„...ha nem törődünk egymással, végünk: megdermed az emberi lélek, mely szeretet nélkül nem táplálódik újra.”

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a Göllesz Viktor ösztöndíj és a Frim Jakab emlékérem átadása alkalmából mindazokat, akik értik és érzik dr. Bagdy Emőke professzorasszony intelmét. Köszöntöm mindazokat, akik soha nem fogadják el, hogy az emberek között megdermedjen a lélek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Fiatal Barátaim!
XXI. századi mindennapjainkban olyan civilizációban élünk, amely hajlamos a tárgyakkal való bánásmódot átvinni az emberekkel való kapcsolatokba. A közösségi szolidaritást mellőző, egoista és individualizált világunkban sokan hajlamosak elhasználni, kihasználni és végül eldobni embertársaikat, ahelyett, hogy segítenék, elfogadnák és befogadnák őket.
A végeredmény, hogy mindenki áldozatává válik a lélektelenségnek.
Egyetlen ember sem várhat el több szeretetet, figyelmet és bizalmat, mint amennyit önmaga tanúsít embertársai iránt. Különösképpen igaz ez a fogyatékkal nem rendelkező és a fogyatékos emberek közötti viszonyban.

Tudományos kutatási adatok igazolják: ha másokkal jót teszünk, megerősödik az immunrendszerünk. Lelkileg, testileg egészségesebbek leszünk tőle.

Önök – fogyatékkal élők és a fogyatékkal élőket segítők – mindezt megtapasztalhatták. Kérem Önöket, a jövőben is segítsenek abban, hogy a magyar társadalomban egyre többen felismerjék és átérezzék az önzetlen szeretet gyógyító erejét. Tudatosítsuk honfitársainkban, hogy az a közösség, amely nem törődik az arra rászorulókkal, amely nem viseli szívén a fogyatékkal élők sorsát, az nemcsak a rászorulókat fosztja meg az érvényesülés, a hasznos és értékes élet lehetőségétől, hanem saját magát is megfosztja attól az életerőtől, amely éppen a törődés nyomán erősödne meg benne.

Mindenki, aki ma Magyarországon arra törekszik, hogy a fogyatékkal élők társadalmi beilleszkedésének, hasznossá válásának esélyeit növelje, az egyúttal az egész társadalom egészségesebbé válását is elősegíti.
Mindenki, aki fogyatékosságával nem törődve azon fáradozik, hogy minél hasznosabb és boldogabb tagjává váljék tágabb közösségének, ugyancsak a társadalom egészének egészségesebbé, boldogabbá válását segíti elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy olyan társadalomban, egy olyan közösségben akarunk élni, amelyben mindenki annyit ér, amennyit át tud magából adni embertársai részére; mindenki annyit ér, amennyit segíteni tud másokon.


Célunk, hogy közös erővel akadálymentesítsük országunkat és társadalmunkat, szó szerinti és átvitt értelemben egyaránt.
Mindig legyen figyelmünk arra, hogy fogyatékkal élő, hátrányosabb helyzetben lévő embertársaink érvényesülési törekvései elől elhárítsuk a legkülönfélébb akadályokat, legyenek ezek fizikaiak, bürokratikusak vagy mentálisak, kényelmünkből vagy előítéleteinkből fakadó akadályok.
Jóleső érzés számomra, hogy ezen akadálymentesítési munkában számíthatunk két fogyatékkal élő politikustársunk példájára és segítségére, mindketten fontos szerepet töltenek be a közös küzdelmeinkben: Kósa Ádám képviselő úr az Európai Parlamentben, Tapolczai Gergely képviselő úr pedig az Országgyűlésben végez kiváló munkát.
Bízom benne, hogy közös munkánk révén a következő esztendőkben az úgynevezett infokommunikációs szolgáltatások terén érdemben tudjuk javítani a fogyatékkal élők esélyegyenlőségét a számukra szükséges adatokhoz, ismeretekhez való hozzáférésben.


Tisztelt Hölgyeim és Uram, kedves Díjazottak!

A 2001 évi és a 2011 évi statisztikai adatokat összevetve megállapítható, hogy Magyarországon a fogyatékossággal élők száma csökkent, 577 ezerről 490 ezerre.
Ezen csökkenés mellett ugyanakkor nőtt a fogyatékos foglalkoztatottak száma: 2001-ben még csak 52 ezren dolgozhattak, 2011-ben már hozzávetőleg 66 ezer fő talált meg a helyét és önbecsülését a munka világában, amely adat az arányokat tekintve szerény, de érzékelhető javulást mutat.

A száraz statisztikai adatok mögött általában mindig láthatatlan személyes történetek vannak. A kedvező adatok mindig személyes erőfeszítéseken és teljesítményeken alapulnak.
Köszönettel tartozunk az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége vezetőinek és munkatársainak – csakúgy, mint a többi fogyatékosügyi szervezet vezetőinek és munkatársainak – azért a lankadatlan munkájukért, amelyet a fogyatékossággal élők érdekében végeznek.

Köszönet illeti a Frim Jakab emlékérem mostani és majdani várományosait: azokat a szakembereket, illetve közéleti személyiségeket, akik munkájuk során kiemelkedő eredményeket értek el az értelmi fogyatékosságügy s az érdekvédelem területén.

S köszönet illeti valamennyiüket azért, hogy a fogyatékkal élő fiatalok közül igyekeznek felismerni, kiválasztani és segíteni a legtehetségesebbeket, akik közül ma többen is Göllesz Viktor-ösztöndíjat fognak kapni.

Az ösztöndíj nyertesei egytől egyig olyan fiatalemberek, akik kitartásukkal és elkötelezettségükkel kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a munka, a tanulás, a sport vagy a művészet világában, s életükkel hozzájárulnak a fogyatékossággal élő emberekről alkotott kedvező társadalmi kép megerősítéséhez.
Kívánom nekik, hogy az elnyert ösztöndíj segítse őket tehetségük további kibontakozásában, legyenek mindig törekvő, hasznos és boldog tagjai társadalmunknak.

Jó egészséget, jó közösséget és jó munkát kívánok Önöknek!