Beszéd a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának plenáris ülésén

Országház, Vadász terem

Tisztelt Fórum, tisztelt Képviselőtársak!

A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának mai plenáris ülésére éppen Páduai Szent Antal napján kerül sor, amikor a magyar népszokások szerint például a székelyföldi Gyergyócsomafalván a pásztorok így fohászkodnak a jószágaikért, hogy elkerülje őket a veszély: „Legyetek erősek mint a vas, tartsatok össze, mint a lánc, s Páduai Szent Antal őrizzen meg benneteket a vadállatoktól!”

A jelenlegi világpolitikában ez egy igencsak időszerű népi fohász, akár a mai testületi ülésünk jelmondatává is válhatna, amikor arra keressük a választ, hogy a Kárpát-medencében mi a legfontosabb feladata a magyar választópolgárok bizalmával felruházott magyar politikusoknak és a nemzeti politikának.

Csak azért nem ez a fohász a mai jelmondatunk, mert nekünk is van egy Pásztorunk, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor Bálint barátunk, aki a magyar szempontból sikeres június 2-i szerbiai önkormányzati választás kapcsán még rövidebben, mindössze két szóban fogalmazta meg közössége számára a célt, amely cél a teljes Kárpát-medencei magyar politikára is igaz: „Talpon maradni!”. Köszönjük, kedves Bálint, nemcsak a szavakat, hanem a tetteket, a példamutatást is!

Egy összeomló világrendben, amikor nyíltan megfogalmazták a politikai parancsot, hogy „Magyarországot térdre kell kényszeríteni”, egy gazdaságilag és pénzügyileg rogyadozó Európai Unióban, egy lelki meghasonlás és kulturális önfeladás irányába űzött és háborúba kábított Európában, nyomasztó demográfiai gondok súlya alatt közösségként talpon maradni, és segíteni átmenteni a magyar jövőt a túlsó partra – nos, talán nem akadémikus megfogalmazásban, de ez volna a nemzeti politika és minden felelős magyar politikus – így e Fórum minden tagjának is – célja és feladata az előttünk álló időkben. 
A politikában a helyes célválasztás hasonló, mint a sakkjátszmában a nyitó lépés: mindent el lehet veszíteni, vagy mindent meg lehet nyerni vele. A magyar célválasztás pedig mindig csak akkor helyes, ha a cél saját erőnkből elérhető és megvalósítható, azaz ha reális. 

Mi, magyarok az elmúlt száz évben ugyanis megtanultuk, hogy eszmények nélkül nem lehet, illúziókban pedig nem szabad élni. Az eszményeinket feladni nem akarjuk, de illúziókba sem akarunk kapaszkodni, ezért egyetlen esélyünk, hogy reálisak legyenek a céljaink. Az összeomlások idején illetve ennek fenyegető közeledtével pedig nemzeti közösségeink talpon maradása a Kárpát-medencében ilyen cél, tisztelt Képviselőtársaim! 

Mai világunkban talpon maradni politikai értelemben azt jelenti, hogy minden körülmények között megőrizzük a magyar állam szuverenitását, és minden körülmények között megőrizzük a szülőföldjükön élő külhoni magyar közösségek politikai cselekvőképességét.

Ezen kettős célhoz ugyanazon eszköz vezet: a nemzeti érdekérvényesítő politika fenntartása az anyaországban és a külhoni magyarság körében. Mi, magyarok, Trianon óta megtanultuk, hogy ami ma vagy holnap történik a kisebbséginek mondott külhoni magyarsággal, holnapután ugyanaz történhet a többséginek minősülő anyaországi magyarsággal is. Ez a magyar sorsközösség egzisztenciális törvénye, amit az élet számtalanszor visszaigazolt.

Európának is fel kell ismernie, hogy ami ma történik az európai nemzeti kisebbségekkel, az fog történni holnap vagy holnapután az európai nemzeti többségekkel is.

Ha ma a csaknem 50 milliós lélekszámú, európai szülőföldjükön számbeli nemzeti kisebbségben élő őshonos európai emberek – nem mellékesen választópolgárok és adófizetők – kevesebb jogvédelmet kapnak az Európai Uniótól, mint az Unióba érkező illegális migránsok, akkor holnap vagy holnapután az európai nemzeti többségek is erre a jogfosztott sorsra fognak jutni.

Ha ma az európai nemzeti kisebbségeket elidegenítik a szülőföldjüktől, megszüntetik a szülőföldjük otthonosságát, és ezáltal lelki vagy netán fizikai értelemben is földönfutókká teszik őket, akkor holnap vagy holnapután az európai nemzeti többségek is így járhatnak.

Ha ma az európai nemzeti kisebbségi közösségeket korlátozzák vagy megfosztják a demokratikus érdekérvényesítési jogaiktól, ha a kisebbségek politikai szervezeteit ellehetetlenítik, akkor holnap vagy holnapután az európai nemzeti többségeket is megfosztják majd nemzeti érdekeik kifejezésének és védelmének lehetőségétől, végső soron pedig megfosztják őket a nemzeti államaiktól.

