Mélyen Tisztelt Házelnök Asszony!
Mélyen Tisztelt Miniszterelnök Asszony!
Tisztelt Képviselők!
Tisztelt Nagykövet Asszony! Kedves Canberrai Barátaim!

Örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy Canberra város száz éves évfordulójának ünnepén a magyar nemzet részéről egy születésnapi ajándékot adhatok át Önöknek.

A magyarság egyik leghűségesebb ága, az Erdélyben élő székely magyarok évezredes régi szokása, hogy a házuk bejáratához egy vendégváró díszített kaput emelnek. A kapu díszítése mindig ősi motívumokat, nemzetünknek a Kárpát-medencében mélyen nyúló gyökereit hivatottak kifejezni.

A kapu az odaérkezőnek bebocsátást enged a családi otthonba, míg a család tagjainak ajtót nyit a külvilágra.
A hagyományos falvakban ezeken a kapukon a magyar családfők mindig egy mottóval küldenek üzenetet az arra járóknak, ugyanis a kapun keresztül nemcsak a tulajdonos házába, hanem a szívébe is el lehet jutni. Ez a székelykapu, amit most Önöknek, Canberrának és az Ausztrál Nemzetnek hoztam ajándékul a székelyföldi Tamás Áron híres magyar író szavaival hirdeti, hogy „Azért születtünk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Azért választottuk ezt a mottót az ajándék kapura, mert ide Ausztráliába mindenki valahonnan jött és itt otthonra talált.
A XX. század során a történelem kényszere folytán több hullámban nagyon sok magyar érkezett ide és talált új otthonra. Büszkeséggel tölt el, hogy a több mint százezernyi magyar itt a Dél Keresztje alatt hasznos ausztrál állampolgárokká váltak, otthont teremtettek, és mindvégig megőrízték magyarságukat.

Az Ausztráliában otthonra lelő és otthont teremtő százezer magyar sorsa százezer indok, amiért ma itt állhat ez a székelykapu.
Gratulálok Canberrának az első száz esztendőhöz, kívánom, hogy jövőben is legyen biztonágos otthona minden jószándékú embernek!
Gratulálok Ausztráliának, ennek a nagyszerű oszágnak, és bízom benne, hogy a kontinensnyi távolságok dacára ez a kapu az ausztrál és magyar lélek közötti legrövidebb utat fogja jelképezni.