Magyar óvoda átadása

Gyimesbükk

Főtisztelendő Püspök Atya! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Államalapításunk ezredik évfordulóján, 1896-ban XIII. Leó pápa október 8-át a Magyarok Nagyasszonya napjának nyilvánította a katolikus ünnepek sorában, ezért külön öröm, hogy a gyimesbükki új csángómagyar óvoda avatására éppen ezen a napon kerül sor.

Öröm, mert e tájak lakóit, magyarokat és románokat, csángókat és székelyeket keresztény hitük és Szűz Mária, Boldogasszony anyánk és Babba Mária tisztelete mindig erősebben köti össze, mint amennyire bármi egyéb különbözőség, e földi világban szét akarná választani őket.

Ez óvoda mai avatása egyfajta elégtétel is mindazon nagy elődeink számára – legyenek magyarok, székelyek vagy csángók –, akik egész életüket fordították arra, hogy a történelem viharaiban oly sokszor a lét és a nemlét határán küzdő csángómagyarság mindig megmaradjon az élet partján, megőrizze önmagát, anyanyelvét és kultúráját a szülőföldjén, egy olyan földön, ahol a Jóisten az emberi történelem mostohaságai miatt a táj és a természet lenyűgöző szépségét nyújtja kárpótlásul.

Mi hirdetheti ugyanis hitelesebben a csángómagyar életet és a jövőt, mint egy új óvoda, amelyet beleng a kisgyerekek önfeledt öröme? „Ha csak annyit gondolkoztok a csángókról, míg elég egy gyufaszál, már sokat tettetek” – ezt üzente a legnehezebb XX. századi időkből a csángók vándorapostola, Domokos Pál Péter a magyar utókornak.

A nemzetért felelősséget érző magyarok soha nem felejtették el a csángómagyar testvéreiket. A történelmi idők szorításában nemcsak gondoltak rájuk, hanem tettek is értük – tették, amit tehettek, ami személyes, emberi lehetőségükben állt. Még a legsötétebb kommunista időkben is, a csángóság sorsa iránti figyelem – hála Istennek – nemcsak gyufaszálként lobbant fel, hanem örökmécsesként hirdette a világosságot, a virradatot, azaz a magyar közösségek ismételt egymásra találása idejének eljövetelét.

Mióta a magyar nemzet 1990-ben visszaszerezte a kommunizmusban elveszett szabadságát, mióta a magyar állam a posztkommunizmus lezárása után 2010-ben végre visszanyerte teljes nemzeti cselekvőképességét, azóta Magyarország nemcsak gondol a külhoni magyarokra – és köztük a csángómagyarokra –, hanem tesz is értük. Anyaországként igyekszik gondoskodni mindazon magyarokról, akik feje fölött 1920-ban átléptek ugyan az országhatárok, ám ők – több mint hárommilliónyian – úgy váltak lojális és értékteremtő állampolgáraivá az új államoknak, hogy lélekben mindvégig hűséges tagjai maradtak a kulturálisan egységes magyar nemzetnek.

Az elmúlt évtizedben a felelős magyar politika a magyar állampolgárság biztosításával megvalósította a magyar nemzet békés, határokon átívelő közjogi egyesítését.

Az elmúlt évtizedben a magyar társadalomban megerősödött a nemzeti összetartozás érzése. Száz esztendő távlatából elmondhatjuk tehát, hogy ez erősebbnek bizonyult, mint azon erők, amelyek el akartak idegeníteni önmagunktól, szét akartak szakítani minket, el akarták választani a magyart a székelytől, a székelyt a csángótól, és szembe akartak fordítani bennünket egymással.

Tisztelt Honfitársaim!

„Nincs lehetetlen, csak élhetetlen” – a gyimesbükkiek szerint ez volt a néhai Dani Gergely atya egyik kedvenc szavajárása, azé az emberé, aki nemcsak a gyimesbükki templom legendás építtetője, hanem egyben a csángómagyar lélek mindig szelíd, de határozott építőmestere is volt. Emlékének a mai ünnepen is hálával és főhajtással tartozunk.

A csángómagyarság itt Gyimesbükkön és szerte Csángóföldön évszázadok óta bizonyítja, hogy nem az élhetetlenség népe, hogy valóban soha nincs lehetetlen, ha van életakarat és életerő.

Kedves csángó barátaink, az Önök életpéldája, az Önök életereje, az Önök hűsége keresztény hitükhöz, magyar anyanyelvükhöz és szülőföldjükhöz, a legnagyobb érték, amit a mai világban a magyar nemzetnek, a román nemzetnek és Európának adni tudnak!

Európa nemzetei – mi, magyarok és Kárpát-medencei sorstársaink egyaránt – az előttünk álló, járvánnyal, háborúval, gazdasági válságokkal és értékválsággal terhelt bizonytalan időkben csak úgy maradhatunk talpon, ha olyan életerőről és olyan hűségről teszünk tanúbizonyságot, mint amilyennel a csángók szolgáltak.

Ezért, kedves gyimesbükki barátaink, Magyarország nevében köszönjük Önöknek, hogy vannak, hogy példát és lelki erőt adnak mindannyiunknak!

Tisztel Ünneplő Gyülekezet!

Öröm, hogy közös munkánk eredményeként a gyimesbükki óvoda ma megnyithatja kapuit. Kívánom, hogy a növekvő gyermeklétszám miatt rövidesen szűkösnek bizonyuljon ez az óvoda, és közösen nekifoghassunk a bővítésének!

Köszönöm mindenkinek a hitét és munkáját, ami lehetővé tette a mai együttlétünket! Köszönöm Polgármester Úrnak az önkormányzat együttműködését; kérem, vigye el román kollégáinak annak az üzenetét, hogy a csángómagyarokkal és a magyarországiakkal mindig jó összeadni az erőket és a lehetőségeket, mert mindenki nyertese lesz az együttműködésnek.

Köszönöm a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének, hogy felelősséggel képviselve a romániai magyar érdekeket erősítik az etnikai békét és a politikai stabilitást Romániában; köszönöm, hogy a felelős nemzetépítésben mindig számíthatunk Önökre. Akkor is amikor kedvező a csillagok állása, és akkor is, amikor nehéz idők járnak. Most éppen ilyen idők előszele érezhető.

Kedves gyimesbükkiek, kedves csángómagyarok! Van egy ország, Magyarország, és van egy nemzet, a magyar nemzet, amelynek Önök megbecsült közössége, és amelyre Önök mindig számíthatnak! Ha pesig egymásra számíthatunk, akkor az Isten is bizonyára megsegít bennünket, és „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Sajtóiroda