A Tamási Áron Gimnázium végzős diákjainak köszöntése

Székelyudvarhely

Tisztelt ünneplő Szülői és Tanári Közösség! Kedves Fiatalok!

„Jó nektek, mert fiatalok vagytok!” – ezt szokták mondani enyhe nosztalgiával a hangjukban a mindenkori idősek a mindenkori fiataloknak, akik ezt mindig udvariasan, de általában értetlenkedve szokták hallgatni.

„Mitől és miért is lenne olyan jó nekünk?” – így szoktak magukban tűnődni a sokféle követelmény és elvárás terhe alatt sokszor roskadozó, néha a semmi ágában is kapaszkodót kereső mindenkori fiatalok. Ám három-négy évtizeddel később aztán mindannyian előbb megérzik, majd megértik, hogy tényleg jó volt fiatalnak lenni…
Az idén éppen négyszázharminc esztendős székely iskolátok mai ballagási ünnepségén sincs ez másként, kedves Fiatalok: az idősebb nemzedékek képviselői – tanáraitok, szüleitek, rokonaitok és vendégeitek – boldogan és bizakodva köszöntenek benneteket a nagybetűs Élet kapujában. 
Több mint négyszáz esztendeje azonban az ilyen ünnepségek felhőtlen boldogságába és bizakodásába mindig vegyül egy kis kimondatlan aggodalom is – mert hát ilyenek vagyunk mi, felnőttek, akik már régen voltunk fiatalok.

Tudjátok, mi a választóvonal a fiatalság és az idősödő kor között? Nem feltétlenül az évek száma, hanem egy életérzés, amely az élettapasztalatból sarjad.
Ha például együtt felmegyünk a Hargita 1801-es méteres csúcsára, és onnan letekintünk, akkor Ti, fiatalok, a feltárulkozó tájban a Jóisten teremtette természeti végtelenséget és az állandóságot látjátok. Mi, idősek, ugyanabban a tájban, már az ember keze nyomát magán viselő behatároltságot és mulandóságot is látjuk.
Előfordul tehát, hogy fiatalok és idősek ugyanazt nézik, de mást látnak. 

Az eljövendőben általában az esélyt keresi a fiatal, ám az idős már a veszélyt is megsejti benne. 
A bizonytalanságban a fiatal mindig a lehetőséget látja, ám az idős már a kockázatot is mérlegeli, és ez így van rendjén, kedves Fiatalok, mert életkortól függetlenül mindannyiunknak megvan a magunk igazsága, hiszen – mint tudjuk – jól csak a szívével lát az ember.

Az elmúlt három esztendőben – azaz a ma ballagó fiatalok legszebb gimnáziumi évei alatt – rég nem látott veszélyek és nyomukban járó bizonytalanságok törtek rá a nagyvilágra: 2020-ban kitört egy világjárvány, amely emberek milliárdjainak az életét gyötörte meg, és több mint hatmillió ember életét ki is oltotta. Két esztendővel később, 2022-ben Európa keleti részén kitört egy nukleáris világégés veszélyével is fenyegető lokális háború, amelyben már többszázezer ember veszítette életét. Európa nyugati részén mindeközben egyre nyíltabban zajlik egy szellemi és gazdasági háború, amely európai emberek százmillióinak a lelkét és a jólétét veszélyezteti. A második világháború óta nem tapasztalt mértékű fegyverkezés zajlik világszerte, a nyugati politika képviselőinek többsége pedig – úgy tűnik – mindenáron háborúba akarja hajszolni a nyugati társadalmakat.
Nos, kedves Fiatalok, megérthetitek, hogy ilyen körülmények között, mi, felnőttek aggódunk értetek.

Nemcsak aggodalmat érzünk, hanem felelősséget is viselünk mindazért, hogy a következő években és évtizedekben milyen jövő vár rátok Székelyföldön, a Kárpát-medencében és Európában.

Napjaink fokozódó bizonytalanságában szülői, tanári vagy éppen politikusi felelősségünk arra sarkall bennünket, hogy megnyissuk Nektek – kedves Fiatalok – a lehető legnagyobb biztonsághoz vezető utat.

