Beszéd Petőfi Sándor szobrának avatásán

Szlovénia - Kranj

Mélyen tisztelt Urška Klakočar Zupančič Házelnök Asszony! Tisztelt Polgármester Urak! Tisztelt Ünneplő Közösség!

A szlovén és a magyar nemzet két költőóriása, France Prešeren és Petőfi Sándor, noha kortársak és sorstársak voltak, életükben soha nem találkoztak egymással. De ha mégis találkoztak volna, bizonyára nem gondolták volna, hogy eljön majd az idő, amikor szellemiségük a szobraik révén jelképes módon mégis egymásra talál.

Ez az idő azonban ma mégis eljött, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönet Kranj városának, Matjaž Rakovec polgármester úrnak és szlovén barátainknak, hogy Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóján és az 1848-as magyar forradalom 175. évfordulójára emlékező március 15-ei magyar nemzeti ünnepünk küszöbén ma közösen felavathatjuk Petőfi Sándor szobrát, és tiszteleghetünk France Prešeren emléke előtt.

„Mennyi rab / lesz szabad / és jó szomszéd a nap alatt” – írta 1844-ben Prešeren a később nemzeti himnusszá is váló szlovén jövendölést. Petőfi 1846-ban így öntötte szavakba a magyarság szabadságvágyát: „Ha majd minden rabszolga nép / jármát megunva síkra lép / (…) a zászlókon eme szent jelszóval: / Világszabadság”.

Azokban az időkben a szlovén és a magyar nemzet ugyanazon nyugati birodalom rabságban szenvedett, és költőink a nemzeti szabadságvágy legékesebb szavú szóvivői voltak. Az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal a magyarság háromszáz esztendős szabadságvágyát kívánta beteljesíteni. A keresztény Európát a középkorban a keleti birodalmak ellen védő magyar állam 1526-ban a mohácsi csatamezőn – a nyugati birodalmak által cserbenhagyva – a keleti haderő túlsúlya alatt megroppant, majd fokozatosan elveszítette állami függetlenségét, és három részre szakadt.

Mohács után háromszáz esztendeig a magyarság számára a szabadság iránti vágy az állami függetlenség helyreállításának, a nemzeti önrendelkezés biztosításának és a társadalmi igazságosság megteremtésének célját jelentette. Ezért a szabadságért harcolt Petőfi Sándor és nemzedéke, hittel és reménnyel, tollal és karddal, vérrel és verítékkel. Ezt a magyar szabadságot fojtotta vérbe 1849-ben az egymással szövetkező nyugati és keleti birodalmak katonai túlereje.

Tisztelt Szlovén Barátaink!
Petőfi Sándornak és France Prešerennek a történelem által hitelesített kristálytiszta üzenete van a jelenbeli és jövőbeli magyarok és szlovének számára: a szabadságot soha ne nyugati vagy keleti birodalmaktól várják, ugyanis a birodalmaknak mindig csak bármikor becsapható, megalázható és kifosztható alattvalói lehetnek. A politikai, gazdasági és kulturális önrendelkezést jelentő szabadságot csak és kizárólag a demokratikus magyar és szlovén nemzeti állam, és ezek egymást erősítő együttműködése tudja biztosítani a polgárai számára.

Ma, amikor Európa földjén tragikus háború dúl, különösen fontos, hogy országaink és nemzeteink ne váljanak se keleti, se nyugati birodalmak kiszolgáltatott játékszerévé és áldozatává.

Kívánom, hogy Petőfi Sándor és France Prešeren eszmei hagyatéka is erősítse a magyarok és szlovének közötti barátságot és együttműködést.

Köszönet mindenkinek, akinek munkája és támogatása révén ma itt, Krajnban felavathatjuk Hunyadi László szobrászművész alkotását, tisztelegve ezzel Petőfi Sándor, a magyar és a világszabadság költőjének emléke előtt.

Az 1848-as magyar forradalmárok jelszavával kívánjuk ma is, hogy „Legyen béke, szabadság és egyetértés!”