulását.
Tisztelt Emlékező Közösség!
A Rákóczi szabadságharc és a szécsényi országgyűlés nélkül a nemzetét védő magyar állam eszménye nem lehetne olyan erős, hogy évszázadokon átívelően történelmi irányt és célt mutasson a magyar nemzedékek számára.
Nekünk, mai magyaroknak az új veszélyeket és új esélyeket egyaránt hordozó XXI. századi világunkban az emlékezés mellett cselekednünk is kell.
2010-ben, majd 2014-ben arra kaptunk megbízást a magyar választópolgároktól, hogy építsük újjá a magyar államot és erősítsük meg a magyarok nemzeti összetartozását.
Azt a feladatot kaptuk, hogy olyan államot építsünk, amely a nemzetközi együttműködésekben érvényesíteni tudja a magyar nemzeti érdeket, amely erősíti a magyarok nemzeti összetartozását és társadalmi igazságérzetét, egy olyan államot, amely védi Magyarország és Európa keresztény szellemi gyökereit és értékeit, mint fennmaradásunk alapjait.
A választópolgárok megbízását legjobb tudásunk szerint teljesítjük.
Tisztelt Honfitársaim!
A szécsényi országgyűlés zászlóin ez állt:
Cum Deo Pro Patria et Libertate – Az Istennel a hazáért és a szabadságért.
Jelszavunk, hitünk és bizodalmunk ma is változatlan.
Főhajtást a múltnak, reményt a jövőnek! Isten segítsen bennünket!
Tisztelt Szécsényi Polgárok! Hölgyeim és Uraim!
A 310 esztendővel ezelőtt megtartott szécsényi országgyűlés szeptemberi nyitánya előtt öt hónappal, 1705 áprilisában Rákóczi Ferenc az alábbi szavakkal fogalmazta meg a magyarok szabadságharcának célját:
„Azon fáradozunk, hogy hazánk szabadságának visszaszerzésével nemcsak a nemzetnek, de az egyetemes Európának és a keresztény ügynek is szolgálhassunk.”
Rákócziék számára a magyar haza szabadságának visszaszerzése a középkorban elveszett független magyar államiság visszaállítására való törekvést, az egyetemes Európa szolgálata pedig a keresztény Európa megerősítésének szándékát jelentette.
A mohácsi csatatéren elveszett, a Szent István által alapított önálló, független és keresztény magyar állam helyreállítása történelmi feladata és eszménye volt sok évszázad legjobb magyar erőinek: a XVII. században a Bocskai felkelés, a XVIII. században a Rákóczi-szabadságharc, a XIX. században az 1848-49-es forradalom és függetlenségi háború, a XX. században a Trianon utáni újrakezdés és az 1956-os forradalom a mérföldkövei ennek a hatalmas, múltat éltető, áldozatokkal és jövőt tápláló erényekkel teli, mindig legyőzetés által győzedelmes történelmi magyar erőfeszítésnek.
A szécsényi országgyűlés – amely a korabeli katonai szabadságharc megvívásához elengedhetetlenül szükséges politikai szabadságharc egyik kiemelkedő eseménye és eredménye volt, a mostoha történelmi körülmények ellenére újból bebizonyította a magyarok államszervező készségét és társadalomépítő képességét.
A magyar utókornak ezért nem szabad elfelednie, ami 310 esztendővel ezelőtt itt, Szécsényben történt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A magyarság a XVII. - XVIII. század fordulóján is a keleti és nyugati birodalmi túlerő ütközőpontjában és szorításában élt. 1686-ban a keleti török igát a nyugati Habsburg kifosztás váltotta fel.
Ezt a változást az idegen hatalom krónikásai akkor is felszabadulásnak nevezték.
A magyar nemesek már 1505-ben, a Rákos mezején tartott országgyűlésben kimondták, hogy – „az ország rémséges szétrongyolódásának és csúfságos pusztulásának” az idegen származású királyok az okai.
A Fugger bankház pénzügyi zsarolásának engedő, felelőtlen és gyenge idegen uralkodás vezetett olyan közállapotokhoz, amelyekről 1526 elején Borgia pápai követ úgy fogalmazott hogy „ha Magyarországot három forint árán ki lehetne ragadni a veszélyek örvényéből, azt hiszem, nem találkozna három ember, aki rászánná magát erre az áldozatra”.
A szécsényi országgyűlést éppen kétszáz esztendővel megelőző rákosi végzésükben a magyar nemesek már leszögezték, hogy „nincs a föld kerekségén nemzet, amely nem az önvéréből, önnemzetségéből választja királyát, urát: mi sem engedhetjük, hogy országunk – mely a kereszténységét (…) mindenkor a maga és övéi bő vére hullásával védelmezte – másoknál alábbvaló és boldogtalanabb legyen.”
