Beszéd Hargitafürdőn, a Pálos kolostor felszentelésén

Szent István búcsú, Pálos kolostor felszentelése 

Hargitafürdő, 2023. augusztus 20.

Excellenciás Érsek Úr! Generális Atya, Főtisztelendő Atyák! Ünneplő Honfitársak!

„Vándor fecske hazatalál, / Édesanyja fészkére száll” – ahogy a néplélekben régi székely himnuszként megőrződött dalban énekeljük, akként térnek haza a pálosok is a Hargitára.

Közel nyolcszáz esztendővel ezelőtt a Pilis volt a Pálos Rend bölcsője. 
A rend több mint ötszáz esztendő alatt lélekben és lélekszámban kiteljesedett a Kárpát-medencében, közel kétszázötven esztendővel ezelőtt megtöretett, a lengyelországi Jasna Górában, a Fényes Hegyen 1382-ben alapított, és a Márianosztráról érkezett szerzetesek által benépesített kolostor jelentette azt a történelmi menedéket, ahol feltámadt, és napjainkra – íme – ismét hazatért, ismét fészket rakott a székelyek szent hegyén. Igen, a pálosok hazatérnek, mert – miként történeti adatok igazolják – 1352-ben Csíksomlyón már megtelepedtek. Boldogasszonynak szentelt monostorukat 1432-ben a tatárok feldúlták, s a romokat 1442-ben Hunyadi János erdélyi vajdként a ferencesek gondjaira bízta. 

A csíksomlyói Szűz Mária és a częstochowai Fekete Madonna megoltalmazta a pálosokat azokkal az erőkkel szemben, amelyek meg akarták semmisíteni őket. 

Szent II. János Pál Pápa mutatott rá arra, hogy a történelem során Jasna Górában a lengyelek mindig szabadok voltak. A Pilisben és a Hargitán mi, magyarok is mindig szabadnak éreztük és érezzük magunkat, s talán ez a legfőbb magyarázata annak, hogy a pálosok történetében – mint cseppben a tenger – ott tükröződik a magyar-lengyel sorsközösség is, figyelmeztetve a mában is mindannyiunkat, hogy – lengyelek és magyarok – a jelenben s a jövőben is igazán csak egymásra számíthatunk.  

A hargitafürdői pálos kolostor felszentelésére azonban nemcsak jeles társakkal – a częstochowából érkezett lengyel testvérekkel –, nemcsak jeles helyen, hanem jeles időben is kerül sor, nevezetesen a keresztény magyar állam megalapításának születésnapján.
A rendalapító Boldog Özséb világrajöttekor államalapító Szent István királyunk műve, a magyar állam már kétszáz esztendős volt, és hazánk Regnum Marianumként már több mint százhatvan esztendeje állt a Nagyboldogasszony oltalmában, amelybe Szent István a halála napját megelőző napon, 1038. augusztus 14-én ajánlotta.

Az esztergomi káptalant például – ahol Boldog Özséb megérezte Isten szeretetét –, Magyarország rangban első főegyházmegyéjének, az esztergomi érsekségnek a részeként – Szent István alapította 1001-ben.  

Ezer esztendő távlatából pontosan értjük, hogy Szent István nélkül nem jöhetett volna létre a keresztény Magyarország, és benne nem születhetett volna meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos Rend sem.

Államalapító szent királyunk Nagyboldog-asszony napján adta vissza lelkét a Teremtőjének, és hagyta hátra örökségét, a magyarságot szolgálni és védeni hivatott keresztény államot, amelynek mi, mai magyarok felelős őrzői vagyunk.

Mindenkor, így ma itt, a Hargita fenyvesei között is kegyelettel gondolunk első királyunkra, tudván, hogy iránta érzett örök hálánkat úgy tudjuk a legjobban leróni, ha az előttünk álló időkben is hűségesek maradunk az Ő hitéhez, méltóak az általa megtestesített eszményhez, és állhatatosak a művének védelmezésében.

Isten segítsen ebben bennünket! 

Tisztelt Ünneplő Közösség!

