Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket a mai díjátadó ünnepségen!

Tudják-e, mi a közös a nyelvfilozófiában és a repülőgépmotor-fejlesztésben? Amellett, hogy mindkét területen a XX. században ért el a tudomány mai szemmel is jelentős fejlődést, e két, egymás iránt látszólag teljesen közömbös szakterület megfért és barátságot kötött Ludwig Wittgenstein feltaláló-elméjében, akiről talán nem mindenki tudja, hogy eredeti szakmáját tekintve gépészmérnök volt, és egy „motor nélküli” repülőgépmotor kifejlesztésében is részt vett, egyik repüléstechnikai találmányát szabadalmaztatta.

„Ahhoz, hogy ismerjem a tárgyat, nem külső tulajdonságait kell megismernem, hanem valamennyi belső tulajdonságát” – írta, s ezzel rámutatott arra, hogy az intuíció, a feltalálás, a meglévőkből valami új teremtésének legelemibb hozzávalója tulajdonképpen nem a fizikai világból, hanem a metafizikaiból táplálkozik.

A feltaláló nem önmagában új dolgot vagy jobb, hatékonyabb módszert teremt. Az a többlet, amit Isten, a szorgalom, a veleszületett fogékonyság vagy épp a helyes és célravezető pedagógia, vagy akár mindezek összessége adhat, képessé teszi a feltalálót arra, hogy ne csak a nyilvánvalót, a már meglévő és megfogható, körülöttünk lévő világot lássa és tekintse magától értetődőnek. Önök, akik ma itt ülnek velünk, ahhoz hasonlót hoztak létre a már meglévőből és nyilvánvalóból, mint Wittgenstein filozofikus lényeglátása a gépészeti problémákból: szabadalmat, új eszközt, egy jobb dolgot az eddigieknél, valamit, ami általános érvénnyel megkönnyíti az emberek életét. Ilyenformán Önök is a köz szolgálatában állnak, ami talán a legfontosabb és az egyik legnagyobb értéke Magyarországnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mint tudjuk, hazánk ereje nem a nagyságában, Európa térképén elfoglalt földrajzi kiterjedtségében rejlik, nincsenek jelentős nyersanyag-lelőhelyeink, sem nagy hadseregünk. A mi igazi erőnk az emberi erőforrás, a szellemi tőke, a kreatív gondolkodás és az innováció képessége.

Most, amikor Magyarországnak alapjaiban kell megújulnia, s a gazdaságban, az oktatásban történő változtatásokkal megteremtjük a munkaalapú társadalmat, akkor van igazán égető szükségünk az Önök ötleteire, kitartására és szellemi frissességére.

Most, amikor a spekuláció időszaka véget ért, és óriási erőket megmozgatva kell helyreállítanunk az országot, akkor van szükségünk igazán az Önök azon tapasztalataira, amelyeknek köszönhetően az ezredik nekifutás után az ezeregyedik hozza meg a kívánt eredményt.
Most van igazán szükségünk arra, hogy a legkülönbözőbb szakterületek és látásmódok alkossanak teremtő szintézist a legkiválóbbak fejében, és valami egészen új, eddig szokatlan látásmódot kínáljanak számunkra.

Az állam mindig érdekelt abban, hogy mellé álljon a hasznos és újító kezdeményezéseknek. Ha a feltaláló elméket megbecsüljük, hamarabb lábalunk ki bármiféle válságból, ami ránk telepszik. Hiszen nem feledhetjük: mi csak végrehajtjuk a jelent, a jövőt Önök alkotják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha körbenézünk a teremben, tudós tanárokat, sokat bizonyított embereket látunk. De ami a legnagyobb öröm, hogy a legfiatalabb, még huszonéves gondolkodó-generáció is képviselteti magát hazánk legjobb elméi között.

Ha ma Magyarország csatába indul – mert ne legyenek illúzióink, még a szövetségeseinkkel is nap mint nap csatákat vívunk – , azt nem fegyverrel teszi, hanem a szellem erejével. A tudáserőnkkel és a fiatal energiával, az innovációval, kreativitással meg lehet – sőt meg is kell – hódítani a piacokat, el lehet érni, hogy az emberek könnyebben és jobban éljenek, hiszen, ha jól gondolom, nem érhet nagyobb öröm egy igazi feltalálót annál, mint hogy használják azt, amit ő adott az embereknek.

Wittgenstein szavaival:
„Az a legegyszerűbb valami, amit nekünk itt közölnünk kell, nem hasonmása az igazságnak, hanem maga az igazság.”

Tisztelt Hölgyei és Uraim!

Azt kívánom Önöknek, hogy továbbra is keressék az igazságot, s találják meg minél többször! Amit Önök nekünk adhatnak, az felbecsülhetetlen érték, de sokkal jobban esik nekünk, egyszerű felhasználóknak az a tény, hogy ismét egy magyar ember tett valamit jobbá a világban. Engedjék meg, hogy szívből gratuláljak a díjazottaknak, valamennyiüknek pedig további sikeres munkát, áldott karácsonyt és boldog új esztendőt kívánjak!

Megtisztelő, hogy ismét meghívtak Önök közé!