Kedves Fiatalok, Tisztelt Szülők, Tisztelt Felkészítők, Intézmény-igazgatók, Tisztelt Verseny- és Ünnepségszervezők, Tisztelt Elnök Úr!

Köszöntöm a Szakmasztár Fesztivál minden szervezőjét és résztvevőjét, akik nyolcadik alkalommal vállalkoztak arra, hogy a magyar szaktudás jó hírét hirdessék, és a magyar szakképzés vonzerejét növeljék a társadalomban, különösképpen pedig az ifjúság soraiban.
A szaktudás és a szakmunka becsületének helyreállítását célzó közös vállalkozásunkban az Önök előtt álló legnagyobb legyőzendő akadály nem gazdasági vagy pénzügyi jellegű, hanem gondolkodásbeli, értékrendi és életszemléleti természetű.
Kétségtelen, hogy a megszerzett szaktudás nem hasznosulhat, ha a gazdaság nem teremt megfelelő munkahelyeket, kétségtelen, hogy a szakmunka elveszíti értékét, ha nem társul hozzá megfelelő munkabér, ám a legrombolóbb veszély a kétkezi munkára mégis az a gondolkodásmód, amely szerint értékteremtő munka nélkül is van élet, munka nélkül is lehet jólét és fejlődés.
Napjainkban sajnos még aggasztóan sokan gondolkodnak így, sokan gondolják úgy, hogy az elmúlt évtizedekben kialakult tévképzetek a jövő évtizedekben is eligazítást nyújthatnak.

A rendszerváltoztatás előtti évtizedekben a munka elsőbbségét hangoztató szocialista társadalom önmaga karikatúrájává válásáról mindent elmond a korabeli népi bölcsesség, amely szerint a munkához úgy kell odaállni, hogy más is hozzáférjen.
A rendszerváltoztatás utáni kapitalista társadalom pedig önmaga karikatúrájává válhat azáltal, ha elhisszük, hogy a kapitalizmus alapja nem a hasznot hajtó munka, hanem a haszonnal való spekuláció, ha elhisszük, hogy a világot nem a munka, hanem pusztán a pénz viszi előre.
Az a jó hírem van – tisztelt Fiatalok –, hogy Önök már egy olyan világban fogják kiteljesíteni és gyakorolni szaktudásukat, amelyben a kétkezi munka és a szaktudás ismét visszanyeri a rangját, értékét és megbecsülését.

Mindezt azért, mert a munkát mellőző világ, társadalom és gazdaság egyszerűen fenntarthatatlan.

Minden ellenkező, a felszínen látszó előjel dacára ennek az igazságnak a felismerése felé tart a világgazdaság, és benne az európai és a magyar gazdaság is.
Ezen felismerés mindenki számára elkerülhetetlen, a kérdés csak az, milyen árat fizetünk azért, ha késlekedünk szembenézni a valósággal.
A munka becsületének ügyében nekünk, politikusoknak közös, de nem egyenlő a felelősségünk.
A rendszerváltoztatás után, a piacgazdaság kiépülése során a munkaerő átalakuló piacát nemcsak szükséges és hasznos, hanem szükségtelen és káros hatások is érték.

Az a politika, amely az államot nem a magyar gazdaság szolgálatára és érdekeinek védelmére rendeli, hanem a gazdaságot a verseny szabadságának jótékony hatásaira hivatkozva egyoldalúan a külföldi érdekeknek szolgáltatja ki, az rombolja a magyar gazdaságot, és rombolja a magyar emberek munkájának esélyét, becsületét és értékét is.
Az elmúlt negyedszázadban Magyarországon sajnos átélhettünk néhány ilyen rombolást hozó időszakot.

Mi 2010-ben és 2014-ben arra kaptunk megbízást a magyar választópolgároktól, hogy javítsuk ki az elmúlt negyedszázadban elkövetett
hibákat: a globális világgazdaságon belül a hazai gazdaságot helyezzük a magyar érdekek alapjaira, teremtsünk olyan feltételeket, amelyek között nem adósságból, hanem értékteremtő munkából tudunk élni, építsünk egy olyan államot és gazdaságot, amelyben a tisztességes munkának tisztességes haszna van.

A mi munkánk eredményességének fokmérője az Önök munkaesélyeinek, az Önök munkafeltételeinek az alakulása lesz.

Kedves Fiatalok! Külön öröm számomra, hogy ma itt, az Országház épületében találkozhatunk.
Ez az épület ugyanis nemcsak a magyar politikának az otthona, hanem a magyar szakmunkának, tehetségnek és szorgalomnak is egyik monumentális jelképe.

