Tisztelt Miniszterelnök Úr! Excellenciás Hölgyek és Urak! Kedves Vendégeink!



Szeretettel köszöntöm Önöket az Országházban a Párbeszéd és Identitás nemzetközi konferencia második napján. Köszönöm, hogy elfogadva meghívásunkat, megtiszteltek bennünket e számunkra fontos alkalomból.

Holnap lesz négy éve, hogy – a brit alkotmányfejlődéssel párhuzamba állítható történeti alkotmány több száz éves korszaka, majd az írott szovjet típusú pszeudó-alkotmány negyven évnyi hatályban létét lezárni és a rendszerváltozásnak nevezett politikai átmenetnek keretet adni hivatott, ideiglenesnek szánt módosítás újabb huszonkét esztendeje után – kihirdették Magyarország történelmének első olyan alkotmányát, amelyet teljes egészében szabad, titkos és egyenlő választójog alapján létrejött demokratikus parlament fogadott el.

Egy ország alkotmánya az adott nemzet, politikai közösség együttélésének legalapvetőbb jogi és egyben politikai dokumentuma, amely keretet biztosít ahhoz, hogy az adott közösség legfontosabb, saját sorsát meghatározó, valamint a mindennapi életet befolyásoló döntéseit meghozza.

Éppen ezért egy jogállami alkotmány elfogadása és annak kihirdetése önmagában is elegendő ok a megemlékezésre és az ünneplésre.

Az elmúlt három és fél év tapasztalatai is igazolják, hogy a 2012. január 1-jén hatályba lépett új magyar Alaptörvény minden tekintetben betölti rendeltetését.

Az Alaptörvény hatálya alatt demokratikus parlamenti választásokra került sor, új kormány alakult, a városok, falvak, megyék is megválasztották új elöljáróikat.

A politika napi vitáitól független intézmények a jogállami működés biztonságot adó rendjében végzik feladatukat: az Alkotmánybíróság megsemmisíti az alaptörvény-ellenesnek talált jogszabályokat, az alapvető jogok biztosa felemeli szavát, ha megítélése szerint az emberi jogok érvényesülését veszély fenyegeti, a bíróságok pedig teljes szervezeti és ítélkezési függetlenség mellett, a hatalmi ágak elválasztott működésének megfelelően végzik igazság-szolgáltató-jogalkalmazói tevékenységüket. Az Alaptörvény által megerősített jogállami intézményrendszer minden szempontból bizonyította életképességét.

Abban, hogy ez így lesz, nem kételkedtünk akkor sem, amikor elfogadtuk az Alaptörvényt.

Az pedig, hogy ez valóban így is lett, világosan és egyértelműen cáfol minden olyan hamis jogi köntösbe öltöztetett politikai kritikát, ami a jogállamiság és a demokrácia magyarországi lebontását vizionálta.

Azok, akik ezeket a kritikákat megfogalmazták, ugyanúgy vagy még inkább élnek az alkotmányos intézményrendszer nyújtotta védelemmel és az állam működése feletti, részben az Alaptörvény által létrehozott új ellenőrzési lehetőségekkel, mint azok, akik 4 évvel ezelőtt Magyarország első demokratikusan elfogadott alkotmányának támogatói voltak.

Akár az új alkotmánnyal megteremtett német típusú alkotmányjogi panaszra, akár a közérdekű adatokhoz való minden korábbinál teljesebb körű hozzáférésre, akár az átláthatatlan tulajdonosi hátterű, off-shore cégek állami támogatásból való kizárására utalok, könnyű belátni, hogy mindezek a mindenkori ellenzék jogi és politikai eszköztárát és ezáltal a kormány ellenőrzését és elszámoltathatóságát erősítik.

Az új Alaptörvény azonban nem csak egy államszervezeti és alapjogi kérdéseket szabályozó, a normahierarchia csúcsán álló jogszabály.

Az Alaptörvény összegzése is mindannak, amit Magyarországról, annak múltjáról és jövőjéről, valamint a világban és Európában elfoglalt helyéről gondolunk és vallunk.

A Nemzeti Hitvallás foglalata identitásunknak és mindazoknak az értékeknek, amelyek a magyar nemzet megmaradását jelentették ezeréves történelmünk során és jelentik ma is.

A négy évvel ezelőtti éles viták ellenére joggal mondhatjuk, hogy az Alaptörvény preambuluma evidenciákat rögzít, de tudjuk, hogy a magyar politikában sokan vannak, akik az evidenciákról is hosszan szeretnek vitatkozni.

Mégsem lehet megkérdőjelezni a Szent István-i államalapítást, a Szent Korona nemzeti egységet kifejező jelentőségét, történeti alkotmányunk vívmányait, a kereszténység államalkotó- és fenntartó szerepét, a magyar kultúra hozzájárulását az európai egység sokszínűségéhez.

