Beszéd az Interparlamentáris Unió megalakításának és az Országgyűlés IPU-tagságának 135. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ülésén

Országháu, Delegációs terem 

Tisztelt Tulia Ackson Elnök Asszony! Excellenciás Hölgyek és Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! 

Isten hozta Önöket az Országházba! A 135 esztendeje létrehozott Interparlamentáris Unió kilenc alapítója egyikének a képviseletében, azaz a magyar Országgyűlés nevében mai konferenciánkon tisztelettel köszöntöm az Interparlamentáris Unió jelen lévő vezetőit, a diplomáciai testület képviselőit és minden kedves vendégünket!

A világ legrégebbi nemzetközi politikai szervezete, a jelenleg 180 szuverén állam törvényhozásának 46 ezer képviselője által alkotott Interparlamentáris Unió három világkonferenciájának volt eddig házigazdája a magyar Országgyűlés: 1896-ban, 1936-ban és 1989-ben. Megtiszteltetés, hogy ma ismét találkozhatunk.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy rendkívül felgyorsult mai világunkban egyáltalán mennyire lehet időszerű egy 135 esztendős nemzetközi politikai szervezet, azaz mennyire lehet korszerű ma az IPU?
Válaszként engedjék meg, hogy idézzek az Interparlamentáris Unió 1896 szeptemberében tartott budapesti ülésének zárónyilatkozatából, amely a Szózat a világ népeihez címet viselte, és amelyet a korabeli résztvevők egyhangúlag fogadtak el.

A 128 éve elfogadott dokumentum így szólt: „Ma a háború ellen tiltakozik a közvélemény. (…) Volt olyan időszak, amikor tisztán a rablás kedvéért folytak háborúk, hogy mások javát szerezhessék meg a háborúskodók. A fosztogatás volt a szabály s az erősebb joga korlátlanul érvényesülhetett. (…) A háború, a pusztulás, a halál volt az, amelytől (…) félnie, remegnie kellett a világnak. Félreértések és súrlódások mindig lesznek az emberiség egyes csoportjai között, de el lehetne azokat igazítani vérontások nélkül is. Amely napon ez a meggyőződés behatol a tömegekbe, vége lehet a háború sorvasztó előkészületeinek és borzalmas részleteinek. Támogassák tehát mindannyian a béke munkásait, akik megértik, hogy az igazság és a jog diadalra jutásáért nem kell százezrek vérét ontani. (…) Ezt elérni célja az Interparlamentáris konferenciának.”

Nos, tisztelt Konferencia, a fenti idézet alapján a kérdésre a válasz egyértelmű: a regionális háborúkkal és a nukleáris világháború veszélyével terhelt mai világpolitikában a 135 évvel ezelőtt alapított Interparlamentáris Unió rendkívül időszerű és korszerű nemzetközi politikai szervezet. 

A világ közvéleménye ugyanis ma is békét akar, a békéhez pedig mai is elengedhetetlen a szemben álló felek közötti párbeszéd. Az Interparlamentáris Unió politikai súlyát és jelentőségét akkor őrizheti meg, ha megőrzi képességét arra, hogy a XXI. századi világpolitikában is a párbeszéd intézménye legyen.

Azok a nemzetközi szervezetek ugyanis, amelyek a háborús érdekek és ideológiák miatt elveszítik ezt a képességüket, hitelességi válságba, majd legitimitási válságba kerülnek. Pontosan ezt tapasztaljuk napjaink nemzetközi politikájában.

Azok a nemzetközi szervezetek azonban, amelyek nem esnek a háborús érdekek és ideológiák csapdájába, képesek fenntartani erkölcsi hitelességüket. Ilyen nemzetközi szervezetre példa mai világunkban az Interparlamentáris Unió.

Engedjék meg, hogy mindezért megköszönjem az Interparlamentáris Unió elnökének, Tulia Ackson asszonynak a személyes politikai bátorságát és bölcsességét, amellyel a legnehezebb időkben is képes védeni és erősíteni az Interparlamentáris Unió képességét a világpolitikai párbeszéd fenntartására a béke érdekében.

Noha a világ közvéleménye, a választópolgárok elsöprő többsége békére vágyik, nem könnyű ma politikusként szavakban és tettekben a béke oldalára állni. 

Mi, a béke iránt elkötelezett felelős magyar politikusok különösképpen tudjuk és érezzük ezt.
Mindez azért nem könnyű, tisztelt Konferencia, mert a XX. századi írástudók árulása után, úgy tűnik, egy újabb árulás fenyegeti a világot: a XXI. század a politikusok árulásának veszélyét hordozza magában.
Mint emlékeznek rá, a nagyszerű francia filozófus, Julien Benda állapította meg, hogy a XX. századig az emberek alapvetően mindig méltányolták a jót, és közben sokszor cselekedték a rosszat, ám az írástudók bekövetkezett árulása eredményeképpen az emberek kezdték már nemcsak cselekedni, hanem méltányolni is a rosszat. 

