XIX. Nemzetközi Parlamenti NATO Konferencia
Országház
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy öröm számomra, hogy házigazdaként ismét itt köszönthetem Önöket a Nemzetközi Parlamenti NATO Konferencián, melynek a magyar Országgyűlés idén immár tizenkilencedik alkalommal ad otthont.
Mi ösztönöz minket a konferencia megszervezésére immár 19 éve?
Amikor Magyarország 1997-ben a madridi csúcstalálkozón meghívást kapott a Szövetségbe, biztosak akartunk lenni abban, hogy a célként kitűzött NATO-tagság érdekében a társadalom minden rétege – és a hatalmi ágak is – megalapozott és átgondolt döntést hoznak. Úgy gondolom, hogy az azóta eltelt csaknem 20 évben konferenciánk továbbra is megfelelő helyszíne maradt a NATO-t érintő őszinte és nyílt párbeszédnek.
2014 novemberében a walesi döntések hátteréről és megvalósításáról folytattunk eszmecserét, többek között a terrorizmus és a szélsőségesek jelentette fenyegetés kapcsán, melyeknek sajnálatos módon az elmúlt két hét történései továbbra is különös aktualitást adnak.
A Szövetség az elmúlt néhány évben egy egyre dinamikusabban változó biztonsági környezetben tevékenykedik, és bár korábban a kooperatív biztonság és a válságkezelés felé tolódott el a hangsúly, a NATO által biztosított kollektív védelem az elmúlt év során újra kiemelt jelentőségre tett szert.
A szövetségesek védelempolitikai és geostratégiai gondolkodásának különbözősége ellenére a NATO egységes a transzatlanti összetartozás és szolidaritás megerősítésében.
A tavalyi konferenciánk fő üzenete is az volt, hogy „a NATO jelentette kollektív védelem csak akkor lehet eredményes, ha az a szolidaritáson alapul”.
Napjainkban is szolidárisnak kell lennünk azokkal a tagországokkal, amelyek közvetlenül is veszélyben érzik magukat. Legyen szó akár a Baltikum, Lengyelország, és más szövetségesek katonai fenyegetettségéről, vagy a terrorizmus és radikalizmus térnyeréséről a tőlünk távolabb eső régiókban.
Ez utóbbi veszélyek fenyegetik a déli és közép-kelet-európai szövetségeseket – közöttük hazánkat is –, amelyek számára rendkívüli kihívást jelent a nemzetközi összefogás nélkül kezelhetetlennek látszó menekültáradat. Meggyőződésünk, hogy hatékony fellépés csak a probléma forrásának kezelésével lehetséges: ezért Észak-Afrikában és a Közel-Kelet egyes részein segíteni kell abban, hogy helyreálljon az államok működőképessége.
Csak ez veheti elejét az Európára károsan ható gazdasági migrációnak.
A migrációs válság kezelése ugyan nem NATO-feladat, azonban a partnerségi kapcsolatok és eszközök révén a Szövetségnek is támogatnia kell az előbb említett térségek stabilitását.
Jelen pillanatban ugyan nem látunk a NATO-ra háruló katonai feladatot, ugyanakkor a Szövetség déli szárnyán jelentkező fenyegetések és kihívások elleni fellépéssel a partnerországok biztonsági és védelmi képességeinek fejlesztésén keresztül a Szövetség is hozzájárulhat a probléma forrásának kezeléséhez.
A gazdasági ellehetetlenülés, az állami struktúráiban megrendült közel-keleti és észak-afrikai államok kedvezőtlen gazdasági, politikai és demográfiai helyzete az Európára nehezedő migrációs nyomás növekedésén felül a terrorfenyegetettség erősödését és az Iszlám Állam nevű terrorszervezet előretörését segítik.
A soha nem látott menekülthullámot kihasználva beszivárgó dzsihadisták – mint azt a tragikus párizsi terrorcselekmények is alátámasztják –, komoly biztonsági kockázatot jelentenek. Szolidárisak vagyunk Franciaországgal, és szövetségeseként mellette állunk ebben a nehéz helyzetben.
A merényletek alátámasztják, hogy a terrorizmus jelentette nem hagyományos katonai kihívások a fegyveres műveleteken túl politikai, gazdasági, információs komponenseket is magukba foglalnak, melyek kezelése átfogó megközelítést igényel.
Ez jóval összetettebb feladat, mint kizárólag „katonai lencsén” keresztül vizsgálni az eseményeket.
A következő időszakban ezért fokozott hangsúlyt kell helyeznünk a kihívás kezeléséhez szükséges koncepciók és képességek kialakítására, illetve az adaptációs elemekre. Ebben a folyamatban a kormányzatok politikai és katonai erőfeszítései mellett a civil szervezeteknek is fontos feladata van, mégpedig a társadalom ellenálló képességének növelése. Bízom benne, hogy a mai konferencia is hozzájárul ezekhez a célokhoz és erőfeszítésekhez.
Hölgyeim és Uraim!
A NATO előtt álló feladatok végrehajtását 2015 folyamán a magyar Országgyűlés is támogatta. Örömmel számolhatok be arról, hogy 1995 és 2000 után ez év májusában immár harmadik alkalommal rendeztük meg a NATO Parlamenti Közgyűlés tavaszi ülésszakát.
