Beszéd a Gábor Dénes-díj átadásán

Országház, Felsőházi ülésterem

Tisztelt Miniszter Urak, tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Díjazottak, kedves Vendégeink!

Ha itt az Advent, akkor közeleg a Gábor Dénes díjosztó is – Isten hozta Önöket 18. alkalommal a nemzet házában!

A napjainkhoz hasonló, rendkívüli, egyenesen vészterhesnek mondható időkben különösen fontos, hogy rendes teendőinket mindig pontosan végezzük, hiszen ezzel is saját személyes biztonságérzetünket erősíthetjük a külvilág bizonytalanságai közepette. 

A Gábor Dénes-díj év végi átadása, azaz a kortárs magyar tudományos alkotóerő előtti tisztelgés pedig ilyen közös rendes teendőnké vált az elmúlt közel két évtizedben. Kívánom, hogy maradjon a következő évtizedekben is.

„...ha egy nép tudományos törekvései közül sokan találkoznak, kik mécset mécsre gyújtanak, oly fény keletkezik, mely messze hat. E nép észrevétetik, tényezővé válik a mívelődés terén, megszerzi a létjogot a népek nagy családjában; végzi misszióját úgy be-, mint kifelé.”

Azt hiszem, érdemes az egykor másfél évtizedig országgyűlési képviselőként is tevékenykedő, számos tudományág hazai alapítói közé sorolt Herman Ottó szavaira emlékeznünk a mostani találkozásunk alkalmából is. Tegnap nyílt meg a Néprajzi Múzeumban egy értékes és hiánypótló kiállítás az idén éppen száz esztendeje elhunyt utolsó magyar polihisztor életművéről, amelyet jó szívvel ajánlok figyelmükbe.
A tudomány – miként Herman Ottó szavai is érzékeltették – valóban csapatjáték. Az előző nemzedékek óriásainak vállaira állnak fel a következő nemzedékek óriásai, s nekik köszönhetően egyre messzebb látunk. A világon mindenütt egyszerre zajló tudományos-technikai forradalom műhelyeinek összekapcsolódása rendkívüli mértékben gyorsítja fel a tudás megszerzését, és egyre magasabb szintre emelését. Nagy öröm és büszkeség, amikor azt tapasztaljuk, hogy – egyénileg vagy közösségként – a magyarok is hozzáteszik ehhez a maguk meggyújtott mécseseit, amelyek fénye messze hat.

„Feltalálni a jövőt” – Gábor Dénes soha el nem évülő jelmondata és ambíciója minden alkotó embert megihlet a maga területén. A tudományt lefordítani a technológia nyelvére, s megoldani vele a mindennapi életünk problémáit – gyakran élet-halál kérdéseit –, nem mellesleg pedig komoly anyagi sikert is elérve, méltó módon emelni hazánk tekintélyét, komoly, életre szóló hivatás és kaland.

A Gábor Dénes-díj átadója hosszú évtizedek óta minden esztendőben összegyűjti azokat, akik sokat tettek e hivatás életre váltásáért. Az Országgyűlés nevében ezúttal is tisztelettel köszönjük a munkájukat!
A határokat egyre inkább átjárhatóvá tevő világunkban a tudomány és az innováció is globalizálódott. Számunkra, magyarok számára ennek az összekapcsolódási folyamatnak az élet minden területén az összmagyarság összekap-csolásával kell kezdődnie. Köszönjük ezért a Novofer Alapítvány kuratóriumának, hogy ennek szellemében a Gábor Dénes-díjjal elismerhetők körét és a Gábor Dénes középiskolai ösztöndíj pályázatot a határainkon kívül élő magyarokra is kiterjesztette, illetve számunkra is elérhetővé tette. Egy újabb terület, amelyen a mindennapok szintjén is megélhetjük az összetartozást!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

„Bízom benne, hogy a problémák megoldhatók, noha el kell ismernem, hogy reményeim inkább optimizmusomon, mint szilárd adatokon alapulnak. Én azonban az optimizmust tartom a felelős emberek egyetlen munkahipotézisének." – írta élete alkonyán Gábor Dénes, amikor a közélet és az emberiség nagy problémáinak a megoldása felé fordult.

