Városalapítók Napja
Kiskőrös
Mélyen tisztelt Dankó Elnök Úr, tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt ünneplő Kiskőrösiek!
Hármas ünnep a mai háromszázadik évforduló: az újjászületés magyar, szlovák és európai ünnepe.
Magyar ünnep, mert újabb bizonyítéka annak, hogy a Történelem Ura soha nem engedi, hogy a világ urainak romboló akarata beteljesedjen rajtunk. Annak bizonyosságát adja számunkra, hogy az élet mindig diadalt arat a halál fölött, az igaz a hamis fölött, a jó pedig a gonosz fölött.
A világhatalomra törő és a keresztény Európát fenyegető Oszmán Birodalmat a középkori magyar állam önmaga feláldozása árán tudta csak megállítani. Mi, magyarok 1526-ban, majd az azt követő másfél évszázadban – történelmünk során először, de nem utoljára – fizettünk tragikus árat a Nyugat számára prosperitást és jólétet hozó biztonságáért. Ezen áldozat nagyságának érzékeltetésére hadd következzék néhány számadat. A Mátyás korabeli Magyarország lélekszáma 4-4,5 millióra tehető, mely nagyságrendileg az akkori angliai népességnek felelt meg. Ekkor a hazánkat lakó emberek 85%-a volt magyar etnikumú. A török háborúk lezárulta után ez a szám 3,5 millióra csökkent, s a legnagyobb pusztítás az ország középső területein, így itt, az Alföldön ment végbe, aminek következményeként a magyar etnikum aránya a XVIII. század elejére 50%-ra süllyedt. Ezenközben Anglia népessége 6,5 millióra nőtt. A magyarság által fizetett véráldozatba – több száz magyar településhez hasonlóan – Kiskőrös sorsa is belefoglaltatott: 1529. április 8. napján a korábban több ezer éven át lakott település megsemmisült. Az idegen hódítók a kiskőrösieket megölték vagy elhurcolták, házaikat, a falu épületeit felgyújtották és lerombolták. Csaknem kétszáz esztendő múlva azonban Kiskőrös mégis újjászületett, a történelmi végzet nem teljesedhetett be rajta, mert mi, magyarok mindig annyira élünk, amennyire Magyarország él. Magyarország pedig halhatatlan, mindaddig, amíg a nemzedékei hisznek benne és tesznek érte.
Szlovák honfitársaink ünnepe is a mai – tisztelt emlékező Közösség –, mert Kiskőrös a szlovák emberek életerejéből és munkaáldozatából született újjá. A krónikák szerint az első telepesek – körülbelül harminc család – a korabeli Nyitra, Nógrád és Hont vármegyékből érkeztek, és evangélikus hitükből, szlovák anyanyelvükből és kultúrájukból merítettek erőt közösségük számára ahhoz, hogy a futóhomokon új életet teremtsenek önmaguk és Kiskőrös számára.
A kiskőrösi szlovákság három évszázados teljesítménye a Kárpát-medencében és Közép-Európában élő nemzetek sorsközösségének egyik nagyszerű történelmi bizonyítéka. Egy olyan térségben, ahol a nemzetek és az államok határai nem esnek egybe, Kiskőrös szlovák közössége – hasonlóan a Szlovákiában élő felvidéki magyar közösséghez – bebizonyította és bizonyítja naponta, hogy minden történelmi csapás, igazságtalanság vagy méltánytalanság ellenére értékteremtő hittel és munkával igenis lehet egyidejűleg hűségesnek maradni a szlovák anyanyelvhez és kultúrához, hűségesnek maradni a szlovák anyanemzethez, és hűségesnek maradni Magyarországhoz. Mindezt a mai napon is köszönjük Önöknek, köszönjük a kiskőrősi szlovák közösség minden tagjának!
Európai ünnep is a mai – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, mert Kiskőrös sorsa egy európai keresztény város sorsa is, amely azt példázza, hogy mi, európaiak mindig csak önmagunkból meríthetünk erőt, csak a keresztény gyökerű kultúránk, csak a családjaink mint a gyermekáldás vállalására létrehozott szeretetközösségek, csak az európai országok, nemzetek és emberek egymás iránt tanúsított jószándéka tudnak bennünket megtartani európai szülőföldünkön a XXI. században is. A jövő nemcsak esélyeket, hanem veszélyeket is hordoz az európai demokráciára, jólétre és biztonságra – talán számosabbakat és súlyosabbakat is, mint előre látni lehetett. Azonban az ember szabadságára és méltóságára alapozó civilizációnkat, közös szellemi otthonunkat Európát, s benne közös szülőföldünket, a Kárpát-medencét csak közösen védhetjük meg, és csak akkor, ha nem ismételjük meg a múlt hibáit. Magyarország készen áll arra, hogy új fejezetet nyisson a Kárpát-medencei és Közép-Európai szomszédságpolitikában annak érdekében, hogy a nemzeteinket szétválasztó, olykor egyenesen szembe fordító, a történelmi múltból táplálkozó bizalmatlanság helyébe az előttünk álló idők által megkövetelt bizalom lépjen.
Meggyőződésünk ugyanis, hogy nincs versenyképes Európa, nincs erős Európai Unió erős európai nemzeti államok nélkül. Meggyőződésünk, hogy nincs európai identitás valós önismeretre épülő erős öntudattal bíró európai nemzeti közösségek nélkül, és európai demokrácia sincs az európai nemzetek akaratának tiszteletben tartása nélkül.
Meggyőződésünk, hogy a nemzeti kizárólagosságra törekvés helyébe lépő nemzeti kiengesztelődés és méltányosság politikájával Kelet-Közép Európa országai önmagukat és egymás közötti együttműködésüket is meg tudják erősíteni, ezáltal pedig képesek az egész Európai Unió megújulását is elősegíteni. A múltban Magyarország és Szlovákia, a magyar és a szlovák nemzet, de a Baltikumtól a Balkánig terjedő térségben hasonló sorsot megélt többi nép is nagy árat fizettek a nemzeteink közötti bizalmatlanságból és meg nem értésből fakadó cselekedeteikért, nem egyszer kiszolgáltatva és vereségre ítélve magukat a térséget uralni vágyó erősebb hatalmakkal szemben. A jövőben azonban mindannyian nyertesei lehetünk a népeink közötti bizalom megteremtésének Közép-Európában.
Tisztelt Honfitársaim, tisztelt emlékező közösség!
Háromszáz esztendővel ezelőtt a kiskőrösiek a hit, a munka és a bizalom révén teremtettek a semmiből egy új világot.
Napjainkban Magyarországon, Szlovákiában, a Kárpát-medencében és Közép-Európában hasonlóképpen csak a hit, a munka és a bizalom által tudjuk megóvni világunkat, hogy megmaradjon olyannak, amilyenek szeretjük; hogy újabb világhatalomra törő erők ne tehessék semmivé elődeink munkáját és utódaink reményeit.
Köszönöm Polgármester Úrnak és a város Közösségének a megtisztelő meghívást, köszönöm Andrej Danko Elnök Úrnak, hogy ma itt van velünk és köszönöm, hogy ünnepnapokon és dolgos hétköznapokon egyaránt számíthatunk egymásra.
Isten éltesse Kiskőröst, Isten éltesse a kiskőrösieket erőben, egészségben és megértésben!
Hármas ünnep a mai háromszázadik évforduló: az újjászületés magyar, szlovák és európai ünnepe.
Magyar ünnep, mert újabb bizonyítéka annak, hogy a Történelem Ura soha nem engedi, hogy a világ urainak romboló akarata beteljesedjen rajtunk. Annak bizonyosságát adja számunkra, hogy az élet mindig diadalt arat a halál fölött, az igaz a hamis fölött, a jó pedig a gonosz fölött.
A világhatalomra törő és a keresztény Európát fenyegető Oszmán Birodalmat a középkori magyar állam önmaga feláldozása árán tudta csak megállítani. Mi, magyarok 1526-ban, majd az azt követő másfél évszázadban – történelmünk során először, de nem utoljára – fizettünk tragikus árat a Nyugat számára prosperitást és jólétet hozó biztonságáért. Ezen áldozat nagyságának érzékeltetésére hadd következzék néhány számadat. A Mátyás korabeli Magyarország lélekszáma 4-4,5 millióra tehető, mely nagyságrendileg az akkori angliai népességnek felelt meg. Ekkor a hazánkat lakó emberek 85%-a volt magyar etnikumú. A török háborúk lezárulta után ez a szám 3,5 millióra csökkent, s a legnagyobb pusztítás az ország középső területein, így itt, az Alföldön ment végbe, aminek következményeként a magyar etnikum aránya a XVIII. század elejére 50%-ra süllyedt. Ezenközben Anglia népessége 6,5 millióra nőtt. A magyarság által fizetett véráldozatba – több száz magyar településhez hasonlóan – Kiskőrös sorsa is belefoglaltatott: 1529. április 8. napján a korábban több ezer éven át lakott település megsemmisült. Az idegen hódítók a kiskőrösieket megölték vagy elhurcolták, házaikat, a falu épületeit felgyújtották és lerombolták. Csaknem kétszáz esztendő múlva azonban Kiskőrös mégis újjászületett, a történelmi végzet nem teljesedhetett be rajta, mert mi, magyarok mindig annyira élünk, amennyire Magyarország él. Magyarország pedig halhatatlan, mindaddig, amíg a nemzedékei hisznek benne és tesznek érte.
