Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Díjazottak!

A múlt héten csütörtökön volt 95 éve, hogy Magyarországon megállt a tanítás, szünetelt a hivatali munka és 10 órakor megszólalt az ország összes harangja, amelyek gyászmisékre hívtak minden magyart. Azon a napon délután negyed ötkor a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában az angol és a francia miniszterelnök, valamint román és csehszlovák delegátusok éljenzése mellett megpecsételődött Magyarország ezeréves határainak, valamint több millió magyar embernek a sorsa. Minden tíz magyarból három idegen állami fennhatóság alá, jogfosztottságba és nehéz kisebbségi sorba került.

A hamis kommunista nemzetköziség 40 évében tilos volt mégcsak beszélni is nemhogy Trianonról, de az elszakított nemzetrészekről is. A szocialista diktatúra éveiben Erdély, Felvidék, Kárpátalja és Délvidék magyarjai joggal érezhették magukat cserbenhagyva, hisz az akkori hatalomnak Moszkva és a többi kelet-európai állampárt érdekeinek kiszolgálása előrébb való volt a nemzetnél, éljenek azok a nemzetrészek bárhol is a világban.

A trianoni döntés megcsonkította az ország ezeréves határait, kisebbségi sorsba taszította a magyar közösségeket, elszakított egymástól településeket, családokat, felmérhetetlen anyagi és lelki károkat okozott, de egy valamit nem tudott véghezvinni: a magyarok Kárpát-medencei nemzeti összetartozását nem tudták felszámolni.

A magyar nemzet összetartozása azonban nem önmagától értetődő, az mindannyiunk az anyaországi és a külhoni nemzetrészek közös erőfeszítésének, egymás megértésének és egymásért való kiállásának eredménye.

A polgári Magyarország egyik alapértéke éppen ezért az kell legyen, hogy minél többen tegyünk egymásért – éljünk akár a trianoni határokon belül vagy azokon kívül – mindenki a maga képességei és ereje szerint. Ennek megfelelően a Polgári Magyarországért Alapítvány megkülönböztetett figyelmet fordít minden olyan kezdeményezésre, szerveződésre, közösségre, egyesületre, amely saját érdekein, céljain túl a nemzet egészéért munkálkodik. Évtizedes tapasztalat, hogy szerencsére sokan vannak a nemzetükért tenni akarók. Ma azonban, amikor az információs társadalom mindenkit, különösen a fiatalokat a számítógépekhez és telefonokhoz köt, amikor az önmegvalósítás szinte kizárólagos célkitűzése lett a fiatalok nagy részének, reményt keltő és nagy öröm olyan fiatalokkal találkozni, mint Kavecsánszki Ádám és a Magyar Ifjak a
Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület tagjai, akik a korszellemmel mit sem törődve munkálkodnak a magyar nemzet egységének fenntartásáért és a külhoni nemzetrészekért.

A Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület Kavecsánszki Ádám vezetésével azért jött létre, hogy fiatalokban és idősekben egyaránt felébressze a nemzeti összetartozás tudatát, hogy felhívja a figyelmet a szomszédos országokban élő – Sütő András szavaival élve – „az asszimiláció kígyótorkában vergődő magyar nemzeti kisebbségeknek” éppen az asszimiláció miatt aggasztó helyzetére, azok autonómiatörekvéseire. Előadások mindenütt a Kárpát-medencében, gyűjtések, jótékonysági akciók, és ami még fontosabb személyes példamutatás és kiállás a nemzet összetartozásáért, mindezt a Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület tagjai Kavecsánszki Ádám vezetésével, fiatalos hévvel, küldetésük igazságának biztos tudatában és a nemzet összetartozása iránti őszinte elkötelezettséggel teszik.
Lackfi János írja egy helyütt, hogy „a magyarok évszázadokon keresztül hozzászoktak, hogy szépen haljanak meg hazájukért, így sokszor nem jut eszükbe az az egyszerű ötlet, hogy élni is lehetne érte.” A Magyar Ifjak a Nemzeti Közösségvállalásért Egyesület éppen azért jött létre, hogy az abban tevékenyen résztvevő fiatalok, egyetemisták, középiskolások a hazájukért, nemzetükért, illetve annak egységéért éljenek, ezért tegyenek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A ma díjazottak 2011. október 11-én mutatták be pódiumműsorukat, amelyben történelmünk nemzetformáló eseményein keresztül igazolják kultúránk sokszínűségét, és hívják fel a figyelmet a nemzeti közösségvállalásra és a hazaszeretetre. A bemutató óta több anyaországi és külhoni többnyire diákközösség előtt bemutatott pódiumműsor címe: „Őrizd a lángot”.

Tisztelt Díjazottak! Az Egyesület valamennyi tagjának azt kívánom, hogy az idei „Fiatalok a Polgári Magyarországért” díj erkölcsi és anyagi elismerése járuljon hozzá ahhoz, hogy ne csak őrizzék a nemzet összetartozásának lángját, de adják tovább minél több fiatalnak, minél több barátnak itthon, az anyaországban és mindenütt a külhonban, ahol magyar közösségek élnek.
További jó munkát, töretlen hitet és cselekvést kívánok a díjazottaknak!

Isten éltesse Önöket!