"Olyan vagyok, mint egy plüssmackó. Bársonyos, puha és barátságos."

„(…) Az elvtársak megtették nekünk azt a szívességet, hogy világgá kürtölték a Fidesz létrehozását. Az MTI-re hivatkozva másnap valamennyi lap, a vidékiek is, közölték, hogy „egyetemi hallgatók, és fiatal értelmiségiek egy csoportja törvényellenes szervezet alapítását kezdeményezte, és ezért az illetékes hatóságok öt szervezőt figyelmeztettek”. Ennél nagyobb „reklámot” elképzelni sem lehetett.”

„kikérjük magunknak, hogy bennünket bárki is összehasonlítson egy olyan szervezettel, amely egy, a másságot egzisztenciálisan is büntető monolit rendszerben, annak támaszaként és részeként jött létre, és mind a mai napig élvezi ennek a monopolisztikus hatalomnak az előnyeit.”

„… hogy az MSZMP szóhasználatát alkalmazzam, igenis polgári restaurációra van szükség, hogy egyszer valaki újra emelt fővel és hittel, komolyan hirdethesse és vallhassa a szociáldemokrata eszméket Magyarországon. Akkor lehet, hogy én is valamikor egy szociáldemokrata pártnak a tagja leszek, de ez számomra sem tűnik közelinek.”

A szembenálló politikai erők zsigerből, egyfajta bolsevik logika – kizárólagosságra törekvés, a „vagy ők, vagy mi” elve – alapján politizálnak, bármilyen demokratikusnak mondják is magukat. Ez még az elmúlt rendszer tehertétele. Ez ma a legnagyobb veszélye a fiatal magyar demokráciának.

„Mindig mosolyogtam azokon, akik hangsúlyozzák, hogy csak „átmenetileg mártóznak” meg a politikában. Hogy csak egy ideig viszik a nemzet keresztjét. Én úgy érzem, ha már belekerültem, alig van lehetőségem, hogy önként kimásszak belőle. Nagy a szívóhatása.”

„A Fideszben eltöltött éveket komoly tanulási folyamatnak tekintem, s ez valamiféle illúzióvesztéssel is együtt járt.”

„Ha van egy közvetítő erő, amely megpróbál közöttük kommunikációs hidat teremteni, megpróbál a feszültségeken valamilyen módon feloldást keresni, és megpróbál méltányos módon közelíteni mindkét oldalhoz, akkor ezek a feszültségek legalább annyira enyhíthetőek lesznek, hogy a felnövekvő új politikai és értelmiségi generáció számára nem jelentenek … választási kényszert… Aztán az utóbbi egy évben rájöttem, hogy én a világ legnaivabb és legostobább embere voltam, és nem vettem észre, hogy mindemögött vaskos egzisztenciális érdekek rejlenek.”

„a következő választások idején három gyermek nevelésének örömeivel és gondjaival például jómagam harmincnyolc éves leszek, akit már nem fiatalnak, hanem középkorúnak kell nevezni. Azaz a Fideszben szembe kell néznünk a felelősséggel, hogy igenis cselekednünk kell. A Fideszt is magában foglaló generációnak be kell fejeznie az ország modernizációját, ami együtt jár a polgárosodással, és az ország európai integrációjával.”

„Az értelmiség egy része olyan jövőt szeretne, amely nem felel meg az ország történelmi és kulturális hagyományainak, sőt azok felszámolása árán lenne megvalósítható.”

„Szerintem az a politikai erő vagy az a személyiség, amelyik úgy gondolja, hogy nincs köze a múltjához, s abban nem lel eligazító gondolatokat, fogódzókat, a jövőbe vezető úton is eltévedhet.”

„Ha Magyarországon bocsánatos bűn lehet a hazaárulás, az, hogy valaki idegen hatalom zsoldosaként fegyvert emel saját népére, ha bocsánatos bűn, ha valaki politikai döntések meghozójaként hozzájárul saját elvtársai és mások felakasztásához, s a mai napig szerepet vállalhat a közéletben – akkor innentől kezdve nincs bűn. Milliárdok elsíbolása ehhez képest kisded játék.”

