Tisztelt Alice Asszony, tisztelt Esterházy Család!
Tisztelt egyházi és világi méltóságok, tisztelt szlovák, lengyel és cseh emlékezőtársaink, tisztelt magyar honfitársaim!

Gróf Esterházy János mélyen keresztény, öntudatos közép-európai és elkötelezetten demokrata magyar politikus volt. Három olyan érték ez, amely a XX. századi európai politikai diktatúrák korában egyenként is halálos bűnnek számított.

A magyarországi és a szlovákiai nemzeti szocialista és kommunista politika egyaránt ezért gyűlölte gróf Esterházy Jánost, ezért körözte őt a Gestapo és börtönözte be a KGB, ezért ítélte a szovjet bíróság szibériai kényszermunkára, ezért ítélte később halálra egy szlovák népbíróság, mely ítéletet kegyelem jogcímén életfogytiglani börtönre változtattak, ezért hurcolták végig egy évtizeden keresztül a korabeli Csehszlovákia börtöneiben, ezért gyötörték halálra.

Gróf Esterházy János sorsa nemcsak egy tragikus jelképe a magyarok számára vesztes XX. századnak, hanem jelképe annak a XX. századi közép-európai sorsnak is, amely az Istenben és az emberi szabadságban, a nemzeti hűségben és a nemzetek közötti egymásrautaltságban keresett őszintén menedéket.

Magyarok és szlovákok, csehek és lengyelek közül sokan váltak mártírokká, sokan váltak hontalanokká, és hosszú ideig temetetlen halottakká azok közül, akik ezen értékeket vallották, akik ezen értékek szerint éltek.

Hat évtized után, a mai napon egy magyar mártír, egy temetetlen magyar halott, gróf Esterházy János örök nyugalomra szülőföldjére hazatér.

„A te hősöd, az én ellenségem” – a nemzeti ébredés XIX. századi korszakától tulajdonképpen mindmáig, a Közép-Európa népei egymás mellett élését meghatározó történelemértelmezéseknek ez volt az irányadó szabálya, amelyet csak kivételes történelmi pillanatokban írt felül a testvériség érzése. Ha mi, mai magyarok és szlovákok, csehek és lengyelek, és a többi nép a tágabban vett Közép-Európában, a Baltikumtól a Balkánig nem tudunk ezen a nemzeti kizárólagosság gondolatán alapuló szabályon a nemzeti kiengesztelődés és méltányosság jegyében változtatni, akkor az előttünk álló időkben mindannyian áldozatokká válhatunk, Közép-Európa maga is áldozattá válhat. Márpedig az édesanyja révén Lengyelországhoz is kötődő arisztokratánál, aki nemcsak magyar népét, de egész közéleti pályafutása során, Csehszlovákiában, Szlovákiában és Magyarországon egyaránt a keresztény európai értékeket is képviselte, közös történelmünkben aligha találhatnánk méltóbb személyiséget arra, hogy közös hősünket, az emberi méltóság és szabadság közös mártírját lássuk benne. Mindezért, minden közép-európai sorstársunknak köszönjük a tiszteletet, amelyet Esterházy János emléke iránt tanúsítanak.

Gróf Esterházy János 1939-ben így fogalmazott a Slovensko-ban élő magyar nemzeti közösség nevében: „Végtelenül komoly és rendkívül súlyos időket élünk, amelyekben fokozott a felelősségünk Istenünkkel, nemzetünkkel, családunkkal, utódainkkal és magunkkal szemben. De vállaljuk ezt a felelősséget. Nem fogunk sem megtörni, sem helytelen utakra tévedni, nem fogunk összeütközésbe kerülni sem az isteni, sem az emberi törvényekkel, mert rendületlen a bizalmunk és hitünk az isteni igazságban. Bízzunk a magunk erejében és emelt fővel hirdethetjük, hogy lelkiismeretünk tiszta, becsületünk érintetlen, nem vétettünk senki ellen, és csak azokat a jogokat követeljük, amelyek feltétlenül megilletnek bennünket.”

Tisztelt Emlékező Közösség!

Kívánom, hogy ez a hitvallás is adjon példát, erőt és bölcsességet mindannyiunknak, magyaroknak és szlovákoknak, cseheknek és lengyeleknek, abban a küzdelemben, amelyet az előttünk álló időkben nemzeteink jogaiért, Közép-Európa érdekeiért és Európa jövőjéért folytatunk.
Köszönöm az Esterházy családnak, minden magyar és nem magyar segítőjének az évtizedes erőfeszítést, amelyet Esterházy János igazáért tesznek. Hiszem, hogy az a közeli nap, amelyen mindannyian felismerjük ezt az igazságot, fontos nap lesz közös történelmünkben.

Isten nyugtassa gróf Esterházy Jánost, és segítse követőit, tisztelőit!