Fennáll a veszély, hogy az összekapcsolódott világ, amely megosztja tudását és technológiáját, s ezzel megosztja mindennapjait, a nagyhatalmi érdekek mentén újra sok különálló darabra szakad. Sokan azt állítják, már a harmadik világháború napjait éljük, s az újra meg újra belobbanó háborús tűzfészkek nyomán járó eszkaláció ezt az állítást látszik alátámasztani.

A világpolitikában azonban benne van azon esély és a lehetőség is, hogy az emberiség elkerülje az újabb világégést, hogy helyreállítsuk és fenntartsuk a békét. A békét, amelyben senki sem hal fegyver által, s amelyben a gazdaság és a kultúra, a tudomány és a technika dolgozhat mindennapi problémáink megoldásán: a vízhiány, az éhezés, a betegségek, a globális felmelegedés, a technikai civilizáció okozta ártalmak leküzdésén, a távközlés, a közlekedés, sőt az élet minden területére kiterjedő biztonság, az emberi jogok és a demokratikus rend biztosításának lehetőségein.

Magyarország a béke oldalán áll. Célja, hogy mindenkivel fenntartsa a párbeszédet, megőrizze a kapcsolatot, és a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös előnyök talaján minden égtáj felé bővítse az együttműködést. Nem kompország vagyunk, hanem európai hídfő, Nyugatnak és Keletnek egyaránt – s egyáltalán nem csak földrajzi értelemben.

Az együttműködés területeihez soroljuk a tudományt és az innovációt is, aminek Önök első számú képviselői közé tartoznak! Önök, akik – Gábor Dénes gondolatával szólva – részt vesznek a jövő feltalálásában, s elhelyezik a maguk mécseit a nemzetközi tudományos világban világító más mécsek mellett, munkájukkal ennek a békének is az éltetői és szószólói.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

A várakozás időszakát éljük.

Vannak, akik lelki várakozásban élnek, akik az idei esztendő adventi időszakában is a Teremtő fiának, Jézus Krisztusnak a megszületését várják. De vannak másféle várakozások is. Vannak, akik a technológiai szingularitás eljövetelére várnak, azaz arra a fordulópontra, amikor a történelemben a gépi intelligencia először haladja meg az emberi intelligenciát. 

Vannak, akik az embernek testet és lelket adó Mindenhatóban, mások pedig az ember által teremtett gépi algoritmusok mindenhatóságában hisznek.

Ezen várakozások fontos tudományfilozófiai és etikai kérdéseket vetnek fel: mi az emberi intelligencia és a gépi intelligencia forrása? Mi az emberi lélek? A lélek nélküli gépi intelligencia miként válhat magasabb rendűvé az emberi intelligenciánál? Az ember marad a gép ura, vagy a gép válik az ember urává? Mi végre van a tudomány: az embert felszabadítani vagy rabbá tenni?

Az ezen kérdésekre adott válaszok minden bizonnyal nemcsak az előttünk álló évszázad tudományát, hanem a világ jövőbeni politikáját, gazdaságát és kultúráját is alapvetően meghatározzák majd.
A magyar tudományosság legkiválóbb képviselői – világnézetüktől, hitbéli vagy tudományos meggyőződésüktől függetlenül – mindig a szó legnemesebb értelmében optimista humanista válaszokat adtak, és adnak a legfontosabb kérdésre: a tudománynak, az innovációnak minden körülmények között az életet és az embert kell szolgálnia, nem a halált és az embertelenséget.

Kívánjuk Önöknek, hogy – Gábor Déneshez hasonlóan – alkotóerejükkel, munkájukkal még sokáig erősítsék ezt az optimista humanizmust!

Gratulálunk a mai díjazottaknak, köszönjük a kuratórium lelkiismeretes munkáját. Békés adventi várakozást, áldott karácsonyt és boldog új esztendőt kívánok mindannyiuknak!
 

Sajtóiroda