„Veszélyt az jelentene, ha kiderülne, nem értünk egyet abban, hogy a politikai szintéren lennie kell egy jobbközép, nemzeti liberális, kereszténydemokrata, polgári gyűjtőpártnak, amely egyaránt képes magába integrálni azokat az értékeket, amiket a szabadelvűség, a kereszténydemokrácia vagy a konzervativizmus hordoz. Véleményem szerint ez a fajta integráció már lejátszódott…”

„Az elmúlt tíz évben újabb kontraszelekció ment végbe a magyar sajtóban. Akik ma a médiában a pénz fölött rendelkeznek, azok mondják meg, ki a tehetség, azok válogatnak, megnézve, kik alakíthatóak és hajlíthatóak. A kiválasztottak aztán hamar megtanulják a játékszabályokat. A konzervatívok nem rendelkeznek ezekkel a feltételekkel, éppen ezért a jobboldali újságírónak lenni elsősorban nem pénz, hanem jellemvonás kérdése.”

„Ha a miniszterelnököt Gömböstől Mussolinin át, Hitlerhez, Sztálinhoz lehet hasonlítani minden konzekvencia nélkül, ha térdig lehet gázolni a polgári politikusok magánéletében, becsületében, önérzetében, ha minden intézményt, eszményt a sárba lehet rántani, akkor az amit én néha-néha megengedek magamnak, az úri szalonokból vett idézetnek tekinthető. Az én politikai stílusom – bár annak is meg van a helye a Fideszben – hátránnyal járt. Megadta az ellenfélnek azt a lehetőséget, hogy ne lényegről vitatkozzon, hogy elterelje a figyelmet arról a súlyos szellemi-erkölcsiválságról, amelyben a magyar baloldal van.”

„A státustörvény legnagyobb eredménye, erénye az, hogy egyáltalán létezik. Egy idős székely fejezte ki legjobban ennek a lényegét, amikor azt mondta: nem az az érdekes, hogy kedvezményeket tud-e nyújtani a számunkra, hanem az, ha a Teremtő magához szólítja, a Biblia mellett a magyar igazolvány is a kezében lehessen.”

„Ha nem lennének olyan emberek Magyarországon, akiket segélyezni kell, akiket meg lehet vásárolni tizenkilencezer forintos egyszeri nyugdíjtámogatással meg ehhez hasonló gesztusokkal, akkor a baloldalnak felkopna az álla. Tehát ők érdekeltek a tömegek szegénységben tartásában. Mi pedig a polgárosodásban vagyunk érdekeltek, vagyis minél szélesebb legyen a középosztály, amelyik a saját lábán megállva képes arra is, hogy közösségének az elesettjeit támogassa.”

„A jobboldal sajátossága, hogy sokkal inkább függ a politikai személyiségek minőségétől, mint a baloldal. Hadd említsem csak a Helmut Kohl vagy Margaret Thatcher után maradó űrt. Magyarországon még sajátosabb a helyzet, mert Orbán Viktor, a polgári oldal meghatározó személyisége egyfajta intézménnyé vált. Ennek természetesen vannak előnyei, ugyanakkor világosak hosszú távú hátrányai, és ezzel az elnök úr jobban tisztában van, mint bárki más.”

„Először is mindnyájunkat elhasznált a mögöttünk lévő tizenöt év. A politika már csak ilyen, főként akkor, ha olyan ellenfelekkel kell küzdeni, mint amilyen az MSZP és az SZDSZ… Másrészt én soha semmit nem mondtam „időzítve”, előre eltervezett módon, és az sem biztos, hogy amikor valamelyik kijelentésemből „médiaesemény” lett, az az én szándékaim szerint történt. De azt sem gondolom, hogy valaha is hajlandó leszek arra, hogy másként fogalmazzak, mint ahogy gondolom, csak azért, mert valakiknek az a mániájuk, hogy vadásznak a szavaimra és mondataimra, mert úgy gondolják, hogy azzal lehet riogatni bizonyos választói csoportokat.”