Európa története elmúlt kétezer esztendejének értelmezése, és jövőjének fürkészése, azon belül Magyarország ezer esztendős múltjának értelmezése, és jövőjének keresése, és mindezek részeként a pálos múlt és jövő megértése alapvetően két filozófiai gondolat, két állítás és szemlélet közötti választásban rejlik.

Időrendileg mindkettő modernnek mondható, hiszen egyiket a XIX., a másikat a XX. században fogalmazták meg, de tartalmát tekintve mindkettő időtlen és örök emberi kérdésekkel szembesít bennünket. Ugyanis mindkettőben a minden emberben ott lakozó Jó és Rossz folytonos küzdelmének zaja hallatszik, így e gondolatok megfogalmazói csak a korszellem szóvivői és hírvivői.  
Az egyik állítás úgy szól, hogy „Isten halott! És mi öltük meg őt”. Ezt Friedrich Nietzsche írta le 1883-ban.  
Mi rejtőzik e gondolat mögött?

Az, hogy Jézus, a közöttünk járt Fiú gyilkosainak eszmei utódai mindig meg akarják ölni az Atyát is, azaz ki akarják lopni az emberek szívéből az isteneszmét. Koronként különböző díszletek között, változó módszerekkel, jelszavakkal és ideológiákkal azzal áltatják az embert, hogy – úgymond „új ember típust”, „ember feletti embert” vagy éppen „homo deust” faragnak belőlük. Ezt ígérték a bolsevikok, ezt célozták a nácik, és napjainkban ezzel ámítják embertársaikat a magukat transzhumanistáknak nevező gonosztevők. IX. Piusz pápa a Divini Redemptoris című enciklikájában a liberális materializmus által eszmeileg előkészített istentelen kommunizmus kapcsán már 1937-ben felhívta a figyelmet arra, hogy „ha az emberek szívéből az isteneszmét tudatosan kilopják, akkor azoknak a szenvedélyei féktelenül kirobbannak a legsötétebb barbárságokban”.

Isten merénylői azért akarják megölni Őt, hogy az embereket korlátlan uralmuk alá hajthassák. Ennek velejáróit pedig jól ismerjük: dühödt keresztényellenesség, buzgó internacionalizmusnak álcázott heves nemzetgyűlölet, a természet rendjének megcsúfolásával véghezvitt tudatos családrombolás, és körmönfont hazugságok leple alatt az emberek, nemzetek, országok és földrészek kíméletlen kifosztása. 
Így tettek a múlt században a nácik és a kommunisták, és – senkinek ne legyen kétsége – ma erre készülnek a technológiai diktatúrát bevezetni tervező globalisták is.  

Kétezer éve nincsen új a nap alatt, kedves Barátaink, ezért az Isten meggyilkolására törekvőket napjainkban már szavaik nélkül, jóformán hamis eszméik bűzéről is felismerhetjük.

A mindezzel szembeállítható tétel szerint: „Már csak egy Isten menthet meg bennünket”.  

Ezt egy másik európai filozófus, Martin Heidegger fogalmazta meg 1966-ban. Miután semmilyen emberi törekvés vagy elmélkedés sem képes megváltani az embert, nem képes megmenteni a kiszolgáltatottságtól, csak Isten, ezért egyetlen teendőnk marad, ha emberhez méltó életet akarunk élni - mondja: felébreszteni és ébren tartani önmagunkban az Isten iránti vágyat, a várakozás készenlétét. Ha nem ezt teszi, a jövőben az ember rabja és áldozata lesz egy olyan embertelen hatalomnak, amely – ahogyan ő fogalmazott – a „planetáris technológia” színeiben jelentkezik. A legnagyobb hatásúnak tartott XX. századi európai filozófus szavai szerint „emberi tapasztalatunk és történelmünk szerint, úgy tudom, minden lényeges és nagy dolog csak abból származott, hogy az embernek volt otthona, és gyökeret verhetett a hagyományban”.
Nem véletlen tehát, hogy korunk emberének az önmagától, otthonától és gyökereitől való elidegenítése úgy kezdődik, hogy el akarják idegeníteni Istentől. 

Megöljük vagy éltetjük magunkban Istent? 