Azt szeretnénk, és azért dolgozunk, hogy Ti a lehető legnagyobb biztonságban bontakoztat-hassátok ki tehetségeteket, hogy megtaláljátok és megálljátok helyeteket az életben, és – amikor eljön az ideje – továbbadhassátok az utódaitoknak mindazt a jót, amit az elődeitektől kaptatok. 

Továbbadhassátok gyermekeiteknek és unokáitoknak Székelyföldet, Erdélyt és a Kárpát-medencét, legalább olyan élhető és otthonos helyként, mint ahogyan örökül kaptátok szüleitektől, nagyszüleitektől és mindazoktól, akik több mint négyszáz esztendőn át tanárként vagy diákként élettel töltötték meg Székelyföld egyik legrégebbi és legnagyszerűbb iskoláját – a Ti iskolátokat. 

A hang sebességénél gyorsabb szuperszonikus rakéták, az egy milliméter egymilliomod részével dolgozó nanotechnológia, a kvantumszámítógépek, a robotizáció, a digitalizáció, a mesterségesnek mondott intelligencia, chatbotok és a határok nélküli emberi szabadság illúzióját keltő egyéb csodák és csalafintaságok és a törvényben, erkölcsben, hagyományban csak e szabadság lerontandó korlátait láttató ideológiák korában mi nyújthatja Nektek a mai és a holnapi világban a legnagyobb biztonságot, kedves Fiatalok?

Ugyanaz, amire az iskolátok közel fél évezrede tanítja udvarhelyszéki növendékeit; ugyanaz, ami több mint ezredéve a Kárpát-medencében megtartotta a magyarságot és a székelységet a szülőföldjén.

Isten, haza, család – a XXI. században sincs, nem lesz ennél nagyobb megtartó erő senki számára, kedves Fiatalok! 

Isten nélkül lehet élni, de az az élet iránytű nélküli, és a semmibe tart. Ezzel szemben az Istenbe vetett keresztény hit és szeretet semmivel sem pótolható lelki biztonságot tud nyújtani Nektek.

Hazátlanul, gyökértelenül bárhol lehet élni a nagyvilágban, de otthonlétben élni csak a szülőföldön lehet igazán, csak ott a legbiztonságosabb! Csak az oly sokszor meggyötört, mégis mindig gyönyörű szülőföldetek, a veletek egy nyelvet beszélők, együtt álmodók közössége által nyújtott védelem és támogatás jelenthet igazi létbiztonságot számotokra. 
Család nélkül, az egy életre választott hitestárs és a születendő gyermekek iránti felelősség- és áldozatvállalás nélkül is lehet élni, csak nem érdemes. Csak a családi szeretetközösség ad értelmet és érzelmi biztonságot az életnek. 

Kedves Ballagó Diákok!

Iskolátok névadója, az Amerikát is megjárt Tamási Áron írta a múlt században, hogy mindig lehetnek olyan idők, amikor az embereket nemcsak a pénzüktől, hanem a lelküktől is meg akarják fosztani, ám ez sohasem sikerülhet – mondta az író –, mert az embert sem lelkileg, sem pénzügyileg soha nem lehet annyira kizsebelni, hogy ne maradjon meg valami apró, amivel az élet újrakezdhető. 

Nos, kedves Fiatalok, mint bennetek bízó és értetek aggódó felnőtteknek, a mai napon van egy rossz és egy jó hírünk számotokra!
A rossz hír az, hogy a Tamási Áron által jövendölt idők megérkeztek Európába! Azok a jellemzően Európán kívüli érdekcsoportok, amelyeknek tagjai úgy gondolják, hogy ugyanannyi az eszük is, mint a pénzük, s hogy ez a pénz elengedő érvet jelent ahhoz, hogy mindenféle demokratikus felhatalmazás nélkül azt tegyenek embertársaikkal, amit csak akarnak – nos, ezek az érdekcsoportok lelki és pénzügyi értelemben egyaránt ki akarják zsebelni az európai embereket, meg akarják fosztani őket keresztény értékeiktől és nemzeti kultúrájuktól, el akarják némítani az európai harangokat, ki akarják zsigerelni az európai életerőt, ki akarják forgatni az európai embereket otthonukból és önmagukból, olyannyira, hogy a végén már azt se tudják a fiatalok, hogy fiúk-e vagy lányok!

Így akarják megfojtani az európai, és benne a magyar, székely, román keresztény és nemzeti jövőt.