„Mindezek tudatában mégis azt kell mondanom, hogy a magyar értelmiség, mint mérvadó, értékmérő és értékadó funkcióit ellátó elit az utóbbi 16 esztendő alatt teljesen felszámolódott, nullára írta a maga erkölcsi tőkéjét… Hogy kiket fogadunk el, milyen bűnöket tekintünk bocsánatosnak, nagyban befolyásolja az a szellemi elit, amely az egészséges mérce megállapítására, hitelesítésére és alkalmazására hivatott lenne. Az, hogy Gyurcsány Ferenc ma gyakorlatilag bármit megengedhet magának… hogy mindezt megteheti büntetlenül, és a baloldali értelmiség mindezzel kapcsolatban mélyen hallgat, ez mind-mind okozója a morális válságnak.”

(Radikális az), „aki következetesen képes végiggondolni az – adott esetben reménytelennek tűnő – helyzetből leggyorsabb, legmesszebb vezető kiutat, amelyek legritkább esetben járhatók be egy huszáros rohammal.”

„… fogjon össze Gyurcsánnyal a bengáli tigris.”

2009. év„Az a betegség, az a rákos daganat, ami az SZDSZ maga, az tovább fog burjánzani a párt eltűnése után is a magyar társadalomban. Az áttétel gyakorlatilag már megtörtént: az MSZP most semmivel sem különb, mint az SZDSZ legrosszabb korszakában volt.”

„Nem árt megjegyezni: ami történik ma a határon túlinak mondott magyarsággal, az történik majd holnap, holnapután a határon belüli magyarsággal is. Mert ez sorsközösség. Még akkor is, ha még annak fogalmát sem hajlandó tudomásul venni a magát balliberálisnak valló magyarországi politikai és szellemi elit nagy része.”

„Most, amikor Magyarország új alaptörvényéről tanácskozunk, méltó és igazságos, illendő és felettébb hasznos, hogy felidézzük ezt a gondolatot. Az ügy, amelyben járunk, a nemzet megmaradásának ügye.”

„Nem voltunk felkészülve arra, ami a rendszerváltozás után történt. Hosszú időn át volt olyan illúzió, hogy van valami európai minta, amihez fel kell zárkóznunk, ez az illúzió azonban mára eloszlott. A látszólagos vagy valóságos anyagi jólétnek a nyugati világban is meg volt az ára, nem csak abban az értelemben, hogy jelentős részben ezt az árat mi fizettük meg az elmúlt 20 évben, hanem abban a tekintetben is, hogy ők is sok mindent feláldoztak a materiális értékek élvezetéért, ami eddig tartott. Egy korszak befejeződött Magyarország és Európa történelmében, a rendszerváltás korszaka véget ért, valami új kezdődik. A materiális gazdasági növekedés tartalékai kimerültek, a válság pedig, amelynek a közepén vagyunk, nem csupán gazdasági, hanem erkölcsi válság.”

„Hiszünk egy olyan Európában, amelyben a vallás, a nemzet és a család nem a múlt, hanem a jövő részei.”

„A magyar szabadság napjának ünnepén kívánom, hogy: - a megújult Kossuth tér köveit soha többé ne áztassa a magyarok vére, miként az 1956-ban történt; - minden magyar ember - éljen bárhol a nagyvilágban - otthon érezze magát a Kossuth téren; - a nagyvilágból érkező látogatók pedig legyenek itt mindig megbecsült vendégek.”

„Aki azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának hangsúlyozása már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben!”

„Vérrel és áldozattal megszentelt jutalomként azt kapták a magyarok 1956-tól, hogy 12 nap alatt visszanyerték a szabadság, a méltóság és a felelősségvállalás lélekemelő erejét. Ezen erő segítségével születhetett újjá 1990-ben a demokratikus Magyarország, ezen erő segíti ma is Magyarországot az euroatlanti szövetségekben, hogy az ezekből fakadó kötelezettségei teljesítése és jogai gyakorlása során megőrizze méltóságát, egyenjogúságát és függetlenségét.”

"Egy alapvetően erkölcsi válságban gyökerező, de sokféle – identitásbeli, kulturális, demográfiai, gazdasági, társadalmi és politikai – kihívásokkal küszködő Európában a reformáció félévezreddel ezelőtti erkölcsi forradalmára napjainkban visszatekinteni reményt nyújt mindannyiunk számára. (…) Reményt arra, hogy ismét olyan közösségi létformát, azaz olyan nemzetépítő államot alkothattunk magunknak, amely az anyanyelvünkkel együtt képes oltalmat és védelmet nyújtani minden magyar ember számára Magyarországon, a Kárpát-medencében és a nagyvilágban egyaránt. Reményt arra, hogy mi, magyarok a XXI. században újra megtanulhatunk az Isten előtt lehajtott fővel, de a világ nemzetei között az Őtőle kapott méltósággal járni."

