Archívum

Archívum - 2024. november 21.


Köszöntő beszéd a Magyar Könyvtárosok Világtalálkozójára

Országház, Főrendiházi ülésterem

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Könyvtárosok! 

Isten hozta Önöket az Országházban, amely nemcsak a törvényhozás, hanem az Országgyűlési Könyvtár otthona is.

Mikszáth Kálmán e könyvtár első vezetőjére, Bassó Árminra emlékezve írta: „Mindenkihez jó volt a derék Bazsó, olyan jó, mint a falat kenyér, de legjobban mégis azokat a keveseket szerette, akik a könyvtárt használták… A legnagyobb dicséret az volt tőle, hogy valaki olvasott ember…” Mikszáth ezen sorai különösen nagy súllyal bírnak napjainkban. 

Akkor, amikor a kép, a látvány kultúrája brutális erővel akarja háttérbe szorítani a betű és a könyv kultúráját; amikor egy globálissá váló tudatipar azért dolgozik, hogy az embert elidegenítse önmagától; amikor vannak, akik a jelenkori technológiai fejlődés nagyszerű vívmányaiból digitális rabszolgaláncot akarnak kovácsolni az embertársaik számára. 

Nos, itt a Kárpát-medencében és szerte a nagyvilágban nekünk, magyaroknak ilyen körülmények között kell megőriznünk önmagunkat, szülőföldünket és az emberarcú jövő lehetőségét utódaink számára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Könyvtárosok! 

A mesterséges intelligencia korának kezdetén is örök érvényű igazság, hogy a természetes emberi tudás hatalom, a könyvtár pedig minden nemzet tudatának, egyetemes és nemzeti tudásának, szellemi erejének e stratégiai fegyverhordozója volt, maradt és lesz. Régi küldetését a kor kihívásaihoz igazodva, az új lehetőségekhez igazítva őrzi meg, s ezáltal rendszerezi, terjeszti, s adja át az emberiség által felhalmozott tudásanyagot. 

A magyar könyvtár határokon innen és túl közösségi térként kiemelt nemzeti értéket jelent, a könyvtáros munkája pedig minden korban megkerülhetetlen volt és lesz a közösségi emlékezet megőrzésében és életben tartásában. Különösen fontos ez, mert enélkül nincs nemzet, nemzet nélkül pedig nincs létjogosultsága a nemzeti államnak sem. Az Országgyűlés ezért törekszik arra, hogy megteremtse mindazon jogi feltételeket, amelyek nemcsak biztosítják a magyar könyvtárak zavartalan működését és együttműködését, hanem egyben szavatolják a fejlődés útjának a lehetőségét is.

Tisztelt Vendégeink!

A történelem azt bizonyítja, hogy kivétel nélkül mindig a szellem erejét őrző könyvtárakból, a könyvek olvasásának a zászlaja alatt gyülekeztek azok a kiművelt emberfők, akikkel végül le lehetett győzni az adott korszak megoldhatatlannak tűnő kihívásait. Nem véletlenül, mert a könyvtár mint az olvasott ember fellegvára mindig is az emberi tudás, a nemzeti értékek őrzője s ezáltal a fejlődés biztosítéka volt. 
Németh László szavai szerint a könyvtár nem azért van, hogy elolvassuk, hanem azért, hogy elolvashassuk! Érdemes erre emlékeztetni mindenkit: a jelenkori bábeli zűrzavar és hangzavar korában a szellemi biztonság elérése mindenki számára a megfelelő könyvespolc irányába történő karnyújtással kezdődik.
Szívből kívánom, hogy mostani közös találkozásuk alkalmával a kultúrához ezer szállal kötődő Országházban olyan alkotó energiák szabaduljanak fel, amelyek a jelen és a jövő ifjú nemzedékei számára is ösztönzésül szolgálhatnak majd az olvasott emberré válás útján.

Kövér László
az Országgyűlés elnöke

Sajtóiroda

2024. november 21.