Beszéd a kulturális örökségről és a nemzeti közösségekről szóló Parlamentközi konferencián

Országház, Felsőházi ülésterem

Tisztelt Konferencia! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégek!

Hölgyeim és Uraim!

Isten hozta Önöket a magyar Országházban az európai kulturális örökségről és a nemzeti közösségek identitásáról szóló parlamentközi konferencián! Örömmel köszöntöm közel húsz európai ország parlamentjének képviselőit, valamint az európai illetve a magyar kultúra és oktatás területén tevékenykedő minden kedves vendégünket!

Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm körünkben a nemzetközi szervezetek magas rangú képviselőit, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének elnökét, Teodorosz Ruszopolosz urat, az Egyesült Nemzetek Szervezetének kisebbségügyi jelentéstevőjét, Nicolas Levrat urat, valamint a földrészünkön élő őshonos nemzeti kisebbségi közösségek több mint negyven millió polgárának érdekeit képviselő Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója elnökét, Vincze Lóránt urat, az Európai Parlament képviselőjét.
Kedves Vendégeink, a mai napon jó időben és jó helyen találkozva cserélhetünk eszmét egy jó ügyről, nevezetesen az európai kulturális örökség és a nemzeti identitás védelméről.

Jó időben vagyunk, mert az adventi várakozás időszaka önmagában is a keresztény világ egyik napjainkban is élő kulturális öröksége, amelynek európai gyökerei a negyedik századig nyúlnak vissza. A keresztény emberek számára ezen időszakban az Úr eljövetelére várva a növekvő sötétségben növekszik a várakozás is, amely Karácsonykor beteljesedik.

Jó helyen vagyunk ma, kedves Vendégeink, mert a magyar Országház épülete nemcsak a magyar, hanem az európai kulturális örökség kiemelkedő része is, egyben egyik példázata annak, hogy az európai teljesítmény mindig az európai nemzetek alkotóerejében rejlik. 

Nos, ha sikerült meggyőznöm Önöket arról, hogy a mai konferenciánk jó időben és jó helyen zajlik, engedjék meg, hogy megkíséreljem meggyőzni Önöket arról is, hogy a konferenciánk tárgyát képező jó ügyben miért kapcsoltunk össze két fogalmat, azaz miért értekezünk ma a kulturális örökség és a nemzeti közösségek identitásának kapcsolatáról?

Szervezőként azért tettük ezt, tisztelt Konferencia, mert mi, magyarok, mélyen hiszünk abban, hogy miként Európa kulturális öröksége, úgy Európa jövője is az európai alkotóerőben gyökerezik, ennek az alkotóerőnek pedig a legmélyebb forrása az európai nemzetek identitása.

Az európai emberek nemzeti identitása olyan tudatállapot, amelynek tartalmát az anyanyelvük, a keresztény gyökérzetű nemzeti kultúrájuk és a szülőföldjük otthonosságának érzete adja.

Ennek a nemzeti identitásnak meghatározó szerepe volt és van az európai nemzeti államok fejlődésben.
Az 1648-as vesztfáliai béke után kialakult szuverén európai nemzeti államok létjogosultságát a nemzetek léte adja, a nemzetek létét pedig mentális értelemben a nemzeti identitások biztosítják.

Ezért az európai nemzeti államok elleni politikai, gazdasági, illetve a nemzeti identitásokkal szembeni kulturális és lélektani támadásoknak napjainkban konkrét célja van, tisztelt Konferencia!

Akik a szuverén európai nemzeti államok együttműködésén alapuló jelenlegi Európai Uniót szét akarják verni, majd át akarják alakítani egy föderatív Európai Egyesült Államokká, azoknak elsőrendű érdeke felszámolni az európai nemzetek identitását, hiszen ezáltal az európai nemzeti államok elveszítik létjogosultságukat, melyet polgáraik kötődése garantál, és így könnyebben betagolhatók lesznek egy – az európai történelmi örökségtől teljesen idegen – föderatív entitásba.