Ez tehát a kérdés, kedves Barátaim, amelyre kikerülhetetlenül mindannyiunknak meg kell adnunk a magunk válaszát. 
Az elmúlt kétezer évben Európának, benne minden európai országnak és nemzetnek – így az elmúlt ezer évben Magyarországnak is – mindig ez volt a legsúlyosabb és végső létkérdése, és változatlanul ez marad a jövőben is. Kultúránk, gazdaságunk, közéletünk minden egyéb fontos és nem fontos kérdése mindig erre a végső értékválasztásra egyszerűsödik, mindig erre az utolsó kérdésre tisztul: Istennel élünk vagy nélküle?
A válaszadásban a csendesen szemlélődő pálosokat Európa és Magyarország elöljáróinak kell tekintenünk, mert előttünk járnak azon az úton, melynek végén feltárulkozik az emberhez méltó válasz. 

Ez az út a megtisztulás, a via purgativa, a megvilágosodás, a via illuminativa és a tökéletesedés, a via unitiva útja. 
A pálosok az elmúlt közel nyolcszáz esztendőben végigjárták ezt az utat, és sorsuk annak történelmi bizonysága, hogy a hit és az összetartozás erejével szemben minden fegyver, minden pénz, minden propaganda végső soron hatástalan. 
Ezért a mai kolostor szentelése nem pusztán székelyföldi, nem pusztán magyar és lengyel ünnep, hanem örömhír is minden jóakaratú európai ember számára.  

Ugyanis, ha magunk mögött akarjuk hagyni a mai zűrzavaros és hangzavaros időket, akkor Európának mielőbb el kell indulnia a maga megtisztulásának útján. Elindulni és haladni ezen az úton pedig csak az igazság felismerésével, megvallásával és kimondásával lehet. Ahogyan az egyes ember, úgy maga Európa is csak így érheti el a maga legbelsőbb szabadságát.   

„Zsibbad a szabadság, / de titkon bizsereg / és jön az igazság / közelebb, közelebb” – nagy költőnk, Babits Mihály sorai bíztatásul  szolgálnak számunkra az európai via purgativa útjára lépve.

Európának el kell indulnia ezen az úton, és fel kell ismernie, ki kell mondania az igazságot a földrészen kívüli erők által kiprovokált tragikus európai háborúról, annak céljairól és következményeiről. Ha nem teszi, hasonló módszerekkel újabb európai háborúkat fognak kirobbantani, hiszen Európa politikai stabilitásának szétzilálására, és uzsorás eladósítására nincs hatékonyabb eszköz, mint a háború.

Európának fel kell ismernie, és ki kell mondania az igazságot a földjének megszállását, és a kultúrájának megszüntetését, társadalmai rendjének szétverését célzó szervezett bevándoroltatásról, annak céljairól és következményeiről. Ha nem teszi, az európai emberek nagy része belátható időn belül számbeli kisebbségbe fog szorulni a saját szülőföldjén. 

Európának fel kell ismernie, és ki kell mondania az igazságot az európai életmód és értékrend felszámolását célzó identitás-terrorizmusról, amely kivétel nélkül és fokozódó mértékben sújtja a földrészünk minden nemzetét és országát. Ha nem teszi, az európai embereket és nemzeteket egyaránt kiforgatják önmagukból, elidegenítik önmaguktól, meghasonulásba és kiszolgáltatottságba taszítva őket.    
A keresztény Európa csak így védheti és őrizheti meg önmagát, csak így maradhat az európai embereké. Ha nem ezt teszi, Európa és népei Isten gyilkosainak prédájává válhatnak az előttünk álló évszázadban.

A pálosok hite, igazsága és példája segítse Európát, segítsen minden európai nemzetet és országot a megmaradásban!    

Kedves Testvérek! 

„Jézus áldd meg Erdély földjét“ – szól a régi székely himnusz fohásza, mi pedig ma azért könyörgünk, hogy Jézus az előttünk álló időkben is áldja meg a pálosokat, erősítse a magyarok és lengyelek sorsközösségét, és oltalmazzon minden európai nemzetet és országot. 
 „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?“