Beszéd a Pálinka Nemzeti Tanács Országos Pálinka- és Törkölypálinka Verseny díjátadó gálájára

Országház, Felsőházi ülésterem

Tisztelt Tanács! Tisztelt Miniszter Úr, tisztelt Vendégek!

Isten hozta a Pálinka Nemzeti Tanács tagjait és meghívottjait jó egészségben az Országházban! 
Rendkívüli időkben – mint amilyen a másfél esztendeje ránk tört világjárvány időszaka is – különösképpen felértékelődik rendes teendőink rendszeres elvégzése, hiszen a rendszeresség, a kiszámíthatóság erősíti az ember biztonságérzetét.

Ezért köszönet illeti a Pálinka Nemzeti Tanácsát, hogy ma ismét összegyűjtött bennünket a rendes teendőnk elvégzésére, azaz az Országos Pálinka és Törkölypálinka Verseny 2021. évi nyerteseinek díjazására és az ez évi legjobb magyarországi pálinkák elismerésére.
A népi tapasztalatok szerint a mértékkel fogyasztott pálinka bátorságot, a bor pedig bölcsességet ad a magyar embernek.

Olyan időket élünk, amikor mindkét erényre egyidejűleg van szükségünk – politikában, gazdaságban, kultúrában és természetesen a pálinkakészítésben egyaránt –, hiszen a bölcsesség bátorság nélkül csak terméketlen elmélkedés, a bátorság bölcsesség nélkül pedig csak önveszélyes vakmerőség lehet.

Talán ez is az egyik lélektani magyarázata a pálinka és bor nagyszerű harmóniájának a magyar emberek ízlésvilágában. 

A pálinkafőzés nemzedékről nemzedékre öröklődő olyan tudás és hagyomány, amelyet az egykori történelmi Magyarország minden szegletében szeretettel műveltek a magyar emberek – ahogyan teszik ezt ma is a vajdasági Bácsfeketehegytől a székelyföldi Oroszhegyen át a felvidéki Zöldállásig.  
A gyökerek mélyen visszanyúlnak a térben és az időben: 1438-ban a felvidéki Bártfán már városi szeszfőzde üzemelt, amelynek termékeit Pozsonyban is forgalmazták. 1648-ban Thököly Imre említi először az erdélyi szilvóriumot, azaz a szilvapálinkát. Az 1650-es években Comenius egyik sárospataki művében részletesen leírja a pálinkafőzés eszközeit. A törkölypálinka első említése a XVII. századból származik, az Őrségben pedig a XVIII. században úgy tartották, hogy akit almával és pálinkával nem lehet meggyógyítani, annak már nincs emberi segítség… A XIX. század első évtizedeiben a törkölypálinka mellett a bánáti és szerémségi vármegyékből származó valamint a szatmári, nógrádi és baranyai szilvapálinka uralta a magyar piacot. A XIX. század végén megalkotott korszerű jogi és kereskedelmi szabályozások biztosították a hazai pálinka megfelelő mennyiségét és minőségét, és minden bizonnyal segítettek abban is, hogy a magyar pálinka – nem kevés veszteség árán – túlélhette a XX. századot.

Az idők során az egyedi magyar pálinkakultúra részévé vált, hogy az emberi élet minden fordulópontjának – születésnek, esküvőnek, halálnak – megvolt a maga gyümölcspárlata, így létezett örömpálinka, mennyegzőpálinka, siratópálinka, de volt aratópálinka, avatópálinka és még pokolpálinka is – ez utóbbi a gyomorrontás ellen.

„Az első pohár a barátságé, a második a vidámságé, a harmadik a gyalázaté” – szól a közmondásos intelem, de a jó magyar pálinka nemcsak a mértéktudatunkat, hanem az értéktudatunkat is erősíti. 
Olyan időkben élünk ugyanis, amikor a korszellem miatt lassan minden áruvá válik, a dolgoknak egyre inkább nem értéke, hanem csak ára van.

Amikor megpróbálják leszoktatni az embert arról, hogy különbséget tudjon tenni a minőségi értelemben vett jó és rossz között, akkor az ember könnyen elveszítheti azon képességét is, hogy különbséget tudjon tenni az erkölcsi értelemben vett jó és rossz között is. 
Ezért az értéktelenség kultúrájával szemben nekünk, magyaroknak az élet minden területén az értéket kell képviselnünk, így a Pálinka Nemzeti Tanácsának mint szakmai érdekvédő köztestületnek is talán legfontosabb feladata a hungarikumnak számító magyar pálinka minősége fölötti őrködés.

A jó hír – tisztelt Hölgyeim és Uraim – hogy az idei országos verseny 33 versenyzője 308 termékének legjobbjai azt bizonyítják, hogy a magyar pálinka minősége világszínvonalú!
Köszönhető mindez elsősorban azon szakemberek áldozatos munkájának, akik 1990 után nemcsak megélhetésüknek, hanem hivatásuknak is tekintették a magyar pálinka minőségének és becsületének helyreállítását, köszönhető a pálinkafőzők szakmai önszabályzásra és együttműködésre vonatkozó képességének.

Ezen sikerhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy 2008-ban az Országgyűlés egy alapvető szakmai és politikai egyetértés jegyében megalkotta a megfelelő Pálinkatörvényt, amely a szakma számára kiszámítható jogi keretet biztosított az előre lépéshez.
Mindezek okán elmondhatjuk, hogy a magyar pálinka az elmúlt harminc esztendőben sikertörténetet írt, és minden feltétel adott hozzá, hogy a folytatás is hasonlóan eredményes legyen.

Gratulálunk a mai verseny díjnyerteseinek és minden elismerésünk az életműdíjban részesülőknek!
Jó egészséget és jó munkát kívánok mindannyiuknak! 

Sajtóiroda