Mi, magyarok, úgy gondoljuk, hogy az Európai Egyesült Államok tervének megvalósítása nemcsak politikai értelmetlenség, hanem kultúrantropológiai képtelenség is. 

Kultúrantropológiai tény ugyanis, hogy Európán belül sehol nem létezik önálló európai identitás. Európában csak az európai nemzeteknek van identitása, és ezen identitások összessége képezi Európa kulturális alkotóerejének és sokszínűségének az alapját.

Akik napjainkban tehát el akarják fojtani az európai emberek nemzeti identitását, azok valójában Európát akarják politikailag és gazdaságilag megfojtani. 

Minden nemzetellenes politikai propagandával szemben tehát a nemzeti identitás Európában az előttünk álló időkben is erőforrás, nem veszélyforrás, nem a politikai destabilizáció okozója, hanem a politikai stabilitás erősítője lehet, gazdasági értelemben pedig – a robotok és a mesterséges intelligencia korában is, Nyugaton és Keleten egyaránt – versenyképességi tényező marad. 

Tisztelt Konferencia!

Az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkelye a következőképpen fogalmaz: „Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is.”

Ez az uniós alapdokumentum tehát használja a nemzeti identitás szóösszetételét, azt az Európai Unió és a tagállamai közötti viszonyban jogként elismeri és garantálja. Ám sem a hivatkozott szerződésben, sem pedig egyéb uniós jogforrásokban eddig nem határozták meg a nemzeti identitás politikailag és jogilag is értelmezhető, életszerű és közérthető fogalmát.

Ha az Európai Unió szavatolja a tagállamok nemzeti identitását – miként ezt megteszi a hivatkozott szerződésben – akkor felmerül a kérdés: ki valójában a nemzeti identitás alanya, hordozója?
A mi válaszunk erre a kérdésre a jogtudomány logikájával, a józan ésszel, az életszerű és a történelmi tapasztalatokkal is egyezik: a nemzeti identitás alanyai az adott állam területén meghatározott idő óta élő nemzeti közösségek, függetlenül attól, hogy számbelileg többségben vagy kisebbségben élnek-e. 
Az állam mint szervezet, mint jogi és politikai szabályrendszerek összessége, a területén élő nemzeti közösségek identitását jeleníti meg és képviseli.

A mi válaszunk az, hogy nemzeti identitása az embereknek, az állam polgárainak van, és ez az identitás, mint tudatállapot és értékrend, az anyanyelvükből, a kultúrájukból és a szülőföldjükből fakad. Ezen – a számbeli többségben vagy kisebbségben élő nemzeti közösségeket egyaránt jellemző – identitások védelmére hivatott az állam. 

A nemzeti identitáshoz való jog – a mi magyar javaslatunk szerint, melyet a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának kezdeményezésére az Országgyűlés 2022. június 16-án határozatba foglalt – minden embert megillető azon jog, hogy elődeitől szabadon megörökölhesse azok anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjük otthonosságát, valamint azt szabadon továbbadhassa utódai számára.

Mindez az általános emberi méltóság védelmének egyik hasznos jogi eszköze lehetne, amely nemcsak a Kárpát-medencében, nemcsak Európában, hanem mindenhol a világban erősíthetné az etnikai békét, a biztonságot és a stabilitást. 

Tisztelettel javasoljuk tehát a legilletékesebb nemzetközi szervezetnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, hogy kezdeményezze az egyetemes emberi jogok legújabb generációjának sorába egy eddig fájóan hiányzó jog, a nemzeti identitáshoz való jog felvételét.

Meggyőződésünk, hogy ezen magyar javaslat megvalósulása világszerte előrelépést jelentene az emberi jogok érdemi biztosításában, a demokrácia erősítésében, Európában pedig nemcsak a nemzeti kisebbségeket, hanem az európai nemzeti államok együttműködését, és ezáltal az Európai Uniót is megerősítené.

Hasznos eszmecserét és kellemes együttlétet kívánok konferenciánk minden résztvevőjének!