A walesi döntések és az aktuális biztonsági kérdések megvitatásán túl a Közgyűlés mintegy 250 képviselője egyöntetűen támogatta a partneri együttműködést és a Szövetség Nyitott Ajtók politikáját a Budapesti Nyilatkozat elfogadásával. Stavengerben a közgyűlés e nyilatkozat alapján hozott határozatot Montenegró lehetséges meghívásáról, valamint az aspiráns és partnerországok további patronálásáról.
Emellett a nyugat-balkáni országok európai és euro-atlanti integrációjának elősegítése jegyében idén 7. alkalommal rendeztük meg a nyugat-balkáni házelnökök konferenciáját.
Ez a térség számunkra különösen fontos jelentőséggel bír, de egész Európa szempontjából is elengedhetetlen, hogy a régió továbbra is kiemelt helyen szerepeljen a NATO napirendjén.
Magyarország kezdettől fogva elkötelezett támogatója Montenegró NATO-tagsági törekvéseinek. Nagy várakozással tekintünk az ország meghívására vonatkozó szövetségi döntésre. Véleményünk szerint Montenegró NATO csatlakozása egyszerre erősítheti a Szövetség biztonságát és a nyugat-balkáni térség stabilitását, valamint ösztönzően hathat a többi tagságra aspiráló ország integrációs törekvéseire.
Konferenciánkon úgyszintén megállapíthattuk, hogy a nyugat-balkáni országok hasonlóképpen látják és értékelik térségünk biztonsági helyzetét. Az Európát délről érő kihívásokra egyetlen érintett ország sem képes önállóan megoldást nyújtani. Ennek a helyzetnek arra kell késztetnie Nyugat- és Kelet-Közép-Európát – beleértve a nyugat-balkáni régiót is –, hogy együttesen, összehangoltan lépjen fel.
Ezzel visszaérkeztünk a bevezető gondolatunkhoz: a Szövetségen belüli szolidaritáshoz.
A NATO tagországai aszimmetrikus kihívásokkal néznek szembe, így a sokrétű problémák kezeléséhez szükség van a megfelelő eszközök mozgósítására.
Nekünk, törvényhozóknak arra kell figyelnünk, hogy egyformán értékeljük a stratégiai kihívásokat, előkészítsük és támogassuk a közös döntéseket.
Ebben rejlik a NATO ereje és így tud a Szövetség együttesen megfelelni a XXI. század állandóan változó kihívásainak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Nagy öröm számomra, hogy házigazdaként ismét itt köszönthetem Önöket a Nemzetközi Parlamenti NATO Konferencián, melynek a magyar Országgyűlés idén immár tizenkilencedik alkalommal ad otthont.
Mi ösztönöz minket a konferencia megszervezésére immár 19 éve?
Amikor Magyarország 1997-ben a madridi csúcstalálkozón meghívást kapott a Szövetségbe, biztosak akartunk lenni abban, hogy a célként kitűzött NATO-tagság érdekében a társadalom minden rétege – és a hatalmi ágak is – megalapozott és átgondolt döntést hoznak. Úgy gondolom, hogy az azóta eltelt csaknem 20 évben konferenciánk továbbra is megfelelő helyszíne maradt a NATO-t érintő őszinte és nyílt párbeszédnek.
2014 novemberében a walesi döntések hátteréről és megvalósításáról folytattunk eszmecserét, többek között a terrorizmus és a szélsőségesek jelentette fenyegetés kapcsán, melyeknek sajnálatos módon az elmúlt két hét történései továbbra is különös aktualitást adnak.
A Szövetség az elmúlt néhány évben egy egyre dinamikusabban változó biztonsági környezetben tevékenykedik, és bár korábban a kooperatív biztonság és a válságkezelés felé tolódott el a hangsúly, a NATO által biztosított kollektív védelem az elmúlt év során újra kiemelt jelentőségre tett szert.
A szövetségesek védelempolitikai és geostratégiai gondolkodásának különbözősége ellenére a NATO egységes a transzatlanti összetartozás és szolidaritás megerősítésében.
A tavalyi konferenciánk fő üzenete is az volt, hogy „a NATO jelentette kollektív védelem csak akkor lehet eredményes, ha az a szolidaritáson alapul”.
Napjainkban is szolidárisnak kell lennünk azokkal a tagországokkal, amelyek közvetlenül is veszélyben érzik magukat. Legyen szó akár a Baltikum, Lengyelország, és más szövetségesek katonai fenyegetettségéről, vagy a terrorizmus és radikalizmus térnyeréséről a tőlünk távolabb eső régiókban.
Ez utóbbi veszélyek fenyegetik a déli és közép-kelet-európai szövetségeseket – közöttük hazánkat is –, amelyek számára rendkívüli kihívást jelent a nemzetközi összefogás nélkül kezelhetetlennek látszó menekültáradat. Meggyőződésünk, hogy hatékony fellépés csak a probléma forrásának kezelésével lehetséges: ezért Észak-Afrikában és a Közel-Kelet egyes részein segíteni kell abban, hogy helyreálljon az államok működőképessége.