Ennek ellenére, 1687-ben a pozsonyi országgyűlésben a magyar nemeseket lemondatják a szabad királyválasztási jogáról valamint a királyi hűtlenséggel szembeni történelmi ellenállási jogukról.
1699-ben a karlócai békekötéskor a magyarok nélkül döntenek a magyarokról.
Az eredmény: a magyar önrendelkezés és a magyar állam helyreállításának elvetése, a politikai alárendeltség és megalázás, az idegen katonai megszállás és a gazdasági gyarmatosítás.
Az Újszerzeményi Bizottság hírhedt gazdasági működése és Caraffa tábornok eperjesi vésztörvényszéke jelzi a magyarságnak, hogy a berendezkedő Habsburg hatalom, azaz a nyugati kifosztás sem ismer kíméletet.
Ilyen körülmények között tört ki a korabeli magyarság fegyveres ellenállása, a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc. Idegen közjogi béklyóba verve, erőforrások – pénz és hadsereg – nélkül, diplomáciai kar nélkül, érdemi nemzetközi szövetségesek nélkül – csak a kuruc magyarság szabadságvágyára támaszkodva.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A szécsényi országgyűlés egyik nagy közjogi teljesítménye – mai szóhasználattal úgy is mondhatnánk, hogy a korabeli unortodox szabadságharcos magyar politika eredménye, hogy a Habsburgok trónfosztása nélkül Rákóczi Ferencet vezérlő fejedelemmé, vagyis a kialakuló magyar államszervezet legitim vezetőjévé választják.
Ez azáltal vált lehetségessé, hogy az országgyűlés rendi konföderációvá alakult, így eljárásjogi értelemben mellőzhető volt az, hogy a Habsburg uralkodó hívja össze a szécsényi országgyűlést, amelynek nem vitatható legitimációját a magyarság szabadságvágya adta.
A Szécsényben tartott rendi konföderáció országgyűlésként való elnevezésének jogosságát nem a történészek, hanem maga a történelem hitelesítette.
Rákóczi államfői hatalmának erősítését szolgálta, hogy a kuruc fennhatóság alatt lévő összes kincstári birtokot a vezérlő fejedelem hatáskörébe helyezték, megkezdték a vezérlő fejedelemnek alárendelt magyar diplomáciai kar kiépítését, megteremtették a hadi kiadások biztosításának alapjait, kárpótlási jogcímet teremtettek a Habsburg hatalom által kifosztottaknak, ugyanakkor az államfői hatalom korlátozására létrehozták a huszonnégy tagból álló Szenátust valamint egy Gazdasági Tanácsot is.
310 esztendővel ezelőtt – Tisztelt Hölgyeim és Uraim – szeptember 12. és október 3. között itt, Szécsényben az újjászülető, független és keresztény magyar állam szívhangjait rögzíthette a történelem.
Egy olyan államét, amely esélyt akart adni a magyarok között a felekezeti és társadalmi békének, amely megszüntette a katolikusok és protestánsok közötti templomvitákat; amelyben a mélyen hívő katolikus Rákóczi Ferencet és protestáns kuruc seregének tagjait, a rendi nemeseket és a nemzet politikai testéből korábban kitaszított köznép tagjait a magyarság nemzeti szabadságvágya, az önrendelkezés akarata kötötte össze – előrevetítve a modern magyar nemzeti közösség kialakulását.
Tisztelt Emlékező Közösség!
A Rákóczi szabadságharc és a szécsényi országgyűlés nélkül a nemzetét védő magyar állam eszménye nem lehetne olyan erős, hogy évszázadokon átívelően történelmi irányt és célt mutasson a magyar nemzedékek számára.
Nekünk, mai magyaroknak az új veszélyeket és új esélyeket egyaránt hordozó XXI. századi világunkban az emlékezés mellett cselekednünk is kell.
2010-ben, majd 2014-ben arra kaptunk megbízást a magyar választópolgároktól, hogy építsük újjá a magyar államot és erősítsük meg a magyarok nemzeti összetartozását.
Azt a feladatot kaptuk, hogy olyan államot építsünk, amely a nemzetközi együttműködésekben érvényesíteni tudja a magyar nemzeti érdeket, amely erősíti a magyarok nemzeti összetartozását és társadalmi igazságérzetét, egy olyan államot, amely védi Magyarország és Európa keresztény szellemi gyökereit és értékeit, mint fennmaradásunk alapjait.
A választópolgárok megbízását legjobb tudásunk szerint teljesítjük.
Tisztelt Honfitársaim!
A szécsényi országgyűlés zászlóin ez állt:
Cum Deo Pro Patria et Libertate – Az Istennel a hazáért és a szabadságért.
Jelszavunk, hitünk és bizodalmunk ma is változatlan.
Főhajtást a múltnak, reményt a jövőnek! Isten segítsen bennünket!
Sajtóiroda
11 de septiembre de 2015