"Az erős, szuverén és független lengyel állam nélkül nem létezik egyensúlyteremtésre képes Közép-Európa. Ilyen Közép-Európa nélkül pedig Európa ismét és végleg elveszítheti egyensúlyát, és ezáltal nemcsak a mi térségünk, hanem Európa valamennyi országa és nemzete kiszolgáltatottá válhat Európán kívüli érdekeknek. A történelemben nincs végső győzelem és nincs végső vereség. Ami elvész, az visszaszerezhető – ami megvan, az elveszíthető. (…) Soha többet nem engedhetjük meg, hogy országainkat birodalmak megszálló csapatai vagy arctalan érdekcsoportok hálózatai foglalják el. Soha többet nem adódhat olyan helyzet, hogy Közép-Európa nemzetei ne dönthessenek saját sorsuk felett."

„Akkor lesztek képesek megnyerni a Rátok váró küzdelmet, ha hisztek abban, hogy a saját életetek fölött van egy Teremtő Erő, amely az élet forrása. Ha bíztok önmagatokban, a családi, a hitbéli közösségeitekben és nemzettársaitokban; ha felelősséget tudtok vállalni értük, és tudjátok mozgósítani, összpontosítani az erejüket.”

„Mi, mai magyarok, száz esztendővel Trianon után ugyanazt kívánjuk a szomszédainknak és Európa valamennyi nemzetének, amit önmagunknak: a nemzeti identitás szabadságát a szülőföldjén minden többségben vagy kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség számára, és ezt a szabadságot biztosítani és oltalmazni hajlandó, méltányos, cselekvőképes és a nemzetközi együttműködésre nyitott nemzeti államot.”

"Köszönet illet mindenkit, aki munkájával, hivatásának áldozatos gyakorlásával, türelmével, fegyelmezettségével, mások biztatásával és támogatásával hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország – világ-összehasonlításban is kiemelkedően – jól kezelte a koronavírus-járvány egészségügyi és gazdasági következményeit egyaránt. Gyakran rosszabb véleménnyel vagyunk önmagunkról vagy a lehetőségeinkről, mint az indokolt lenne. Az olimpiához hasonlóan a világjárvány is lehetőséget adott, hogy másokkal összevetve alkothassunk képet önmagunkról, és nem kell szégyenkeznünk. Türelmesebben, fegyelmezettebben, okosabban és egymás iránt felelősebben küzdöttük át magunkat idáig a járványon, mint jó néhány más, sokak által talán irigyelt ország." Mandiner100

„Az egész képviselői pályafutásomat a Jóisten különös kegyelmének tulajdonítom, s ha ezen belül egyáltalán ki lehet emelni valamit, akkor ez az, hogy Horváth Jánossal és Wittner Máriával egy frakcióban dolgozhattam. Azon túl, hogy bölcs és szeretetre méltó, jó emberek voltak, az ő személyükben a történelem ült le mellénk, s adott egyfajta erkölcsi elismerést számunkra atekintetben, hogy a jó oldalon állunk. Magasra helyezték előttünk a mércét, de azon vagyunk, hogy méltóak maradjunk arra a megtiszteltetésre, amit az ő barátságuk jelentett.” (Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége lapja, 2022 október)

"A világháború tragédiája messzire visszhangzik az időben. Ezeket a temetőket járva ma is átélhetjük az elveszett nemzedék keserű sorsát. Nagyapáink, dédapáink története ez, amely mindörökké összeköt bennünket. (…) Ez a hely legyen örök figyelmeztetés: a háború nem hozhat megoldást semmire. Nyomában halál és pusztulás jár. Teljesedjen be rajtunk a mondás: ha békét akarsz, emlékezz a háborúra!" (Az első világháború olaszországi hadszínterein elhunyt katonáinak síremléke, Monte Grappa, 2013. szeptember 7.)