Apropó etnikai érdekérvényesítő politika! Az elmúlt hónapokban korábban soha nem tapasztalt hevességű médiatámadás zajlott a KMKF külhoni tagszervezetei, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a felvidéki Magyar Szövetség és a Vajdasági Magyar Szövetség ellen. Ezen médiatámadások elméleti és gyakorlati alapon is kétségbe vonták az etnikai politizálás létjogosultságát, idejétmúltnak és haszontalannak minősítették a kisebbségi magyar politikai szervezetek munkáját, és nyilvánvaló céljuk az volt, hogy a külhoni magyar választópolgárokat demoralizálják, és eltántorítsák a külhoni magyar pártokra való szavazástól.

Az újdonság ezen médiahadjáratokban az volt, tisztelt Képviselőtársaim, hogy ezeket zömében külhoni magyar médiumok, külhoni magyar szerkesztőségek és újságírók hajtották végre. A támadókat nem az Európában működő, önmagukat Kalózpártnak, Sörpártnak vagy Kutyapártnak nevező viccpártok politikai legitimitásának illetve a demokratikus intézmények morális talapzatára gyakorolt káros hatásának elméleti kérdései foglalkoztatták, hanem gyakorlatilag kétségbe vonták a külhoni magyarság azon demokratikus jogát, hogy etnikai érdekeit saját külhoni politikai szervezetein keresztül képviselhesse. 

A külhoni magyarság érdekei ellen médiahadjáratot folytató külhoni magyar szerkesztőségekben két közös dolog van: egyfelől – természetesen – mindannyian „függetlennek” minősítik önmagukat, másfelől a mindannyiukat életben tartó pénzügyi köldökzsinór végén – természetesen – a Soros-birodalom áll. 

Nos, közös magyar tapasztalataink alapján ennyit arról, hogy a demokratikus nemzeti érdekérvényesítés valójában kiknek áll az útjában. Miközben magyar nyelven sajtóhadjáratot folytatnak a magyar etnikai pártok ellen, az Európai Parlamentben már készen vannak a tervezetek arra, hogy a nemzeti szinten szerveződő európai politikai pártokat miként lehet kiiktatni az uniós politikából, és helyettük miként lehet úgynevezett transznacionális európai pártokat kreálni.

A globalista világpolitikai erők célja ugyanis az, hogy az európai nemzeti államok felszámolásával létrehozzák az Európai Egyesült Államokat, és Európa népeit megfosszák bármilyen – legyen akár többségi, akár kisebbségi – etnikai vagy nemzeti jellegüktől, etnikai vagy nemzeti érdekérvényesítő erejétől.

Jelen állás szerint ez a globalista politikai erő európai céljai eléréséhez szőrőstől-bőrőstől túszul ejtette a jobb sorsra érdemes Európai Uniót, korrumpálta annak vezető rétegét, és eszközként használja annak intézményrendszerét. 
Az elmúlt években lehulltak az olyan uniós retorikai fügefalevelek, mint a korábban évtizedeken át hajtogatott „ever closer union”, azaz „az egyre szorosabb egység”, és feltárulkozik a pőre valóság: az egyre szorosabb egység Európán kívüli diktatórikus parancsra történő európai önfeladást, beolvadást és alávetést jelent. Politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális területen egyaránt.

A nemzeti politikát képviselő magyar europarlamenti képviselőink – legyenek akár anyaországiak, akár külhoniak – közelről követhették ezt a brüsszeli folyamatot, sok tapasztalatot tudnak megosztani a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának tagjaival. Senkinek ne legyen illúziója, tisztelt Képviselőtársaim: az előttünk álló években az uniós intézményrendszerben tovább fog erősödni a minden nemzeti érdekérvényesítő erő felszámolására való törekvés. Az újonnan megalakuló Európai Parlament 720 tagjából – a pártjaik által eddig követett politikából valószínűsíthetőleg – több mint 400 fő Európán kívüli globalista érdekek hálójába van fogva, vagy ha úgy tetszik hálózatába szervezve. Ez az arány nagyjából jól jelzi a valóban európai érdekek érvényesítésének esélyét az Európai Parlamentben az előttünk álló időkben.

Az Európai Egyesült Államok létrehozása alapvetően globalista hitelezői érdek. A Világbank adatai szerint 1970-ben a világ összadóssága – azaz államok, cégek és háztartások együttes adóssága 7 ezer milliárd dollár volt. Ma ez az összeg 307 ezer milliárd dollár. Ezen belül a világ államai úgynevezett szuverén összadóssága több mint 100 ezer milliárd dollár, ami meghaladja a világ államai összesített nemzeti összetermékének, a sokat emlegetett GDP-jének az összegét. A növekvő államadósságaik miatt az Európai Unió tagállamainak jelentős része már egyáltalán nem vagy csak magas kockázatokkal hitelezhető, ezért szükség van egy új eladósítható európai entitásra. Az Európai Unió az egyetemleges hitelfelvételekkel már el is indult ezen az úton, de  a hitelezői szempontból biztonságos végcélhoz eljutni csak egységes európai monetáris és fiskális politikával, teljes politikai és gazdasági unióban, azaz magyarul csak az Európai Egyesült Államok létrehozatalával lehet.

