Ünnepi köszöntő a II. Barcasági és Királyföldi Csángó Magyarok Zarándoklata alkalmából

Brassó, Fekete Templom

Főtiszteletű Püspök és Püspökhelyettes Urak! Nagytiszteletű Esperes és Lelkész Urak! Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!
„Semmi sem fennköltebb az adományok közül, melyet az Isten az emberiségnek adott, mint az igazságosság, amely magába olvasztja valamennyi erényt.” – 1539-ben Honterus, az erdélyi szász humanista polihisztor és lutheránus reformátor az általa írt előszóban ezzel a gondolattal ajánlotta Seneca Sententiae című művét kortársának, Szapolyai János katolikus magyar királynak. 

A protestáns szász hittudós és a katolikus magyar király kölcsönös tisztelete szép jelképe annak, hogy Erdély földjén közel ötszáz esztendővel ezelőtt már élő valóság volt mindaz, amit az Európai Unió 2000-ben elfogadott jelmondata így fogalmazott meg: „Egység a sokféleségben”. 
A középkori magyar állam területén ugyanis – így Erdélyben is – az együttélő népek, nyelvek, kultúrák és vallási felekezetek sokszínűségének forgatagában az egységet mindig a kereszténység jelentette. 

A keresztény magyar államot megalapító István királyt nemcsak a római katolikus egyház, hanem a görögkeleti egyház is a szentjei sorába emelte, mert a keresztény civilizációt védeni hivatott Magyarország ugyan a nyugati kereszténységhez csatlakozott, de soha nem tagadta meg a keleti kereszténységet. 
A XV. század végéig a középkori magyar állam területén szerte a Kárpát-medencében közel tizenötezer katolikus templom épült, többek között Brassóban is jónéhány. Így emeltetett a Barcaságban élő keresztények hitéből, akaratából és munkájából például a Cenk tetején a Szent-Lénárd kápolna, majd a jelenlegi Honterus udvar alatti területen megépült, a tatárjáráskor elpusztult Szent Katalin templom, az Óbrassó határában ma is álló Szent Bertalan templom, és így épülhetett meg ez a nagyszerű templom is, amelyre szászok, magyarok és románok napjainkban egyaránt joggal lehetnek büszkék. Hiszen mindhárom nép számára valamiben egyedi Istennek ezen hajléka: 1542-ben ebben a templomban tartották az első német nyelvű evangélikus istentiszteletet Erdélyben, amely templom a történelmi Magyarország egyik kulturális csúcsteljesítménye, egyben a gótika legkeletibb alkotása, ami a mai Románia egyik legvonzóbb turisztikai látványossága.
A Történelem Urának mindezért különösen becsesajándéka, hogy a magyar állam képviseletében ma részt vehetek a Fekete Templom első magyar nyelvű istentiszteletén. Hálás köszönet érte az Erdélyi Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyháznak valamint a barcasági csángómagyarok zarándoklatára bennünket meghívó Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyháznak. 

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

A magyarokat, szászokat és románokat eltéphetetlenül összekötő közös erdélyi történelmi múltunkon, valamint a házigazdáink udvariasságán túl mi lehet az indoka annak, hogy napjainkban egy európai politikus szót kapjon egy európai ország keresztény templomában?
Én ennek nyomós okát abban látom, hogy – miként a múltban, úgy a jelenben is – Európában a kereszténység nem csupán egy vallás, hanem egy olyan létforma, amelynek elevensége nélkül Európa csak egy üres földrajzi fogalom. A keresztény létformával viszont Európa egy olyan eszmény, amely mindig erőfeszítésre, teljesítményre, a jóra való törekvésben áldozathozatalra, önmaguk meghaladására sarkallja lakóit. 

Az indok tehát – amiért hasznos, ha az európai világi vezetők európai keresztény templomokban, az európai keresztény egyházi vezetők pedig a parlamentekben szót kaphatnak – az, hogy felemeljük szavunkat az ellen, hogy az európai létformát – kedves testvéreink – napjainkban a keresztény gyökerektől való elidegenítés halálos veszélye fenyegeti.
A kereszténység jelentette Európa nemzetei és államai – benne a magyarok, németek és románok – számára a kulturális és politikai bölcsőt. Ebből fakadóan a kereszténység megtagadása és a keresztényellenesség mindannyiunk számára kulturális és politikai koporsó lesz. A kereszténység két ezer éve élteti, a kereszténység megtagadása és a keresztényellenesség viszont megöli Európát.

Európában mindannyiunknak – világi és egyházi elöljáróknak, választópolgároknak, nemzeti, felekezeti és családi közösségek tagjainak – döntenünk kell, hogy erőnkkel és a rendelkezésünkre álló eszközeinkkel mit szolgálunk: az európai keresztény eszményeinkből fakadó létformánk megőrzését vagy elpusztítását? 
Végső soron minden, ami napjainkban politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi és kulturális téren Európában és Európával történik, erre a kérdésre fut ki: mi, európaiak megőrizzük-e keresztény létformánkat vagy feladjuk azt? 

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenlegi Európai Unió alapító atyái hívő keresztény politikusok voltak, akik a második világháború utáni Európa államainak együttműködését nem öncélnak, hanem az európai keresztény létforma kiteljesedési eszközének tekintették. 

Akik napjainkban az „egység a sokféleségben” európai uniós jelmondatot úgy értelmezik, hogy az európai egységet a jólét és a béke teremti meg, azok tévednek. 
A béke törékeny, tapasztalhatjuk ezt a szomszédságunkban dúló háborúban. A jólét viszonylagos és még törékenyebb, tapasztalhatjuk ezt szerte Európában.
Az európai egység alapja ezért nem a törékeny béke és az illékony jólét, hanem a keresztény létformánk kell legyen, amely egybeszövi kontinensünk felekezeti, nemzeti, nyelvi és alkotmányos sokszínűségét, s amellyel mindig helyreállítható a béke és a jólét. 

Vajon elfeledjük-e Robert Schumann szavait, kedves keresztény testvéreink? – „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. A keresztényellenes demokrácia egy karikatúra, amely zsarnokságba vagy anarchiába süllyed.”

Ha netán elfelejtenénk mindezt, az nemcsak társadalmi anarchiát és diktatúrát, hanem keresztény létformánk megsemmisülését, nemzeti államaink szétesését, nemzeti kultúránk elsorvadását, végső soron pedig nem csupán az Európai Unió felbomlását, de Európa halálát is magával hozná.
Mi, magyarok, mindezt nem akarjuk, mindennek ellene mondunk és ellene teszünk.

Mi, magyarok ugyanazt kívánjuk szomszédainknak és minden európai népnek, mint önmagunknak: nemzeti felelőségtudattal bíró, de a tisztességes nemzetközi együttműködésre mindig kész, a polgárai javát szolgáló, cselekvőképes, demokratikus és a fennhatósága alatt élő minden nemzeti közösséggel egyaránt méltányos nemzeti államot, amely segíteni tudja az Európai Unió újjászületését, azaz a saját gyökereihez való visszatérését, és ezáltal erősíteni tudja az európai keresztény létformánk fennmaradását.

Adjon a Jóisten valamennyiünknek – egyházi és világi embereknek, magyaroknak, szászoknak és románoknak – kellő bölcsességet és erőt, hogy megőrizhessük hitünket, nemzetünket és kultúránkat unokáink számára is! 
„Ha Isten velünk, ki ellenünk?”