Mélyen Tisztelt Köztársasági Elnök úr!
Miniszterelnök Úr!
Tisztelt Országgyűlés!
Honfitársaim!

Mindenekelőtt kötelességem köszönetet mondani. Elsősorban minden újonnan megválasztott képviselőtársam nevében a polgárok bizalmát kell megköszönnöm, amellyel a Tisztelt Ház tagjai sorába választottak bennünket.

Ugyancsak mindannyiunk nevében mondok köszönetet az elmúlt ciklus képviselőinek az elvégzett óriási mennyiségű, és jelentőségű munkáért, a helytállásért, amelynek révén –elkerülve az összeomlást – kiemeltük hazánkat a válságból, s megteremtettük egy új, XXI. századi állam- és nemzetépítés törvényi alapjait.

Különös köszönet azoknak a volt képviselőtársainknak, akik azért nincsenek ma itt az új Országgyűlésben, mert – ezzel önmagukat is megfosztva a mandátumszerzés lehetőségétől – szavazatukkal hozzájárultak ahhoz a választójogi reformhoz, melynek egyik legfontosabb következménye a kiosztható mandátumok az eddigieknek majd’ felére csökkentése.

Még mindig az egész Ház nevében kell megköszönjem az Országgyűlés Hivatala minden dolgozójának, hogy a több, mint két évtized óta megszokott megbízhatósággal és odaadással segítették a képviselők munkáját az elmúlt négy esztendő során, és készítették elő az új összetételű Országgyűlés megalakulását.

Végül pedig a magam nevében köszönöm meg a Tisztelt Ház belém vetett bizalmát, a jelölést és a leadott szavazatokat.

Igyekszem megszolgálni – ha azt nem is ígérhetem, hogy mindenki tetszésére, de azt igen, hogy a lelkiismeretem szavára hallgatva, kiszámíthatóan és méltányosan eljárva próbálom ezt tenni.

Meggyőződésem szerint az Országgyűlés tekintélyének növekedése nem csak az egész nemzet, de minden egyes képviselő és az általuk alkotott minden egyes párt érdeke.

Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, mandátumuk betöltése során ennek szellemében tevékenykedjenek!

Az Országgyűlés méltóságának a képviselők viselkedésében is tükröződnie kell – ez a választókkal szembeni tisztelet kifejezése és egyben fokmérője is.

Ez pedig nem képzelhető el az emberi méltóság tiszteletben tartása nélkül, amely megillet minden embert és azok közösségeit, függetlenül attól, hogy egy kisebbséghez vagy a többséghez tartoznak-e.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az Országgyűlés mai alakuló ülésével nem csupán egy új törvényhozási ciklust kezdünk meg, hanem sok tekintetben egy új korszakot is.

A rendszerváltozás kezdete utáni hetedik, jelentősen csökkentett létszámú Országgyűlés új házszabályi rendelkezések alapján a működés új útjait kell, hogy kitapossa magának.

Ugyanannyi munkát kevesebben, legalább a megszokott, de ha lehet jobb színvonalon csak hatékonyabban megszervezve tudunk elvégezni.

A képviselők mellett most először kapcsolódnak be a törvényhozás munkájába a nemzetiségek szószólói is, miként hasonlóan történelmi jelentőségű az a tény, hogy ez Magyarország történelmében az első képviselőház, amelyik az általános, titkos és egyenlő választójog alapján az egész nemzetet képviseli – azaz, több mint Országgyűlés.

Ez azonban nem csak forma, de tartalom kérdése is kell legyen. A képviselők e Ház falai között pártok – azaz a részek – tagjaiként szólalnak meg, de az Egész, a nemzet érdekében kell politizálniuk.

Az Országgyűlés, mint testület pedig csak akkor tudja betölteni hivatását, az egész nemzet képviseletét, ha mi képviselők legalább az alapvető sorskérdéseinkben, a történelem és a jövő állította kihívásokra adandó válaszokban megtaláljuk azt a közös nevezőt, amely oly’ fájdalmasan hiányzott közéletünkből az elmúlt majd’ negyed század alatt.

A tét ma sem kisebb, mint Széchenyi István korában, aki így fogalmazott a Stádium-ban: „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez és nem kevésb forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése.”

Tisztelt Képviselőtársaim!

A Teremtő kegyelméből és a választók megtisztelő bizalmából hetedszer tehettem képviselői esküt e Ház falai között, és másodszor választottak a Országgyűlés elnökévé.

A kötelező szerénység és az élethez elengedhetetlenül szükséges derűlátás mellett is – talán – mondhatom, hogy már több tapasztalatom van, mint amennyi illúzióm maradt.

A választások óta eltelt idő eseményeit és nyilatkozatait figyelve csak óvatos reményre látok alapot, hogy az előttünk álló ciklusban magunk mögött tudjuk hagyni azokat a jobb sorsra érdemes energiákat emésztő, terméketlen küzdelmeket, amelyek szinte folyamatos kísérői voltak az 1990 óta zajló átalakulásnak. Mégis, meggyőződésem szerint a választások arra is valók, hogy a választók időről időre eldöntsék a politikai élet szereplői közötti vitákat. Most is ezt tették, s egyúttal megbíztak bennünket a négy esztendeje elkezdett országépítő munka folytatásával. Tegyük hát ezt, Tisztelt Képviselőtársaim együtt – különbözve, amiben muszáj, és egyetértve, amiben lehet.

Ehhez kérek a Jóistentől mindannyiunknak jó egészséget, és erőt, bölcsességet, kitartást, és kívánok jó munkát.