Ha még emlékeznek a mondásra az indiai brit gyarmatbirodalom idejéből: a helyiek úgy tartották, hogy az angoloknak karórája van, az indiaiaknak pedig ideje.

Ma Európában az államoknak van költségvetése, a globális pénzügyi hitelezőknek pedig van pénze. Az államoknak az adóssága nő, a hitelezőknek pedig a nyeresége, ezzel párhuzamosan az államoknak a közérdekérvényesítő képessége csökken, a hitelezőknek pedig a magánérvényesítési képessége nő.

Nagyjából ez a képlet a kulcsa mindannak, ami ma az európai politikában, gazdaságban és kultúrában történik.
A tervezett Európai Egyesült Államok tehát politikai értelemben Európán kívüli érdekeknek való teljes európai alávetettséget hozna, demokrácia, azaz a népakarat uralma helyett a digitális algoritmusok gazdái akaratának az uralmát jelentené, pénzügyileg eladósítást, gazdaságilag ipartalanítást és a mezőgazdasági termelés felszámolását, kulturálisan keresztényellenességet és különféle abnormalitásokat, demográfiailag fokozatos lakosságcserét, geopolitikailag ütközőzónát, katonapolitikailag pedig – ahogy Soros György nyilvánosan megfogalmazta – európai élőerőt jelentene az Oroszország elleni háborúban. 

Tisztelt Fórum!

Az amerikaiak kétszázegy esztendővel ezelőtt, 1823-ban kimondták, hogy „Amerika az amerikaiaké!”, és azóta érvényt is szereznek ezen akaratuknak.

Ha Amerika az amerikaiaké, akkor felmerül a kérdés: kié Európa? A globális pénzügyi hitelezőké? A nemzetközi embercsempész hálózatoké? Az Európán kívüli fegyvergyártóké? A keresztényellenes fanatikusoké? Az ember biológiai valóságát tagadó aberráltaké? Az európai embert szellemi és lelki hontalanságba taszítani akaró intellektuális bűnözőké? A magyar nemzeti politika álláspontja nem lehet más, mint hogy Európa legyen az európaiaké! 

Adjuk vissza az európai emberek jogát arra, hogy demokratikusan eldönthessék, háborút vagy békét akarnak-e, dönthessenek szabadon arról, hogy kit engednek be Európába és kit nem, dönthessenek szabadon arról, hogy normalitásban vagy abnormalitásban akarnak-e élni! 

A XIX. és XX. századi politikában még bizonyos eligazító erővel bíró ideológiai címkék kora lejárt. A XXI. század emberei számára egyre értelmezhetetlenebb az absztrakt pártpolitikai öndefiníciók sokasága. Jobboldal és baloldal, jobbközép és balközép, konzervatív vagy liberális, neokonzervatív vagy neoliberális, szociáldemokrata progresszív vagy zöld – napjainkra ezek a fogalmak egyre inkább kiürülnek, és értelmüket veszítik. Egyre inkább csak két politikai csoportképző ismérv marad: a normalitás és az abnormalitás. Két olyan ismérv ez, amelyet az európai emberek többsége ma még az élet minden területén pontosan képes felismerni és megkülönböztetni.

Ma még az Európai Unió minden tagállamában kivétel nélkül társadalmi többségben vannak a normalitás hívei. Az Európai Uniónak akkor – és csak akkor – van jövője, ha a normalitás európai társadalmi többsége politikai többséget is tud szerezni. Ha nem, az Európai Unió – mint a modern kori európai történelem legígéretesebb demokratikus terve – diktatúrába fullad, és Európán kívüli érdekek cselédjévé válik.

Hogyan is fogalmazott az Unió egyik alapító atyja, Robert Schuman, az európai demokráciáról? „Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed.”

A következő években az a nagy feladat vár a magyar nemzeti politikára, és ezen belül a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma minden felelős tagjára és tagszervezetére, hogy a normalitás nemzeti többségét őrizve és erősítve keressük a lehetséges együttműködést azokkal, akik velünk együtt nem akarják, hogy nemzeteink eltűnjenek, az Európai Unió pedig zsarnokságba vagy anarchiába süllyedjen.

Próbáljuk meg talpra állítani az Európai Uniót! Talán sikerül. Ahogy a falat emelő székely kőművesek mondása tartja: ha megáll, akkor fal, ha eldől, akkor járda….. Bárhogyan is alakul, mi, magyarok minden körülmények között maradjunk talpon!
Bízva abban, hogy mondandómmal jól megágyaztam az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma vezetőjének, Bóka János úrnak, felkérem tisztelettel Miniszter urat, hogy tartsa meg előadását. 

Sajtóiroda