Csak ez veheti elejét az Európára károsan ható gazdasági migrációnak.
A migrációs válság kezelése ugyan nem NATO-feladat, azonban a partnerségi kapcsolatok és eszközök révén a Szövetségnek is támogatnia kell az előbb említett térségek stabilitását.
Jelen pillanatban ugyan nem látunk a NATO-ra háruló katonai feladatot, ugyanakkor a Szövetség déli szárnyán jelentkező fenyegetések és kihívások elleni fellépéssel a partnerországok biztonsági és védelmi képességeinek fejlesztésén keresztül a Szövetség is hozzájárulhat a probléma forrásának kezeléséhez.
A gazdasági ellehetetlenülés, az állami struktúráiban megrendült közel-keleti és észak-afrikai államok kedvezőtlen gazdasági, politikai és demográfiai helyzete az Európára nehezedő migrációs nyomás növekedésén felül a terrorfenyegetettség erősödését és az Iszlám Állam nevű terrorszervezet előretörését segítik.
A soha nem látott menekülthullámot kihasználva beszivárgó dzsihadisták – mint azt a tragikus párizsi terrorcselekmények is alátámasztják –, komoly biztonsági kockázatot jelentenek. Szolidárisak vagyunk Franciaországgal, és szövetségeseként mellette állunk ebben a nehéz helyzetben.
A merényletek alátámasztják, hogy a terrorizmus jelentette nem hagyományos katonai kihívások a fegyveres műveleteken túl politikai, gazdasági, információs komponenseket is magukba foglalnak, melyek kezelése átfogó megközelítést igényel.
Ez jóval összetettebb feladat, mint kizárólag „katonai lencsén” keresztül vizsgálni az eseményeket.
A következő időszakban ezért fokozott hangsúlyt kell helyeznünk a kihívás kezeléséhez szükséges koncepciók és képességek kialakítására, illetve az adaptációs elemekre. Ebben a folyamatban a kormányzatok politikai és katonai erőfeszítései mellett a civil szervezeteknek is fontos feladata van, mégpedig a társadalom ellenálló képességének növelése. Bízom benne, hogy a mai konferencia is hozzájárul ezekhez a célokhoz és erőfeszítésekhez.
Hölgyeim és Uraim!
A NATO előtt álló feladatok végrehajtását 2015 folyamán a magyar Országgyűlés is támogatta. Örömmel számolhatok be arról, hogy 1995 és 2000 után ez év májusában immár harmadik alkalommal rendeztük meg a NATO Parlamenti Közgyűlés tavaszi ülésszakát.
A walesi döntések és az aktuális biztonsági kérdések megvitatásán túl a Közgyűlés mintegy 250 képviselője egyöntetűen támogatta a partneri együttműködést és a Szövetség Nyitott Ajtók politikáját a Budapesti Nyilatkozat elfogadásával. Stavengerben a közgyűlés e nyilatkozat alapján hozott határozatot Montenegró lehetséges meghívásáról, valamint az aspiráns és partnerországok további patronálásáról.
Emellett a nyugat-balkáni országok európai és euro-atlanti integrációjának elősegítése jegyében idén 7. alkalommal rendeztük meg a nyugat-balkáni házelnökök konferenciáját.
Ez a térség számunkra különösen fontos jelentőséggel bír, de egész Európa szempontjából is elengedhetetlen, hogy a régió továbbra is kiemelt helyen szerepeljen a NATO napirendjén.
Magyarország kezdettől fogva elkötelezett támogatója Montenegró NATO-tagsági törekvéseinek. Nagy várakozással tekintünk az ország meghívására vonatkozó szövetségi döntésre. Véleményünk szerint Montenegró NATO csatlakozása egyszerre erősítheti a Szövetség biztonságát és a nyugat-balkáni térség stabilitását, valamint ösztönzően hathat a többi tagságra aspiráló ország integrációs törekvéseire.
Konferenciánkon úgyszintén megállapíthattuk, hogy a nyugat-balkáni országok hasonlóképpen látják és értékelik térségünk biztonsági helyzetét. Az Európát délről érő kihívásokra egyetlen érintett ország sem képes önállóan megoldást nyújtani. Ennek a helyzetnek arra kell késztetnie Nyugat- és Kelet-Közép-Európát – beleértve a nyugat-balkáni régiót is –, hogy együttesen, összehangoltan lépjen fel.
Ezzel visszaérkeztünk a bevezető gondolatunkhoz: a Szövetségen belüli szolidaritáshoz.
A NATO tagországai aszimmetrikus kihívásokkal néznek szembe, így a sokrétű problémák kezeléséhez szükség van a megfelelő eszközök mozgósítására.
Nekünk, törvényhozóknak arra kell figyelnünk, hogy egyformán értékeljük a stratégiai kihívásokat, előkészítsük és támogassuk a közös döntéseket.
Ebben rejlik a NATO ereje és így tud a Szövetség együttesen megfelelni a XXI. század állandóan változó kihívásainak.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Sajtóiroda
2015. november 27.