A jó hír az, kedves Fiatalok, hogy ez a sátáni terv nem fog sikerülni.

Nem sikerülhet, mert a Jóisten segítségével a Ti nemzedéketek, Ti és az európai, Kárpát-medencei, erdélyi és székelyföldi – székely, magyar, román, német, francia és megannyi más nemzetbéli – kortársatok és sorstársatok fogja végleg megakadályozni, hogy ellopják az európai emberek szívéből az Isten, a haza és a család szeretetét.
Ezeket az értékeket a nagyszüleitek a legsötétebb XX. századi diktatúrák idején is átmentették, a szüleitek ezekre az értékre építették a szabadságnak azt a világát, amelybe Ti beleszülettetek, Ti pedig mindezt meg fogjátok védeni, mint ahogyan az Isten, a haza és család szeretete Benneteket is mindenkor meg fog védeni és tartani. 

Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Fiatalok!

Ballagó diáknak lenni Székelyföldön különös kegyelme a Gondviselésnek, mint ahogyan hasonló kegyelem napjainkban az őshonos nemzeti kisebbségi sorban élő közel ötvenmilliónyi európai ember keresztjét – és benne több mint kétmilliónyi Kárpát-medencei kisebbségi magyar keresztjét – tovább vinni minden fiatalnak.
Mint emlékszünk, száz esztendővel ezelőtt, Tamási Áron Ábelére is rásütötték a „minoritar” jelzőt, de pontosan tudjuk, hogy Ábel ettől nem kevesebbnek, hanem többnek bizonyult azoknál, akik meg akarták bélyegezni. 

A nemzeti kisebbségi lét keresztje ugyanis nem lesújt, hanem felemel. 

A kisebbségben megélt valóság ugyanis nemcsak többletsúlyokat helyez az érintettek vállára, hanem óhatatlanul többletteljesít-ményre is sarkallja őket, többleterőt is nyújt nekik.

A kisebbségi lét nem gyengébbé, hanem bővebbé teszi azt, aki tudatosan éli meg ezt a sorsot.
Erről szól Erdély és Székelyföld magyar történetének elmúlt évszázada.
Az öntudattal és méltósággal vállalt kisebbségi lét ugyanis az erdélyi és székelyföldi magyar életerő forrásának egyik titka. 
Minél inkább apasztani és zavarossá tenni akarják a vizét, annál erősebbé és tisztábbá válik ez a forrás. 
Kedves Fiatalok, Nektek ezt a forrást kell megóvnotok és megújítanotok!

Ahogy elődeitek évszázadok alatt megóvták az iskolátokat, ahogy közös erőfeszítésünk eredményeként a többszáz esztendős iskolátok épülete az elmúlt esztendőkben kívül-belül újjászületett, úgy kell Nektek is tehetségetekkel, akaratotokkal és munkátokkal megújítanotok és megerősítenetek Székelyudvarhelyt, Székelyföldet és Erdélyt – mindezt egy demokratikus Románia, egy demokratikus Magyarország és egy demokráciát éltető Európa hasznára és javára is. 

Szívből kívánom Laczkó György igazgató úrnak és a Tamási Áron Gimnázium teljes tanári karának, hogy ezen iskolafalak újjáépítése után adjon nekik az Isten még több erőt, kitartást, elhivatottságot és bölcsességet, hogy a jövőben is az itt tanuló diákok léleképítőinek is bizonyulhassanak.
Köszönet minden székely szülőnek, köszönet minden magyar családnak, akik itt és szerte a Kárpát-medencében az egyik legnagyobb kincset biztosították és biztosítják a gyermekeiknek: az anyanyelven való tanulás örömét.

Végül, de nem utolsósorban, kedves ballagó Fiatalok, az iskolátok homlokzatán található „Római Katolikus Főgimnázium” felirathoz híven, mi, Istenben, hazában és családban hívő felnőttek, a mai napon útravalóul Pál apostol szavait ajánljuk Nektek: 

„Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok! Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem (…) ennek a sötét világnak kormányzói, és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan!” (Ef 6,11-18)

Isten éltesse a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium mai napon elballagó minden végzős diákját, és adjon nekik elegendő erőt és naponta gyarapodó bölcsességet, hogy pályájukat befuthassák a mi örömünkre és az Ő dicsőségére!
 

Sajtóiroda