Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr, tisztelt Elnök Úr! Kedves Kereszténydemokrata Barátaink!

A Fidesz Országos Választmányának nevében szövetségesi tisztelettel és baráti örömmel köszöntöm a Kereszténydemokrata Néppártot születésének 75. valamint újjászületésének 30. évfordulóján.

A Jó Isten úgy látta hasznosnak, hogy az elmúlt hetvenöt esztendőben a magyar kereszténydemokrácia politikai képviselőit két módon is próbára tegye, és Önök, kedves Barátaink, Isten és ember színe előtt mindkét próbatételben helytálltak.
A Történelem Ura ötvennyolc esztendőnyi kényszerű politikai cselekvőképtelenségben, sokszor fizikai és szellemi száműzetésben, és nem ritkán rabságban próbára tette a magyar kereszténydemokraták hitét az eszményeikben. 1990 és 1994, 1998 és 2002 között, valamint 2010-től napjainkig, azaz ezideig tizenhét esztendő alatt pedig próbára tette azon politikai cselekvőképességüket, amellyel valóra válthatják az eszményeiket.

Mindezt talán azért, mert – ahogyan ezt Barankovics István már 1948-ban pontosan felismerte – “a politikában is, az államról alkotott fogalom szempontjából is az Eszmény a legfontosabb, mert (…) sem egy ember, sem egy állam nem lehet különb a saját eszményénél”.
Köszönjük Önöknek, kedves Barátaink, hogy kereszténydemokrata eszményeik egyetemes-ségével mindig erősítették, és ma is erősítik a magyar politikában a nemzeti érdekek képviseletét, amely ezáltal nemcsak nemzedéki és politikai határokon átívelő erkölcsi és eszmei távlatokat nyerhet, hanem nemzetközi szövetségeseket is.

Az egyetemes kereszténydemokrata gondolat civilizációs teljesítménye a közösségképző erejében gyökerezik.
Míg a liberális politikai gondolat középpontjában mindig az egyén, addig a fasiszta vagy a kommunista gondolat középpontjában mindig a tömeg található.

Míg a liberalizmus szükségképpen csak a jelenben képes szemlélni az egyéni létet, addig a fasizmus és kommunizmus mindig a jövőben ígéri beteljesíteni a tömegek vágyait.

A kereszténydemokrata politikai gondolat az egyedüli, amely a múlt, a jelen és jövő idődimenzióiban természetes és egymásba fonódó közösségekként értelmezi az emberi társadalmat.

A kereszténydemokrata gondolatban a jelenleg élők, a már elhunytak és a még meg nem születettek közösséget alkotnak, olyan közösséget, amelyet családi, hitbéli és nemzeti nyelvi-kulturális kötelékek fűznek össze.

Olyan közösséget, amelynek egyensúlyát nemcsak az egyéni jogok, hanem az egyéni kötelezettségek illetve közösségi jogok és kötelezettségek gyakorlása is biztosítja – valamint az a tudat, hogy saját emberi létünk és akaratunk fölött létezik egy örök Teremtő Erő.
Mindezt az egyetemes kereszténydemokrata mondanivalót, Önök, kedves Barátaink és Szövetségeseink, magyarul három szóban is kiválóan össze tudják foglalni: Isten, haza, család.

Ebben a három szóban minden benne van, amiért emberként érdemes élni, és magyar politikusként érdemes küzdeni a XXI. században is.
Márpedig küzdelemben az előttünk álló időkben sem lesz hiány!

A múltból megtanulhattuk, hogy az emberi észbe vetett hittel visszaélő szekuláris haladáskultusz jegyében politikai uralomra törők az európai politikában miként ásták alá a keresztény gondolat hatóerejét, és a XX. században miként torkollott mindez két világháborúba és két totalitárius diktatúrába.

A jövőben az a veszély fenyegeti Európát, hogy ezúttal az emberi identitással visszaélők egy újabb haladáskultusz jegyében igyekeznek minden akadályt elhárítani az országok és nemzetek alávetésére és kifosztására szolgáló politikai uralmuk útjából.

Az ezirányba megteendő döntő lépés pedig nem más, mint az Isten, a haza és a család kiiktatása az emberek lelkéből és életéből.
Az újabb haladáskultusz neve ezúttal nem “humanizmus”, hanem az úgynevezett “transzhumanizmus”.

