Tisztelt Polgármester Úr! Tisztelt Kanizsai Honfitársaim! Hölgyeim és Uraim!

A magyar politikában, aki népe javára emberfeletti feladatot teljesít, az hős.
Aki a lehetetlen feladatot is teljesíti: az államférfi.
Ma Nagykanizsa egy ilyen magyar államférfinak, gróf Bethlen Istvánnak állít emléket, egykori országgyűlési képviselőjének, aki 1935-ben úgy fogalmazott, hogy „e várossal szemben szeretetet és ragaszkodást érzek, igyekezni fogok méltó lenni Önökhöz”.

A kanizsaiak ma – sok évtized távlatából is – viszonozzák a szeretetet és ragaszkodást.
Ha egy államférfi mércéje a nemzetét szolgáló állam építése, akkor Bethlen István a XX. század legeredményesebb magyar államférfija. Vannak még ma is, akik úgy érzik, hogy mindezt soha nem tudják megbocsátani neki, és vannak – szerencsére sokkal többen – akik azt érzik, hogy mindezért soha nem tudnak neki eléggé hálásak lenni.
Akik mindig a magyar állam gyengítésében és örökös alárendeltségében érdekeltek, azok mindig feledni és feledtetni akarták és akarják gróf Bethlen István példáját és emlékét.

Mi, akiknek eszményünk a nemzetét szolgáló, önálló és erős magyar állam léte, hálával emlékezünk gróf Bethlen Istvánra, és emlékeztetni akarjuk az ő és kora teljesítményére a jövő magyar nemzedékeit is.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Az államiság elvont jogi fogalmától a működő állam valóságáig, az elmélettől a gyakorlatig, a tehetetlenségtől a teendők felismerésén át a cselekvésig hosszú és nehéz út vezet.

Sorsfordító időkben gróf Bethlen István miniszterelnökként ezen az úton vezette végig eredményesen Magyarországot.

A középkorban elveszett önálló magyar állam visszaszerzéséért a magyarságnak tragikusan súlyos árat kellett fizetnie 1920-ban: le kellett mondanunk a történelmi országunk területének kétharmadáról és el kellett fogadnunk, hogy minden tíz magyar emberből hármat idegen hatalmak fennhatósága alá kényszerítenek, nemzeti rabigába és kisebbségi jogfosztottságba.
Magyarországot természeti erőforrásaitól elvágták, gazdaságilag kifosztották, lelkileg megalázták és a romokon létrejövő magyar államot cselekvésképtelenségre és ellenségeinek való kiszolgáltatottságra szánták.
Gróf Bethlen Istvánt ezen nehéz időkben a magyar sorsközösség felismerése indította el azon az úton, amely során egy történelmi gyökerű, tehetséges erdélyi arisztokrata politikusból fokozatosan államférfivá vált.

1901-től ugyan országgyűlési képviselő Budapesten, de az erdélyi magyar térvesztést eredményező cselekvőképtelen dualista kori magyar politikát nem tudta megváltoztatni. Mindennek következménye személyes sorsán is beteljesedik, amikor 1918-ban az Erdélyt elfoglaló román csapatok elől menekülnie kell a lángokban álló mezősámsondi birtokáról.

1919-ben Budapestről ismét menekülnie kell, ezúttal a bolsevik tanácsköztársaság elől, amely maga alá gyűrte a cselekvés-képtelenségbe és tehetetlenségbe szédülő Magyarországot.

Egy vesztes háború után, külső és belső ellenségek gyűrűjében, tobzódó nemzet-ellenesség és magyar bénultság idején, 1919-ben válik gróf Bethlen István a felelős nemzeti cselekvés vezéralakjává.

Példaképe Széchenyi István, aki – gróf Bethlen szavai szerint – „nem volt sem demokrata, sem reakcionárius, nem volt sem kuruc, sem labanc, sem liberális, sem konzervatív: ő egyedül és kizárólag magyar volt”. Az Antibolsevista Comité vezetőjeként Bethlen így fogalmazott, hogy „...féltem a magyar nemzet jövőjét attól a (kísérletekre hajló) politikától, mely nem a nemzet rideg és reális életérdekeiből, hanem hangzatos világboldogító eszmékből és elméletekből indul ki, midőn életbevágó kérdések kerülnek döntés alá”.

Ezen reális magyar életérdek volt gróf Bethlen István politikájának egyetlen mércéje és célja. Ezt követte a bolsevik puccs felszámolása idején, ez vezérelte az első világháborút lezáró békeszerződések megkötésekor és ezen magyar életérdek alapján vállalta 1921-ben a külső és belső ellenségei által életképtelennek szánt magyar állam vezetését.

Miniszterelnökként első lépéseivel a belpolitikai káoszt megszüntetve rendet és politikai stabilitást teremtett. Szavai szerint „a tűz eloltása volt a korszak feladata, és azt a lehető legkisebb áldozatokkal kellett megkísérelnünk. Mindez azért volt lehetséges, mert a választójogi kérdésben konzervatívan jártunk el, és mert a tömegeknek a kommunista jelszavakkal, a demagógiának a kifinomult eszközeivel és modern technikájával való izgatása ellen kíméletlen szigorúsággal léptünk fel a törvényhozás útján. Egyszer már tüzet fogott a házunk a kommunista kísérlettől (...) túlságosan veszedelmes lett volna egy idegenek által megsarcolt, ellenségei által halálosan megkínzott és a forradalmakban természetes vezetőitől és az állami tekintélyben való hitétől megrabolt nép puskaporos házába beengedni a lázítás tűzcsóváit.”

