Tisztelt Brglez Elnök úr, Tisztelt Polgármester úr, Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Közép-európai történészek nemrég közösen vizsgálták a térség országainak történelmét illetve történetírását, és elemzésük tanulságát egyetlen mondatban a következőképpen fogalmazták meg: „Az Én hősöm, a Te ellenséged!”

Közép-Európa népei és országai nehéz történelmének öröksége miatt a közgondolkodásban, a társadalomlélektanban a szembenállás kísértése ma is sokszor, sok helyen erősebb, mint az egymásrautaltság ösztöne.

A huszadik században két világháborúval, határmódosításokkal, kommunizmussal, kollektív megbélyegzésekkel, megtorlásokkal és kitelepítésekkel sújtott térségünkben még mindig sokan gondolják úgy, hogy ők csak hősök lehetnek, a szomszédjaik pedig csak legyőzendő ellenségek.

Akik így gondolják, tévednek.

Vidékeinken ugyanis a hőseink és az ellenségeink történelmi mércével mérve nem ritkán mindannyian áldozatoknak bizonyulnak.

Annak a gondolkodásnak az áldozatai, amely nem ismeri fel a közös földrajzi, történeti, gazdasági és kulturális gyökerekben fogant közép-európai egymásrautaltságunkat, nem ismeri fel a mindannyiunkat fenyegető veszélyeket és nem ismeri fel a mindannyiunkat erősítő együttműködés lehetőségét sem.

Mi, mai magyarok és szlovénok, mindannyian tartozunk áldozatainknak azzal, hogy ne ismételjük meg azon hibákat és bűnöket, amelyeknek ők áldozatul estek.

Ma azon muravidéki magyar áldozatoknak állítunk kopjafát, akiket 1945-ben ellenségnek tekintettek.

A magyar néphagyományokban a kopjafa nemcsak kegyeletet lerovó temetőfa, hanem emlékoszlop is, amelynek faragott motívumai többféle emlékképet idéznek, hiszen így lehet csak teljes az emlékezés

Emlékeznünk kell a korabeli jugoszláv politikai rendőrség által internált, emberségükben és magyarságukban megalázott és meggyötört csaknem 600 muravidéki magyarra, de emlékeznünk kell arra is, hogy 1941-42-ben a korabeli magyar hatóságok ezeken a tájakon ugyanannyi szlovént internáltak, aláztak és gyötörtek meg azért, mert hasonlóképpen ellenségnek tekintették őket.

A magyar hatóságok 1942-ben betolakodóknak tekintették a trianon után betelepült szlovéneket, a jugoszláv hatóságok pedig 1945-ben hűtleneknek a magyarokat. Mindezt azért, mert az első világháború lezárását követő határmódosításokkal nagyhatalmi érdekek szerint szembefordították egymással a térség nemzeti közösségeit, annak érdekében, hogy gazdaságilag és politikailag alárendelhessék és uralhassák Közép-Európa országait.

Emlékeznünk kell ma azokra is, akiknek köszönhetően az 1945-ben internált muravidéki magyarok többsége túlélhette a megpróbáltatásokat.

A muravidéki származású magyar Kővágó József és a szlovén Stane Vesel emberek voltak az embertelenségben, és ezzel sok internált magyar életét megmentették. Kővágó József, mint Budapest alpolgármestere 1945-ben értesítette az internálásokról a magyar Külügyminisztériumot, amely a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult. A Bizottság tényfeltáró vizsgálatot rendelt el, amelyet az 1945 május 10-én megalakult Szlovén Nemzeti Kormány belügyi megbízottja, Stane Vesel folytatott le a helyszínen. Vesel pontosan feltárta a tényeket, nem hallgatott a jugoszláv politikai rendőrség vezetőinek hazugságaira, akik először tagadták, hogy magyarokat is elhurcoltak volna, majd, amikor kénytelenek voltak ezt elismerni, akkor azt állították, hogy az internált magyarok – többségükben idősek, nők és gyerekek – mind fasiszták voltak, ami szintén hazugságnak bizonyult.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az áldozatok kopjafája nem csak a múltban történtekre, hanem a jelenbeli és jövőbeli kötelezettségeinkre is emlékeztet.

Gyerekeinknek olyan világot kell teremtenünk, ahol a közép-európai szomszédaink hőse többé nem ellenségünk, hanem bajtársunk, igazi szövetségesünk. Csak így nyílik esélyünk közösen megküzdeni az előttünk tornyosuló gazdasági és társadalmi gondokkal, szülőföldünkön megmaradni szlovénnak és magyarnak, megőrizni nemzeti kultúránkat és nemzeti államainkat az európai közösségi térben.

Úgy gondolom, mi, magyarok és szlovénok mindebben jó lelkiismerettel tudunk példát nyújtani közép-európai társainknak. Köszönöm Önöknek, hogy ma itt együtt emlékezhettünk, s köszönöm Brglez házelnök úrnak, hogy megtisztelt Bennünket jelenlétével.

Kegyeletet az áldozatoknak, reményt az emlékezőknek! Isten segítsen bennünket!