Hirdetői körmönfontan azt vallják, hogy a XXI. században a műszaki fejlődés olyan gyors, hogy az emberi identitás csak akadálya lehet a további fejlődésnek, ezért mindekinek úgynevezett “fluid identitást”, azaz valójában identitásnélküliséget ajánlanak.
A XXI. században elérni kívánt identitásnélküliséghez az emberek értéktudatának teljes szétroncsolására van szükség.
Már nem elég a XX. században hangoztatott úgynevezett “értéksemlegesség” követelménye – a cél valójában már a teljes értéknélküliség állapotának elérése.

A tervezett új politikai uralom szempontjából azért fontos az emberi értéktudat felszámolása, mert annak hiányában elsorvad az emberek érdekfelismerő és érdekvédő képessége is, így könnyebben uralhatók, alávethetők és kifoszthatók.

Az emberi értéktudat XXI. századi szétveréséhez az emberi identitás legszervesebb alkotó tényezőinek – a nemi, családi, nemzeti és vallási identitás – szétzilálásán keresztül vezet az út. Ezen az úton szétrombolhatóak mindazon intézmények – a család, a nemzeti államok és keresztény egyházak –, amelyek az emberi önazonosság legfontosabb alkotóelemeit hivatottak erősíteni és oltalmazni.
A második világháború után a kereszténydemokrácia segített kiemelni a nyugat-európai embereket az anyagi nélkülözésből.
Talán nem véletlen, hogy egy kereszténydemokrata politikus, Ludwig Erhard írta meg 1957-ben a Jólétet mindenkinek című könyvet, amely eszmeileg megalapozta a német és az európai szociális piacgazdaságot.

Az előttünk álló évtizedekben – miközben az elért jóléti szintet is komoly veszélyek fenyegették – az identitásvesztésre ítélt európai embereket az őket leginkább fenyegető egzisztenciális magányból kell majd kiemelni.

A közösséginek mondott média, az úgynevezett mesterséges intelligencia és a kvantumfölény eléréséért vívandó verseny XXI. századi világában az Istenétől, hazájától és családjától megfosztott emberekre korábban sohasem tapasztalt, csontig ható és lélekemésztő magány leselkedik.

Abban bízom, kedves Barátaim, hogy az előttünk álló nehéz évtizedekben egy újabb katartikus hatású európai keresztény-demokrata politikai gondolat, felismerés és alapmű fog születni, amelynek a címe – Erhard után szabadon – akár az is lehet majd, hogy “Közösséget mindekinek“.
Mindaz, ami a napjainkban az európai politikában, gazdaságban és kultúrában történik, lényegét tekintve nem egyéb, mint az identitásrombolók és identitásvédők küzdelmének a vetülete.

Mindezek ismeretében és tapasztalatában kellő szerénységgel, de jó szívvel elmondhatjuk – kedves Kereszténydemokrata Képviselőtársaink –, hogy az Önökkel együtt megalkotott és elfogadott magyar Alaptörvény az identitásvédelem legkorszerűbb közjogi eszköze, amely biztosítja az önvédelem lehetőségét mindazon civilizációs támadásokkal szemben, amelyek Európát – és benne Magyarországot – fenyetik az előttünk álló időkben.

Nincs ma Európában más nemzeti alkotmány, amelynek mélyebb keresztény értékalapja, erősebb nemzeti karaktere és korszerűbb családvédelmi közösségi szemlélete lenne, mint a magyarnak.

Tisztelt Barátaink!

Az elmúlt hetvenöt esztendőben súlyos próbatételek alá vetett, de talpon maradó magyar kereszténydemokráciának történelmi eredménye, elégtétele és kárpótlása is az, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt 2010-ben, a választók döntése értelmében alkotó részese lehetett Magyarország alkotmányozó többségének, és azóta is cselekvő részese a haza és a nemzet felemelését biztosító politikánknak.
Büszkék lehetnek minderre, és köszönjük mindezt Önöknek az Istenben, hazában és családban hívő minden magyar ember nevében!
Köszönjük a Fidesz és valamennyi szövetségesünk nevében, hogy együtt vagyunk, és a jövőben is együtt maradunk, mert mindannyian megtanultuk, hogy együtt erő vagyunk, szerteszét pedig csak gyöngeség.

Együtt olyan politikai erő vagyunk, amely a választópolgárok akarata szerint képes megvédeni Magyarországot, képes megerősíteni a közép-európai együttműködést, és képes ezáltal hozzájárulni Európa – a gyermekeink és unokáink biztonságos élete szempontjából elengedhetetlen – politikai és szellemi megújulásához is.

Isten éltesse a magyar kereszténydemokráciát, és mindazokat akik hisznek benne és tesznek érte!