Az Országház egy évtizedig tartó építkezésén több mint ötven szakma sok ezer magyar képviselője teljesített világszínvonalon. Kőfaragók és
kőszobrászok, ácsok, kovácsok, lakatosok, kőművesek, asztalosok, üvegezők és villanyszerelők, csatorna- és vízvezeték-szerelők, burkolók és tetőfedők szakmai tudása és jól végzett munkája nélkül az Országház épülete nem lehetne olyan, mint amilyenre több mint egy évszázada büszkék lehetünk.

Nem véletlen, hogy ezen szakmáknak az üléstermek körüli folyosókon és a társalgókban terrakotta szobrokban állított emléket, és fejezte ki háláját az Országházat tervező Steindl Imre.

Kedves Fiatalok, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A fesztivál, amelyet szerveztek, a műfajánál fogva örömünnep is. A Sztár Fesztivál egy híján negyven szakma frissen végzett szakembereinek örömteli versengése.
A mai napon e versengés legkiválóbbjai, győztesei kapják meg méltó díjukat.
Most Önök vannak a figyelem középpontjában, hogy Önökre nézzen fel az ország, hogy Önöktől tudhassa meg: jó dolog szakmát tanulni, jó dolog igényes fizikai munkát végezni. Önöktől tudhassa meg minden döntés előtt álló fiatal a szüleivel, tanáraival együtt, hogy: egy jó szakma felér egy diplomával. Sőt, mi több: egy biztos szakma több mint egy bizonytalan diploma.
Bízunk benne, hogy egyre több, pályáját és hivatását kereső fiatal jut el arra a felismerésre, hogy a munka világában ma Önök a sztárok. Önöket érdemes követni, a szakmunkák világában érdemes pályát keresni, és hivatást találni.
Valójában nem is csak Magyarországra érvényes ez, de a tágabb világra is.

Minden bizonnyal a munka becsületének helyreállítása iránti elkötelezettségünknek, ám nem kevésbé a hazai szakmai fesztiválok igen színvonalas megrendezésének is köszönhető, hogy 2018-ban Magyarország lehet a gazdája a Szakma Sztár Fesztiválnak megfelelő, igen rangos európai szintű versenynek, amiért külön gratulálok a kezdeményezőknek, szervezőknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uram!

Egy ilyen nagyszabású verseny – melynek mindjárt elérkezünk a csúcspontjához, a díjak átadásához – rengeteg energiát mozgósít itthon és külhonban egyaránt.
Idén Dunaszerdahelyről és Sepsiszentgyörgyről is érkeztek ifjú szakmunkások, kifejezésre juttatva az egész program nemzet-stratégiai jelentőségét.

A Kárpát-medencében előttünk álló kihívásoknak csak úgy tudunk megfelelni, ha a magyarok összpontosítani tudják lelki és anyagi erejüket, a szülőföld megtartó erejét úgy tudjuk csak erősíteni, ha a magyar munkaerő megbecsülését is erősítjük.
A Kormány nemzetpolitikai államtitkársága a 2015-ös esztendőt a szakképzés évének nyilvánította a Kárpát-medencében.

Ez azt jelenti, hogy jelentős anyagi támogatással több tízezer külhoni magyar fiatalnak nyílik lehetősége, hogy anyanyelvén szerezhessen szaktudást, illetve szakszerű irányítás mellett és korszerű körülmények között sajátíthassa el az általuk választott szakmák fortélyait.

A Nemzetgazdasági Minisztérium verseny-kiírásának, illetve a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara gondos szervezőmunkájának köszönhetően idén mintegy 480 szervezet és 800 közreműködő vette ki a részét a lebonyolításból.
Csaknem 5500-an jelentkeztek a versenykiírásra, s végül – 95 iskolából – 192 diák került be a szakmai versenyek országos döntőjébe, a háromnapos Szakma Sztár Fesztiválon való gyakorlati megmérettetésre.

A Szakma Sztár Fesztiválra ebben az évben hozzávetőleg 15 ezer látogató jutott el. Köztük sok ezer 6-7-8. osztályos diák.
Seregnyi olyan fiatal, aki pályaválasztás előtt áll, aki helyét, jövőjét, a hivatását keresi a világban.
Akik, lehet, hogy éppen annak köszönhetik majd az életre szóló jó választásukat, hogy láthatták Önöket, a szakma ifjú sztárjait.
Köszönet Önöknek, köszönet felkészítőiknek, s köszönet e nagyszabású és nagy jelentőségű versengés minden egyes szervezőjének, közreműködőjének, hírvivőjének.

Kellemes együttlétet a mai napra, a jövőre nézve pedig biztos, hasznos és megbecsült munkát kívánok Önöknek!
Isten áldja Önöket!