Szlovák honfitársaink ünnepe is a mai – tisztelt emlékező Közösség –, mert Kiskőrös a szlovák emberek életerejéből és munkaáldozatából született újjá. A krónikák szerint az első telepesek – körülbelül harminc család – a korabeli Nyitra, Nógrád és Hont vármegyékből érkeztek, és evangélikus hitükből, szlovák anyanyelvükből és kultúrájukból merítettek erőt közösségük számára ahhoz, hogy a futóhomokon új életet teremtsenek önmaguk és Kiskőrös számára.
A kiskőrösi szlovákság három évszázados teljesítménye a Kárpát-medencében és Közép-Európában élő nemzetek sorsközösségének egyik nagyszerű történelmi bizonyítéka. Egy olyan térségben, ahol a nemzetek és az államok határai nem esnek egybe, Kiskőrös szlovák közössége – hasonlóan a Szlovákiában élő felvidéki magyar közösséghez – bebizonyította és bizonyítja naponta, hogy minden történelmi csapás, igazságtalanság vagy méltánytalanság ellenére értékteremtő hittel és munkával igenis lehet egyidejűleg hűségesnek maradni a szlovák anyanyelvhez és kultúrához, hűségesnek maradni a szlovák anyanemzethez, és hűségesnek maradni Magyarországhoz. Mindezt a mai napon is köszönjük Önöknek, köszönjük a kiskőrősi szlovák közösség minden tagjának!
Európai ünnep is a mai – tisztelt Hölgyeim és Uraim –, mert Kiskőrös sorsa egy európai keresztény város sorsa is, amely azt példázza, hogy mi, európaiak mindig csak önmagunkból meríthetünk erőt, csak a keresztény gyökerű kultúránk, csak a családjaink mint a gyermekáldás vállalására létrehozott szeretetközösségek, csak az európai országok, nemzetek és emberek egymás iránt tanúsított jószándéka tudnak bennünket megtartani európai szülőföldünkön a XXI. században is. A jövő nemcsak esélyeket, hanem veszélyeket is hordoz az európai demokráciára, jólétre és biztonságra – talán számosabbakat és súlyosabbakat is, mint előre látni lehetett. Azonban az ember szabadságára és méltóságára alapozó civilizációnkat, közös szellemi otthonunkat Európát, s benne közös szülőföldünket, a Kárpát-medencét csak közösen védhetjük meg, és csak akkor, ha nem ismételjük meg a múlt hibáit. Magyarország készen áll arra, hogy új fejezetet nyisson a Kárpát-medencei és Közép-Európai szomszédságpolitikában annak érdekében, hogy a nemzeteinket szétválasztó, olykor egyenesen szembe fordító, a történelmi múltból táplálkozó bizalmatlanság helyébe az előttünk álló idők által megkövetelt bizalom lépjen.
Meggyőződésünk ugyanis, hogy nincs versenyképes Európa, nincs erős Európai Unió erős európai nemzeti államok nélkül. Meggyőződésünk, hogy nincs európai identitás valós önismeretre épülő erős öntudattal bíró európai nemzeti közösségek nélkül, és európai demokrácia sincs az európai nemzetek akaratának tiszteletben tartása nélkül.
Meggyőződésünk, hogy a nemzeti kizárólagosságra törekvés helyébe lépő nemzeti kiengesztelődés és méltányosság politikájával Kelet-Közép Európa országai önmagukat és egymás közötti együttműködésüket is meg tudják erősíteni, ezáltal pedig képesek az egész Európai Unió megújulását is elősegíteni. A múltban Magyarország és Szlovákia, a magyar és a szlovák nemzet, de a Baltikumtól a Balkánig terjedő térségben hasonló sorsot megélt többi nép is nagy árat fizettek a nemzeteink közötti bizalmatlanságból és meg nem értésből fakadó cselekedeteikért, nem egyszer kiszolgáltatva és vereségre ítélve magukat a térséget uralni vágyó erősebb hatalmakkal szemben. A jövőben azonban mindannyian nyertesei lehetünk a népeink közötti bizalom megteremtésének Közép-Európában.
Tisztelt Honfitársaim, tisztelt emlékező közösség!
Háromszáz esztendővel ezelőtt a kiskőrösiek a hit, a munka és a bizalom révén teremtettek a semmiből egy új világot.
Napjainkban Magyarországon, Szlovákiában, a Kárpát-medencében és Közép-Európában hasonlóképpen csak a hit, a munka és a bizalom által tudjuk megóvni világunkat, hogy megmaradjon olyannak, amilyenek szeretjük; hogy újabb világhatalomra törő erők ne tehessék semmivé elődeink munkáját és utódaink reményeit.
Köszönöm Polgármester Úrnak és a város Közösségének a megtisztelő meghívást, köszönöm Andrej Danko Elnök Úrnak, hogy ma itt van velünk és köszönöm, hogy ünnepnapokon és dolgos hétköznapokon egyaránt számíthatunk egymásra.
Isten éltesse Kiskőröst, Isten éltesse a kiskőrösieket erőben, egészségben és megértésben!
Sajtóiroda
2018. május 19.