Legitimista érzelmei dacára 1921 októberében gróf Bethlen István meghiúsította IV. Károly király visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok negyedik trónfosztását Magyarországon. A politikai baloldallal szemben táplált bizalmatlansága ellenére 1921 decemberében a szociáldemokratákkal politikai megállapodást kötött, és ezáltal esélyt nyitott a nem bolsevik gyökerű, internacionalista, hanem nemzeti elkötelezettségű magyarországi szociáldemokrácia kialakulására. 1923-ra kiszorította saját pártjából azon radikális erőket, amelyek veszélyeztették kormányzati céljait. Tette mindezt rendületlenül, az ország kormányozhatósága érdekében.

Tisztelt Emlékező Közösség!

Gróf Bethlen István kortársa és egyik politikai ellenfele, a keresztényszocialista Barankovics István szerint „a kommün ájulatából fölébredt Magyarország két évig sikertelenül kereste a teremtő rendet (...) Európában minden ország, amely a háború után a hazánkéhoz hasonló állapotban szenvedett, diktatúrában kötött ki. (...) A bethleni konzervativizmus és tradicionalizmus mentette meg az országot attól, hogy Bethlen kormányzása a csábító alkalmak és lehetőségek irányában diktatúrába, vagy csőcselékuralomba hajoljon át, holott egyik felé személyes hatalma, a rendetlenség adta erkölcsi igazolás és egy fáradt társadalom csömöre, másik irányba pedig az akkori »koreszmék« csábították.”

A politikai stabilitás megteremtése után gazdasági stabilizálás következett, majd a gazdasági erő révén vált lehetővé a magyar társadalmi szolidaritás megerősítése. Gróf Bethlen István kormányzása idején létrejött a Magyar Nemzeti Bank, amelynek célja nem az ország pénzügyi alávetése, hanem monetáris szuverenitásának megteremtése volt. A kialakított új vámrendszer a belpiacokat védte, a népszövetségi kölcsönökből értékálló pengőt teremtett, az így létrejövő forrásokat állami beruházásokra fordították. Ezen beruházásokból többek között a társadalmi szolidaritást erősítő kötelező nyugdíj és egészségbiztosítási rendszer, népiskolai hálózat, közegészségügyi és felsőoktatási intézmények jöttek létre. Az 1920-ban újjáalakult magyar állam 1921 és 1931 között a lehetetlent teljesítette: felemelte a halálra szánt Magyarországot és életképessé, versenyképessé tette azt.

Az államnak ez teljesítménye a magyarok mérhetetlen áldozatán és megfeszített munkáján alapult, valamint azon az emberen, gróf Bethlen Istvánon, aki politikája által a magyarok áldozatát és munkáját országépítő erővé tudta tenni.

A válságban született bethleni kormányzásnak 1931-ben egy másik válság, a gazdasági világválság vetett véget. Bethlen 1931 júniusában arra figyelmeztetett, hogy „a gazdasági válság idején minden nemzetnek kötelessége, hogy vértezze fel magát, mert az a nemzet, amely ebből az időből meg tudja menteni az anyagi és erkölcsi javait egy jobb idő számára, meg tudja menteni függetlensége feláldozása nélkül (...) az az ország olyan előnyökre tesz szert a jövő szempontjából, amelyek neki a nemzetközi versenyfutásban neki előnyt jelentenek majd”.

„Tudnunk kell azt is – mondta–, hogy a jelen generáció csak akkor oldhatja meg feladatát, ha mindig szem előtt tartja Széchenyi István nagy tanítását, (...) hogy az erő, csak az erő az, ami egyesít, és hogy félre kell tennünk mindazt, ami megosztja a nemzetet.”

A hivatalától megváló miniszterelnök által remélt jobb idők azonban számára már nem jöttek el, Magyarországra pedig az önereje elveszítése, háborúba sodródás és vele újabb tragédiák vártak.
Ahogyan a történelmi Magyarország összeomlása maga alá temette az erdélyi gróf egzisztenciáját, egész addigi életét, úgy a Trianon utáni Magyarország államférfiának sorsa jelkép értékűen követte a vezetésével felépített állam sorsát: csökkenő politikai mozgástér, a Gestapo általi üldöztetés, szovjet börtönben való rabság és halál.

Tisztelt Emlékező Kanizsaiak!

Gróf Bethlen István 1935 és 1939 között utolsó országgyűlési mandátumát függetlenként itt, Nagykanizsán szerezte meg és töltötte ki, utána ugyan 1944-ig felsőházi tag maradt, de a politikai közélettől fokozatosan visszavonult. Politikai tekintélyét és befolyását mindig jó szívvel állította Nagykanizsa szolgálatába, ennek eredményét megőrizte a város építészeti öröksége és a közemlékezet is.

A mai naptól ez a szobor is őrzi gróf Bethlen István emlékét, azét az államférfiét, aki bebizonyította, hogy a magyarok áldozata és munkája képes legyőzni a lehetetlent. Előttünk áll példája és pályájának tanulságai. A mában is adott a lehetőség, hogy megkíséreljük a lehetetlent.

Kegyelet és hála gróf Bethlen Istvánnak!