Tisztelt Brglez Elnök Úr! Tisztelt Magyar Honfitársaink és Szlovén Barátaink! Tisztelt Emlékező Közösség!

Mai emlékezésünknek milliónyi oka és egy közös célja van. Az első világháborúban összesen 37 millió ember veszítette életét.
Közöttük több mint hatszázezer magyar katona, akik közül negyven ezren a mai Szlovénia területén estek el, és akik közül több mint kétszázan éppen itt, a modrejcei temetőben leltek örök nyugalomra.

Az utókor számára minden háborús emberi életáldozat ok a főhajtásra, az emlékezésre és a tanulságok levonására.
Az első világháborús csatatereken azonban nemcsak európai nemzetek szülöttei, apák, fiúk, férjek vagy testvérek vesztették életüket, hanem Európa is elveszítette az önrendelkezési jogát, azaz azt a lehetőségét, hogy kontinensünk sorsáról ténylegesen ne Európán kívüli erők és érdekek, hanem az európai nemzetek és azok legitim államai dönthessenek.

Az első világháborúnak katonai és politikai értelemben nyilvánvalóan voltak európai győztesei és vesztesei, de történelmi értelemben mindenki vesztesnek bizonyult, hiszen az európaiak tulajdonképpen ekkor veszítették el Európát. Az első világháborúnak ez volt a legsúlyosabb politikai következménye.

Azóta minden felelős európai polgár és felelős európai politikus közös vágya és célja, hogy Európa ismét visszaszerezze önrendelkezési jogát, hogy Európa ismét az európaiaké legyen – békében, demokráciában, jólétben és az európai nemzetek közötti együttműködésben.

Ma már tudjuk, hogy az első világháború árnyéka rávetült a teljes XX. századra. Az 1914-ben kitört háború volt az első globális háború, amelyet a korabeli propaganda cinikusan úgy nevezett, hogy „A háború, mely véget vet minden háborúnak.”

Egy évszázad távlatából tudjuk, hogy az első világháború nem vetett véget az öldöklésnek, hanem éppen ellenkezőleg, utat nyitott egy újabb pusztító világégésnek, mert a háború végén olyan békét alkottak, mely a valóságban éppen a tartós béke lehetőségének lehetetlenítette el.
Tudjuk, hogy a két totalitariánus diktatúra, a bolsevizmus és a nácizmus, az első világháború szörnyszülöttei amelyek a XX. században felmérhetetlen anyagi és szellemi károkat okoztak Európának. Azt is tudjuk már, hogy ezen szörnyszülöttek világra jöttének egyik következményeként alakult ki a második világháború után a kétpólusú világrend, amely évtizedekre megszilárdította az Európán kívüli erők és érdekek uralmát Európában: a kontinensünk egyik részét tengerentúli befolyás alá vonta, másik részét pedig alávetette és kiszolgáltatta a keleti elnyomásnak.

A kétpólusú világrend összeomlásakor Európa esélyt kapott arra, hogy visszaszerezze önrendelkezési jogát, az európaiak esélyt kaptak arra, hogy visszaszerezzék önmaguk számára a kontinensüket, hogy tanulva az első és második világháborúkból lezárják a XX. századot, nemcsak a naptárakban, hanem a lelkekben és a fejekben is, a gondolkodásmódban és a cselekvésmódban egyaránt.

Mi, európaiak, ezt az esélyt Európai Uniónak nevezzük. Ne hagyjuk senkinek, semmilyen erőnek, hogy az európai embereket megfosszák ettől az esélytől vagy az európai emberek érdekei ellen fordítsák. Ha az Európai Uniót a jövőben azzá tudjuk tenni, aminek alapítói annakidején megálmodták, azaz egyenrangú nemzeteknek a keresztény civilizáció alapjain felépülő demokratikus együttműködési keretévé, akkor ezáltal a legnagyobb elégtételt tudjuk nyújtani a világháborúkban elesett minden európai embernek, és reményt adhatunk az utánunk következő generációk számára, hogy kontinensünk az európai emberek otthona maradhat.

Az első világháborús európai önpusztítás egyik legvéresebb csataterén, az Isonzó völgyében nyugodjanak békében a hazájuk szolgálatában hőssé vált katonák, és emlékük minden nemzetben éltesse a megbékélés és az egymásra utaltság gondolatát.

Köszönöm szlovén barátainknak, hogy gondját viselik az elesett magyar katonák sírhelyeinek, köszönöm honfitársaimnak, hogy nem felejtik el a magyar hősöket!