Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves néppárti barátaink!

Isten hozta a Régiók Európai Bizottságának néppárti (EPP) csoportját és meghívottaikat a magyar Országházban.

Engedjék meg, hogy elismerésemet fejezzem ki azért, hogy az európai jövő alapkérdését, Európa népesedési kilátásainak vizsgálatát tűzték a mai tanácskozásuk napirendjére, és egyben köszönetet mondjak azért, hogy ezen eszmecsere helyszínéül Közép-Európát, azon belül pedig Magyarországot választották.

A demográfia ügyét napjainkban sokan hajlamosak csak mennyiségi kérdésnek, csak a matematikai és statisztikai számok és számítások kérdésének tekinteni, pedig több annál: a demográfiai kérdésekre adott válaszaink mindig értékrend-választást, erkölcsi és politikai értékek közötti választást is jelentenek, ezért a demográfiának nem csak matematikai, hanem filozófiai, azon belüli axiológiai (értéktani) olvasata is van.

A népi bölcsesség szerint mindig jobb egy átgondolt kérdés, mint egy elhibázott válasz, ezért én a mai tanácskozásuk nyitányaként jobbára csak néhány kérdést – és legfeljebb ezek nyomában néhány lehetséges választ – szeretnék figyelmükbe ajánlani azzal a reménnyel, hogy mindez segítheti a mai eszmecserénket.

Az európai demográfiai helyzet kapcsán az egyik alapkérdés, kedves Barátaink, hogy Európában a XXI. században minek tekintjük magát az Embert?

Férfinak és nőnek, akik arra teremtettek, hogy családot alapítva tovább adják az ajándékba kapott életet, hogy felelősséget vállaljanak azokért a közösségeikért, amelyekben emberi személyiségük kiformálódhatott, vagy az anyag legmagasabb rendű szerveződési formájának, aki minden kötöttségtől, felelősségtől mentes individuumként pusztán önmaga megvalósításáért létezik, s akinek még az is szabadságában áll, hogy kénye-kedve szerint saját maga döntsön a nemi identitásról.

Másik, a demográfiai helyzetünket érintő alapkérdés, hogy minek tekintjük az európai családot: civilizációnk talpkövének, a jövő zálogának vagy a múlt eltörlendő maradványának?

Egy szeretetközösség vagy pusztán egy fogyasztói csoport az európai család?

Az emberi önzetlenség, áldozatvállalás gyakorlóterepe a család vagy az egyén önmegvalósításának természetellenes korlátja, erőszak fészke?
Egy harmadik demográfiai vonatkozású kérdés, amellyel a kontinensünkre irányuló illegális migráció szembesít mindannyiunkat, hogy európai emberek nélkül fenntartható-e az európai kultúra és civilizáció? Egyáltalán: az Európát romlásba döntő, de állandóan az úgynevezett európai értékekre hivatkozó politikusok számára megőrzendő érték-e még az európai kultúra?

Végső soron ez az igazi kérdés, holott ma még csak ott tartunk, hogy például az európai országok gazdaságának munkaerő problémájára indokolt-e a napjainkban – tudatosan összemosva egyébként a jogi értelemben menekültek és a gazdasági migránsok fogalmát – az Európai Unió közel négymillió 25 év alatti munkanélküli polgárának foglalkoztatása helyett Európán kívüli migránsokban keresni a megoldást?

A jó hír, kedves Barátaink, hogy ezekben az értékrendi kérdésekben az európai emberek körében kialakult és ma még létezik egy természetes erkölcsi többség, amely számára az élet forrása a nő és a férfi, amely számára az egy férfi és egy nő életközösségén alapuló család változatlanul a jövő záloga, és amely számára európai emberek nélkül nincs többé európai kultúra és civilizáció, amely nem akarja összemosni a menekült és gazdasági migráns fogalmát, és amely az Európán kívüli áldozatok védelmére hivatkozva nem akarja Európát is áldozattá tenni.
Európa összes társadalmán belül, az Önök országaiban mindenhol – tisztelt Hölgyeim és Uraim – pontosan érzékelhető ezen erkölcsi többségnek a megléte, mint ahogyan az is pontosan érzékelhető, hogy ezen erkölcsi többséget Európa szerte meg akarják bélyegezni, hallgatásra próbálják kényszeríteni, el akarják bizonytalanítani, hogy politikailag semlegesíteni tudják, s végül megsemmisíthessék.

A kérdés, hogy kik és miért teszik ezt? Véleményem szerint azok az Európán kívüli erőcsoportok teszik mindezt, amelyek elég erősnek érzik magukat arra, hogy megpróbálják alárendelni maguknak Európát, és megszerezzék az európai erőforrásokkal való korlátlan rendelkezés lehetőségét. Az ebben érdekelt erőcsoportoknak nyilvánvalóan az európai politikán belül is vannak szövetségesei, és az Európa alávetéséért folyó politikai küzdelem ideológiai fegyvere minden olyan törekvés, amellyel gyengíteni akarják az európai emberek nemi, családi, vallási és nemzeti identitását.

Ez a magyarázata annak, hogy napjainkban Európában ideológiai és politikai támadás célpontjai mindazon intézmények – a nemzeti államok, a keresztény egyházak és a családok –, amelyek az európai emberek identitásának legtermészetesebb alkotóelemeit hivatottak oltalmazni, erősíteni.

Mindezek ismeretében, kedves barátaink, van egy kérdés önmagunk, az európai választópolgárok bizalmával rendelkező európai politikusok számára is.

Mi, politikusok, kiket szolgálunk? Az Európát éltető európai erkölcsi többséget, mely többségnek köszönhetjük a politikai többségünket, demokratikus cselekvő-képességünket, vagy azokat, akik Európa alávetésében fel akarják morzsolni ezt a többséget és fel akarják számolni kontinensünknek a népuralomra, azaz a demokráciára épülő rendjét?

Meggyőződésem, hogy az Európai Néppártnak az európai erkölcsi többség oldalán a helye.

Ha hagyjuk, hogy ez az erkölcsi többség elporladjon, akkor az Európai Néppárt és annak képviselői súlyos politikai kisebbségbe fognak szorulni, de ez a büntetés el fog törpülni amellett, hogy cselekvésképtelenül, tehetetlenül kell végignéznünk Európa, és benne országaink, nemzeti értékeink alávetését.

Ezért a normalitást vissza kell helyeznünk a jogaiba. Helyre kell állítanunk az egyensúlyt a jogok és a kötelezettségek, a szabadság és a felelősség, az egyén méltósága és a közösség fennmaradásához fűződő érdekek között.

Vissza kell térnünk a spekuláció vezérelte gazdaságtól a munka alapú gazdasági modellhez, a gyermekvállalást ösztönző társadalom-politikát kell folytatni, s meg kell teremteni az ezt támogató kommunikációs környezetet.

Ki kell állnunk hagyományos értékeink mellett; erősítenünk kell hagyományos közösségeinket. Fel kell építenünk a büszke és szuverén nemzetek együttműködésére épülő erős Európát.

Nagy küzdelem vár Európára, nagy küzdelem vár mindannyiunkra, amelyben az Európai Néppárt számíthat a magyarok erkölcsi többségére, számíthatnak Magyarországra.

Eredményes tanácskozást és kellemes budapesti tartózkodást kívánok Önöknek!