Tisztelt ünneplő zoboraljai közösség, Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Pedagógusok! Kedves Gyerekek!
Egy több mint ötven esztendős álom megvalósulása ünnep a javából. Nagycétényben egy ilyen régi álom valósul ma meg: hosszú évtizedek után megnyitja kapuit a magyar óvoda.

A várakozás beteljesedésén túlmenően azért is ünnep a mai nap, mert a Kárpát-medencében minden új magyar óvoda megnyitásával teret nyitunk magyar anyanyelvünknek, és ezáltal az összetartozásunkban megélhető biztos jövőnek is.
Az első szavak ezért a köszönet szavai. Köszönet jár a felvidéki és benne a zoboraljai magyaroknak, akik sem az elmúlt évszázadban, sem az 1990 utáni évtizedekben nem mondtak le terveikről, vágyaikról és álmaikról. Kitartottak felvidéki szülőföldjük mellett, megtartották szép magyar anyanyelvünket, és úgy maradtak hűséges tagjai a magyar nemzetnek, hogy mindeközben értékteremtő polgáraivá váltak Szlovákiának is.

Köszönet a megnyíló óvodát benépesítő gyerekek szüleinek, akik gyermekeik fejlődése és érvényesülése szempontjából a legjobb döntést hozták meg akkor, amikor magyar óvodába íratták őket, ugyanis pedagógiai tény, hogy minden tudást az anyanyelven lehet a legalaposabban elsajátítani.

A zoboraljai magyar gyermekek a szlovák nyelvet is akkor tudják majd a legjobban megtanulni, ha a legteljesebben birtokolják saját anyanyelvüket, tehát a szülők a magyar óvodába íratással teszik a lehető legtöbbet a gyermekeik teljesítőképességének és tehetségének kibontakoztatása érdekében. Közös célunk, hogy mindenhol a Kárpát-medencében, a magyar nevelésben és oktatásban részesülők a jövő nyerteseivé váljanak.

Köszönet minden felvidéki magyar pedagógusnak, akik a külvilág napjainkban tapasztalható minden bizonytalansága ellenére biztonságot sugároznak, és példát nyújtanak tanítványaiknak, akiket magyar öntudatra, önbizalomra és önbecsülésre nevelnek.
Végül – de nem utolsósorban – kérem, engedjék meg, hogy mindazon sokak közül, akiknek a hite és a munkája nélkül ma a nagycétényi óvoda nem nyithatná meg kapuit, kiemeljem két honfitársunkat, akiknek a felvidéki és a zoboraljai magyarság érdekében végzett évtizedes munkájukért különösen hálásak vagyunk. Frideczky János úr minden jó felvidéki magyar ügy támogatója, így a nagycétényi óvodát is támogatta. Ma ugyan nem lehet együtt velünk, de távollétében is jó egészséget kívánunk neki, nagyra értékeljük, és köszönjük önzetlenségét. Ladányi Lajos úr nemcsak egyike azoknak, akik évtizedek óta nyitott szemmel álmodják a zoboraljai magyarság álmait, hanem azok közé tartozik, akik az álmaikat meg is valósítják. Kedves Lajos, köszönjük a munkáját és a példamutatását!

Tisztelt Ünneplő Közösség!

A világjárvány miatt nehéz hat hónap áll mindannyiunk mögött, és az előttünk álló hónapok sem ígérkeznek könnyűnek. A mindannyiunkat gyötrő bizonytalanságok közepette azonban vannak bizonyosságaink is, amelyek mindannyiunknak erőt adhatnak.
Az egyik ilyen bizonyosság, hogy mi, magyarok számíthatunk egymásra, hogy a Kárpát-medencében minden magyar számíthat Magyarországra. A jó hír, tisztelt honfitársaim, hogy az elmúlt tíz esztendő nemzeti összefogásának köszönhetően a magyar számkivetettség kora – amelyet az elmúlt évszázadban a zoboraljaiak is sokszor megtapasztalhattak – véget ért.
Napjainkban Magyarország számon tart minden magyart, és számít minden magyarra, Zoboraljától a Hargitáig, Vereckétől az aldunai Hertelendyfalváig, miként a Kárpát-medencén kívül élő magyarokra is Ausztráliától Kanadáig.