Nos, tisztelt Konferencia, a világpolitikában eddig a politikusok alapvetően mindig a békét méltányolták és hirdették, miközben néha a háborút cselekedték. Ha azonban a politikusok elárulják választóikat, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a politikusok a háborút nemcsak szolgálni, hanem már méltányolni is fogják, azaz a jövőben a béke helyett a háború válhat a politika eszményi eszközévé.

A politikusok ezen árulásának mindenképpen ellene kell mondanunk, tisztelt Konferencia, ellenkező esetben világszerte pokollá válhat az emberek számára az élet. 

A politikának a halál helyett az élet szolgálatába kell állnia, és mindezek elérésének egyik hasznos és eredményes eszköze lehet a világ parlamentjeinek képviselőből alkotott Interparlamentáris Unió.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Büszkeséggel tölt el minket, magyarokat, hogy hazánk a megalakulásától kezdve jelentős szerepet vállalt az Interparlamentáris Unióban, s elődeink bekapcsolódtak abba a mozgalomba, amely a kezdetektől napjainkig a népek közötti megértést, a béke ügyét, a válságok békés megoldását szolgálja. Hagara Viktornak, a nagyszőlősi kerület képviselőjének, később Bereg vármegye főispánjának az IPU első, 1889-es párizsi konferenciáján történt részvételével Magyarország – Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Dánia, Libéria, Olaszország és Spanyolország mellett – a nemzetközi szervezet kilenc alapító országa között foglal helyet. 

Az IPU létrejöttét követő időkben a magyar delegáció tagjai olyan kiemelkedő műveltségű, nagyformátumú államférfiak voltak, akik felkészültségüknek és diplomáciai érzéküknek köszönhetően nemzetközi elismerést vívtak ki Magyarország számára, országunk súlyát és befolyását meghaladóan vettek részt a szervezet tevékenységének alakításában, és váltak az Interparlamentáris Unió motorjaivá. Néhány példát említve: Jókai Mórnak, a márciusi ifjak egyikének, egyik legnagyobb regényírónknak,  a Magyar IPU Csoport első elnökének megnyerő személyisége és felszólalásai nemzetközi szinten is hozzájárultak a magyar problémák jobb megértéséhez. Apponyi Albert tagja volt az IPU azon munkacsoportjának, amely kidolgozta a hágai Nemzetközi Bíróság alapelveit és intézményesítését. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az IPU döntőbírósági és leszerelési ügyek szaktekintélye volt, míg Szterényi József a két világháború között közel tíz évig vezette az IPU gazdasági-pénzügyi szakbizottságát. A magyar törvényhozás képviselői nyolc ízben kaptak helyet a szervezet politikáját meghatározó Végrehajtó Bizottságban.

Hisszük, hogy a nemzetközi együttműködést támogató parlamenti diplomácia napjainkban ugyanolyan fontos, mint a szervezet alapításakor, hiszen számos hosszú ideje fennálló vagy éppen új kihívással szembesülünk, melyekkel a nemzetközi közösség csak, összehangolt fellépéssel képes megbirkózni. E témák folyamatosan szerepelnek az IPU napirendjén, hogy a szervezet ezzel is hozzájáruljon olyan globális problémák parlamenti eszközökkel történő kezeléséhez, mint a fegyveres konfliktusok megelőzése és feloldása, a nukleáris leszerelés, a szegénység felszámolása, a klímaváltozás, a migrációs válság, az emberi jogok biztosítása vagy a szélsőségesség és a terrorizmus elleni küzdelem.

Jelen korunk globalizálódó világában a nemzeti sajátosságok megőrzése egyre nagyobb kihívás, ugyanakkor elsőbbséget élvező cél kell, hogy maradjon. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a hazaszeretet és a nemzetközi együttműködés két egymást szorosan kiegészítő fogalom, ezért egy pillanatra sem feledkezhetünk meg a nemzeti identitás erősítéséről, a nemzeti sajátosságok megőrzéséről, továbbá az anyanyelvhez és a szülőföldhöz való jog garantálásáról.

A mai évfordulós ünnepi ülést Jókai Mórnak az 1895-ös brüsszeli IPU-konferencián elmondott beszéde egy kiemelt gondolatával nyitom meg, amely az Interparlamentáris Unió mai napig időszerű eszméire hívja fel a figyelmet:
„Nekünk – a béke idealistáinak – is megvannak a magunk hadseregei és erődítményei. Támaszunk minden oly intézmény, melyet nemes lelkek arra a célra alapítottak és tartanak fenn, hogy a humanitást, az emberszeretetet, a tiszta erkölcsöket, a közjót szolgálják, s az lesz igazán a Szent Szövetség, ha egymást megértjük s egyesülünk.”

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!