A betlehemező oklándi gyermekek köszöntése
Országház, Kupolaterem
„Erdély egy ódonabb Magyarország, Erdély a mélyebb tengerfenék, tele hintve gyöngyökkel, amiket a vihar az Alföldről már rég elsodort, Erdély füstösebb magyar tükör, kissé kopott aranyrámában. A nyelve még színezüst, a magyaré már rézzel vegyült.”
Nagytiszteletű Lelkész Úr! Kedves született székely illetve tiszteletbeli székely vendégeink! Kedves Lányok és Fiúk!
A fenti szavakat Cs. Szabó László írta Erdélyben című könyvében 1940-ben, amikor hosszú száműzetés után végül hazatérhetett.
Azóta is sok vihar volt itt is ,ott is, sok dúlást élt meg az Alföld és az Erdőntúli ország – nem csak a kézzelfogható, de a szellemi örökségünkben is. Ám Erdély még mindig őrzi kincseit – és mindazok, akik illő tisztelettel, alázattal és figyelemmel fordulnak felé ma is megtalálhatják, és megélhetik azokat.
Ma a homoródoklándi és a székelykeresztúri fiatalok ebből a színezüstből hoztak nekünk ide az ország házába.
A betlehemesre tekinthetünk úgy, mint hagyományra – szép történetre, amely veretes szavakkal meséli el mindazt, amit őseink hittek, s amelyek szerint berendezték az életüket.
Önmagában az sem kevés, ha megépül bennünk ez a híd, amely messzi századokbavihet el bennünket, s megteremti a közösséget mindazokkal, akik előttünk jártak.
Nekünk azonban, akik hitből élünk, a betlehemes a régiek tanúságtétele a szeretett, szerető és alázatos Istenről, aki megteremtett minket, és elküldte közénk a Megváltót.
Tanúságtétel arról, hogy a család Istentől megáldott dolog.
Tanúságtétel arról, hogy minden veszély, baj és néha torokszorító nehézség ellenére is összetartozunk.
Köszönjük a székely lányoknak és fiúknak, hogy megtanulták ezt a betlehemest, és elhozták ma ide.
Arra kérem Őket, őrizzék a szívükben, és – majd amikor eljön az ideje – adják át a gyermekeiknek is.
Köszönöm nagytiszteletű Kelemen Levente lelkész úrnak, barátunknak, hogy létrehozta és összefogja a Tiszteletbeli Székelyek szívbéli közösségét.
Mindannyiunk számára különösen szép ajándék, hogy az adventi várakozásban itt és most, a nemzet egységét is kifejező, megtestesítő Szent Korona mellett együtt lehetünk.
Isten hozta Önöket az Országházban, és vigye is majd haza, az anyaországiak szeretetteljes testvéri jókívánságaival a poggyászukban, épségben ésbiztonságban.
Köszönöm,hogy együtt lehetek önökkel!
Nagytiszteletű Lelkész Úr! Kedves született székely illetve tiszteletbeli székely vendégeink! Kedves Lányok és Fiúk!
A fenti szavakat Cs. Szabó László írta Erdélyben című könyvében 1940-ben, amikor hosszú száműzetés után végül hazatérhetett.
Azóta is sok vihar volt itt is ,ott is, sok dúlást élt meg az Alföld és az Erdőntúli ország – nem csak a kézzelfogható, de a szellemi örökségünkben is. Ám Erdély még mindig őrzi kincseit – és mindazok, akik illő tisztelettel, alázattal és figyelemmel fordulnak felé ma is megtalálhatják, és megélhetik azokat.
Ma a homoródoklándi és a székelykeresztúri fiatalok ebből a színezüstből hoztak nekünk ide az ország házába.
A betlehemesre tekinthetünk úgy, mint hagyományra – szép történetre, amely veretes szavakkal meséli el mindazt, amit őseink hittek, s amelyek szerint berendezték az életüket.
Önmagában az sem kevés, ha megépül bennünk ez a híd, amely messzi századokbavihet el bennünket, s megteremti a közösséget mindazokkal, akik előttünk jártak.
Nekünk azonban, akik hitből élünk, a betlehemes a régiek tanúságtétele a szeretett, szerető és alázatos Istenről, aki megteremtett minket, és elküldte közénk a Megváltót.
Tanúságtétel arról, hogy a család Istentől megáldott dolog.
Tanúságtétel arról, hogy minden veszély, baj és néha torokszorító nehézség ellenére is összetartozunk.
Köszönjük a székely lányoknak és fiúknak, hogy megtanulták ezt a betlehemest, és elhozták ma ide.
Arra kérem Őket, őrizzék a szívükben, és – majd amikor eljön az ideje – adják át a gyermekeiknek is.
Köszönöm nagytiszteletű Kelemen Levente lelkész úrnak, barátunknak, hogy létrehozta és összefogja a Tiszteletbeli Székelyek szívbéli közösségét.
Mindannyiunk számára különösen szép ajándék, hogy az adventi várakozásban itt és most, a nemzet egységét is kifejező, megtestesítő Szent Korona mellett együtt lehetünk.
Isten hozta Önöket az Országházban, és vigye is majd haza, az anyaországiak szeretetteljes testvéri jókívánságaival a poggyászukban, épségben ésbiztonságban.
Köszönöm,hogy együtt lehetek önökkel!
Sajtóiroda
12 December 2019