Ha vannak olyan közösségei a magyarságnak, amelyek a korábbi évszázadban sokszor voltak kénytelenek megtapasztalni az elszigeteltséget, számkivetettséget, magárahagyatottságot, akkor a zoboraljai közösség minden bizonnyal ezek közé tartozik. Az itt élő magyarok, akiknek hagyománykincsét korábban néprajzkutatók sokasága tette a nemzet minden tagja számára megismerhető közkinccsé, a múltban sokszor magukra maradtak. Joggal hihették, hogy talán már senki sem emlékszik rá, hogy a megénekelt csitári hegyek alatt van egy magyar sziget, amelynek lakói nap, mint nap a megmaradásukért küzdenek.

Elszakítva a magyar hazától, távol a magyar tömbtől, napról napra sodródtak a történelemnek egy olyan örvényében, amely elnyelt már ennél nagyobb lélekszámú közösségeket is.

Zoboraljai honfitársaink minden megpróbáltatás ellenére mégis megmaradtak, mert ennek a honfoglalás óta magyarok által lakott vidéknek a lakói nemcsak kivételes hagyományokat örököltek őseiktől, hanem szívós lelket és acélozott szívet is. Megmaradtak, mert a Mindenható kegyelméből voltak és vannak, akik bizakodó lelkülettel dolgoztak és dolgoznak az itt élő magyarságért: iskolát építettek, közösséget szerveznek, jövőt terveznek. Mindebben többé nincsenek egyedül, kedves zoboraljai barátaink!

Járjanak bármilyen jó vagy rossz idők, Magyarország számít Önökre, és Önök is számíthatnak Magyarországra.
Mindannyian ismerünk egy másik bizonyosságot is: magyar jövő csak ott van, ahol a családok vállalják a gyermekáldást, ahol van magyar óvoda, iskola és egyetem, ahol minden magyar számára van haszna a szülőföldön folytatott értékteremtő munkának. A magyar állam ezért támogatja a rendelkezésre álló eszközeivel minden erejéből és mindenhol a magyar családok gyermekvállalását, a magyar nyelvű oktatás fejlesztését és a munkaalapú gazdaság megerősítését.

Ezen célok nemcsak a magyar nemzet, hanem a szomszédos országok és nemzetek érdekeit is szolgálják.
Közös érdekünk Szlovákiával, hogy a Szlovákiában élő magyar és a Magyarországon élő szlovák közösség egyaránt a szülőföldjén gyarapodhasson és boldogulhasson, hogy senki ne kényszerüljön a megélhetése miatt elvándorlásra, mert azzal Szlovákia és Magyarország egyaránt veszít. A szülőföld megtartó erejének növelése közös érdeke Magyarországnak és minden szomszédjának.

A Kárpát-medencei óvodafejlesztési programunk a magyar jövő megalapozásának egyik programja. Célja, hogy biztosítani tudjuk a magyar óvodai oktatást ne csak a tömbben, hanem a szórványban is, hogy a magyar iskola a külhonban is minőségi feltételeket és több lehetőséget jelentsen. A program keretében Kárpát-medence szerte mintegy ezer intézmény fejlesztése, illetve létrehozása valósul meg. Felvidéken 165 óvoda újul és újult meg, és közel 30 új intézmény jön létre. A nagycétényi óvoda is ezen program eredménye.

Annak érdekében, hogy az intézmény ne csupán a település, hanem a vidék teljes magyar lakosságát szolgálhassa, az óvoda egy kisbuszt is kap a feladatai ellátásához.

Kedves felvidéki honfitársaink!

Esterházy János, aki Zoborvidéken nőtt fel és vált a felvidéki magyar közösség őrállójává, a mainál sokkal nehezebb időkben fogalmazta meg napjainkban is érvényes üzenetét: „Nem lehet helye a lemondásnak!”
A magyar nemzet soha nem mondhat le a tagjairól, a felvidéki magyarság soha nem mondhat le a céljairól, terveiről, álmairól, soha nem mondhatunk le arról, hogy gyermekeink és unokáink anyanyelvükön tanulhassanak a szülőföldjükön.

A családban élők jól tudják, hogy a gyermekek sokkal többet nyújtanak nekünk, mint amennyit mi képesek vagyunk adni nekik. Nincs ez másként a nemzet életében sem.

Aki a felvidéki magyar helytálláshoz lelki erőt akar magának meríteni, az minden tanévkezdéskor látogasson el a magyar óvodákba és iskolákba, nézzen mosolygó gyermekeink csillogó szemébe, és utána megújult erővel fogja végezni teendőit.

Isten éltesse a zoboraljai magyarságot! Használják egészséggel és szeretetben az új óvodájukat a jövendő magyar nemzedékek javára!