A keresztény Európához tartozás, a magyar nyelv és kultúra, a velünk élő nemzetiségek Magyarországot gazdagító nyelve és kultúrája, hazánk szabadságának és függetlenségének megőrzése, az 1956-os forradalom öröksége mind olyan értékek és adottságok, amelyek a legnagyobb közös nevezőt meghatározva valódi nemzetté formálják az eltérő társadalmi helyzetű, sokféle világnézetű és különböző hitű polgárok közösségét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az Alaptörvény gyakorlati érvényesülésének kérdéseit természetesen folyamatosan vizsgálni kell. Ez a jogalkalmazók, a jogtudósok és végső soron minden az Alaptörvény hatálya alá tartozó személy, azaz minden magyar ember feladata. Részben ezekre a kérdésekre keresi a választ mostani konferenciánk is.

Azonban a konferencia nemzetközi jellege arra is ösztönzi a résztvevőket, hogy az Alaptörvényt és annak újdonságait, sajátosságait európai távlatban szemléljék.

Az eszmecsere alkalmat ad arra is, hogy az Európai Uniót alkotó államok alkotmányos hagyományairól és a közösség egészének alkotmányos identitásáról is beszéljünk.

Az Európai Unióban ma is időszerű kérdés, hogy mit jelentenek a gyakorlatban ezek a kategóriák.

Feladhatóak, illetve tovább adhatóak-e olyan alapvetően nemzeti, de részben az Uniónak átengedett, és így a Közösség államai által közösen is gyakorolt hatáskörök, mint például a bírósági joghatóság, amely kulcsfontosságú kérdése az Egyesült Államokkal a szabadkereskedelemről folytatott tárgyalásoknak.

Erre nem csak a politikának, de az Unió és a tagállamok alkotmányos intézmény-rendszerének is választ kell adnia – kijelölve ezzel azt a mozgásteret, amelyben az alkotmányos identitás tiszteletben tartásával bármely egyezményről legitim döntés születhet.

A konferencia címe Párbeszéd és identitás. A kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd hozzájárul identitásunk megőrzéséhez, míg a szilárd önazonosságtudat gyümölcsözővé teszi a párbeszédet. Egy politikai közösség identitása, legyen szó kisebb közösségről, pártról, nemzetről vagy az európai nemzetek uniójáról, lényegileg határozza meg a közösség cselekvéseinek irányát.

Éppen ezért sajnálatos, hogy Európa számára saját önazonosságának tartalma alapvetően vált kérdésessé.

Theodor Heuss, a II. világháború utáni Németország első államelnöke fogalmazta meg: Európa a görög filozófián, a római jogon és a keresztyénség értékein alapszik.

Hozzátehetjük, hogy ehhez csatlakozik, és részben ezekből következik a felvilágosodás eszmevilága, valamint az alapvető emberi szabadságjogok tisztelete.

Ezek az alapvetések nemrég még vitán felül álló értéknek számítottak Európa bármely országában.

Mára azonban egyre többször tapasztaljuk, hogy Európa valódi, tradicionális értékeinek vállalása európai kritikához vezet, ráadásul éppen az európai értékekre hivatkozással.

Magyarországnak – szabadságát és függetlenségét sokszor elvesztett államként – ezeréves történelme során többször is újjá kellett születnie.

Az újjászületés mindig akkor volt sikeres, ha múltunkból, nemzeti hagyományainkból, identitásunkból fakadó tudatos építkezésen alapult. Így volt ez szabadságharcaink idején, és nem volt ez másként a rendszerváltozáskor sem, amikor a kommunista diktatúra bukása utáni első szabadon választott Országgyűlés alakuló ülésén elsőként az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét örökítette meg – ahogyan erre az Alaptörvény preambuluma is emlékeztet.

Európa csak akkor tudja megőrizni szerepét a világ alakításában, ha megőrzi szellemi gyökereit, ha visszatér az alapító atyák eredeti szándékához.

Konrad Adenauer kancellár, a háború utáni Németország és nem utolsó sorban az egységesülő Európa egyik atyja írta a következőket: „Az államnak egy sorsközösségnek kell lennie, hogy összehangolja az érdekeket, ideológiákat és véleményeket. … az állam létét a keresztény kultúrának és etikának, a valóságos demokráciának kell áthatnia és mozgatnia. Az állam hatalmát korlátozzák a személy alapvető méltósága és elidegeníthetetlen jogai.”

Ha a magyar Alaptörvény elfogadása körüli vita hozzájárult ahhoz, hogy ismét felhívja a figyelmet az európai közösség alapértékeire, akkor azzal Magyarország a lehető legtöbbet tette az európai identitás és ezáltal földrészünk politikai közösségének megerősítése érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak!