Beszéd Návay Lajos emlékművének avatásán
Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Emlékező Közösség!
„Részemről a magyar hazát, a magyar földet, családunk ősi birtokában, a magyar népet pedig volt úrbéres községünk derék lakóiban tanultam szeretni, tisztelni... elfogult voltam, és elfogult vagyok ma is, mert hisz otthonom, de egyszersmind otthona volt kétszáz év óta családomnak, és minden talpalatnyi föld itt nemcsak gyermekjátékaimra, de egyszersmind elődeim komoly munkájára emlékeztet”
Návay Lajos naplójában ezekkel a szavakkal emlékezett gyermekkorára.
Návay mélyen keresztény ember volt, elkötelezett magyar és felelős hazafi. Három tulajdonság, amelyből a huszadik században már egy is elég volt ahhoz, hogy valaki az életével fizessen érte. Návay Lajos itt, a kiskunfélegyházi állomáson fizette meg mind ennek az árát, és lett a vérengző bolsevik politikai terror áldozata.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért találkozunk ma, hogy emléket emeljünk a Magyar Országgyűlés mártírhalált halt elnökének és társainak, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk arra, hogy a magyar politikai gondolat képviselőit meggyilkolhatják ugyan, de amit képviselnek azt sohasem pusztíthatják el.
A szabadság, a törvény és a nemzeti elkötelezettségen, nemzeti hűségen alapuló magyar politikai gondolat egyik tragikus sorsú politikusa volt Návay Lajos.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Návay Lajos egy olyan magyar nemzedék tagja volt, amelyik számára a politikai szerepvállalás hivatás volt. Hivatás, amire csak tiszta és világos célok jegyében, becsületes szándékkal, a nemzet szolgálatában szabad vállalkozni. Ugyanakkor, mint minden igazi hivatás, kemény munka is, amit el kell végezni. Kemény munka, amiben be kell tartani az írott és íratlan szabályokat, amiben mindennek következménye van, s amiért vállalni kell a felelősséget.
E nemzedék tagjai hittek abban, hogy a parlamentarizmus azok közös ügye, akik másként látják ugyan a világot, másként képzelik el a nemzet jövőjét, de van közös hitük és meggyőződésük. Közös hitük és meggyőződésük, amely a nemzet és a közjó szolgálatára indítja őket, és képessé teszi őket, hogy minden konkurenciaharc, érdekütközés, vita ellenére közösen dolgozzanak Magyarországért – mindenki a maga világlátása szerint, de mindig a választók akaratából és felhatalmazásával és a nemzet boldogulására.
Návay Lajos szolgálta a hazáját képviselőként és házelnökként. Szolgálta legjobb tudása és meggyőződése szerint egy európai nagyhatalom fővárosában, a nemzet számára emelt Országházban a boldogabb jövőért, és szolgálta egy haldokló ország megyegyűlésén a menthető mentéséért és az újrakezdés reményében. Szolgálta a nagy háború idején, Csanád megye élelmezésügyi kormánybiztosaként, keményen szembeszállva a korrupcióval, a hatalmi visszaélésekkel és a túlkapásokkal.
Tisztelt Honfitársaim!
Návay Lajos a kiskunfélegyházi pályaudvaron ugyanannak a magyargyűlöletnek lett az áldozata, amely a huszadik században változó formában és eszközökkel, de többször is merényletet követett el a magyar állam és a magyar nemzet ellen.
Ez a magyargyűlölet és annak képviselői bénították meg a sorsfordító időkben 1918-19-ben Magyarországot, 1947 után ez a magyargyűlölet hajtotta uralma alá a magyarságot, és 1956 után –nemzetközi segédlettel – ez a magyargyűlölet taposta meg újra a magyar nemzetet. Ez a magyargyűlölet döntötte tudatos módon adós rabszolgaságba az országot az úgynevezett rendszerváltozás után, ez a magyargyűlölet fordította tudatosan szembe a magyar államot a magyar nemzettel 2004. december 5-én, és ugyanez a gyűlölet fojtotta szégyenbe és vérbe Budapest utcáin az 1956-os szabadságharcunk ötvenedik évfordulóját.
Ez a magyargyűlölet rothasztotta szét a korrupcióval és építette le a működésképtelenségig a polgárai megvédésére hivatott államot, szegényítette el a családok millióit, fordította szembe a társadalom különböző csoportjait, és próbálta meg kiölni belőlük a testvériség, az összetartozás érzésének csíráit is.
Ez uszított, és uszít ma is Isten, haza és család ellen. Ez próbálja meg beleoltani a gondolatainkba, hogy az egyén és közösség, polgár és állam, szabadság és rend, európai gondolkodás és nemzeti érdekvédelem egymással ellentétes értelmű fogalmak. Ez a magyargyűlölet akar arra idomítani bennünket, hogy lemondva nagyra törő álmainkról tanuljunk meg kicsik lenni, hogy önmagunk urai, országunk gazdái, sorsunk tevékeny és bátor alakítói helyett legyünk csak mások szolgái. Hiszen genetikus alattvalóként, valódi kulturális teljesítményre képtelen szolgaként egyetlen nagy, mindent betakaró szégyenfolttal a múltunk helyén nem is vagyunk többre valók.
Kedves Barátaim!
2010 óta új utat jár Magyarország. Megmentettük az összeomlástól az államot, és újra a polgárok, a nemzet szolgálatába állítottuk. Megmentettük az összeomlástól a gazdaságot, és újra emelkedő pályára állítottuk.
Rendbe tettük az ország pénzügyeit, munkahelyek százezreit védtük és teremtettük meg, a demoralizáló segélyen tengődés helyett a méltóságot adó munka lehetőségét kínáltuk fel a legelesettebbeknek.
Hozzákezdtünk a rend helyreállításához az utcákon éppúgy, mint az államigazgatásban, a fejlesztési pénzek elosztásában, az egészségügyben vagy az oktatásban. A magyar termőföldet a magyar gazdák kezébe adjuk és megvédjük a külföldi és a hazai spekulánsoktól. Megkezdtük az állam és a családok kimentését az adósságcsapdából, az önkormányzatokkal ezt már meg is tettük. A rezsicsökkentéssel megvédtük a családokat, nyugdíjasokat a monopolhelyzetben lévő külföldi közszolgáltató cégek korlátlan profitéhségétől.
Megvédtük hazánk érdekeit és becsületét az európai porondon, ha kellett, miközben mindenkivel tisztességesen együttműködtünk, akit tisztességes szándék vezérelt velünk kapcsolatban. Újjáalkottuk az állam szerkezetét, és közjogi értelemben végrehajtottuk a nemzet határok feletti újraegyesítését. Mindennek keretéül, pedig 21 éves adósságot törlesztve új alaptörvényt alkottunk Magyarországnak. 2014. április 6-án pedig mindazok, akik nélkül ez nem mehetett volna végbe, azaz a magyar polgárok ráütötték az egyetértés és a folytatásra szóló felhatalmazás pecsétjét közös munkánkra.
Tisztelt Egybegyűlt Emlékezők, Kedves Barátaim!
Kilenc évtizeddel a meggyilkolásuk után, 2011-ben az Országgyűlés épületében helyreállítottuk Tisza István és Návay Lajos emléktábláját, amelyet korábban szintén a magyargyűlölő politika képviselői távolíttattak el a helyükről. Tisza Istvánnak és Návay Lajosnak Istentől kimért sorsuk volt, egy összeomló világot kellett puszta két kezükkel és becsületükkel fenntartaniuk.
Az eredményt ismerjük, de miként Szabó Dezső óta tudjuk: az ember arányát nem az eredmény méri, hanem a cél nagysága, az akaratereje és a kötelesség elijeszthetetlenül kitartó teljesítése. Návay Lajos vértanúságával legyőzte az időt, a felejtést, és az őt követő és tisztelő nemzedékek számára legyőzte a félelmet is. Az ő igazsága ad jogot most a szólásra nekünk is, az ő igazsága kötelez mindannyiunkat az emlékezésre és ad reményt utunk folytatásához.
Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés második alelnöke, Návay Lajos parlamenti emléktáblájának avatásán így zárta sorait: „Mi és minden eljövendők, akik ehhez az emléktáblához igaz szívvel járulnak, azzal a meggyőződéssel tekintsünk rá, hogy amíg lesznek a nemzetnek vértanúi, és amíg azok emléke szent lesz előttünk, addig kelet és nyugat határmesgyéjén állani fog e nemzet vészben, viharban és majd még napsütésben is.”
Ennek az emlékműnek is az a hivatása, hogy emlékeztessen bennünket: volt egy igaz hazafi, aki mindvégig hűséges maradt a hazához és a parlamentarizmus ügyéhez.
Emlékezzünk Návay Lajos mártírhalálára, és éltessük a magyar nemzeti gondolatot, amely elpusztíthatatlan, addig él, amíg hiszünk benne, és teszünk érte.
Isten segítsen Bennünket!
„Részemről a magyar hazát, a magyar földet, családunk ősi birtokában, a magyar népet pedig volt úrbéres községünk derék lakóiban tanultam szeretni, tisztelni... elfogult voltam, és elfogult vagyok ma is, mert hisz otthonom, de egyszersmind otthona volt kétszáz év óta családomnak, és minden talpalatnyi föld itt nemcsak gyermekjátékaimra, de egyszersmind elődeim komoly munkájára emlékeztet”
Návay Lajos naplójában ezekkel a szavakkal emlékezett gyermekkorára.
Návay mélyen keresztény ember volt, elkötelezett magyar és felelős hazafi. Három tulajdonság, amelyből a huszadik században már egy is elég volt ahhoz, hogy valaki az életével fizessen érte. Návay Lajos itt, a kiskunfélegyházi állomáson fizette meg mind ennek az árát, és lett a vérengző bolsevik politikai terror áldozata.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Azért találkozunk ma, hogy emléket emeljünk a Magyar Országgyűlés mártírhalált halt elnökének és társainak, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk arra, hogy a magyar politikai gondolat képviselőit meggyilkolhatják ugyan, de amit képviselnek azt sohasem pusztíthatják el.
A szabadság, a törvény és a nemzeti elkötelezettségen, nemzeti hűségen alapuló magyar politikai gondolat egyik tragikus sorsú politikusa volt Návay Lajos.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Návay Lajos egy olyan magyar nemzedék tagja volt, amelyik számára a politikai szerepvállalás hivatás volt. Hivatás, amire csak tiszta és világos célok jegyében, becsületes szándékkal, a nemzet szolgálatában szabad vállalkozni. Ugyanakkor, mint minden igazi hivatás, kemény munka is, amit el kell végezni. Kemény munka, amiben be kell tartani az írott és íratlan szabályokat, amiben mindennek következménye van, s amiért vállalni kell a felelősséget.
E nemzedék tagjai hittek abban, hogy a parlamentarizmus azok közös ügye, akik másként látják ugyan a világot, másként képzelik el a nemzet jövőjét, de van közös hitük és meggyőződésük. Közös hitük és meggyőződésük, amely a nemzet és a közjó szolgálatára indítja őket, és képessé teszi őket, hogy minden konkurenciaharc, érdekütközés, vita ellenére közösen dolgozzanak Magyarországért – mindenki a maga világlátása szerint, de mindig a választók akaratából és felhatalmazásával és a nemzet boldogulására.
Návay Lajos szolgálta a hazáját képviselőként és házelnökként. Szolgálta legjobb tudása és meggyőződése szerint egy európai nagyhatalom fővárosában, a nemzet számára emelt Országházban a boldogabb jövőért, és szolgálta egy haldokló ország megyegyűlésén a menthető mentéséért és az újrakezdés reményében. Szolgálta a nagy háború idején, Csanád megye élelmezésügyi kormánybiztosaként, keményen szembeszállva a korrupcióval, a hatalmi visszaélésekkel és a túlkapásokkal.
Tisztelt Honfitársaim!
Návay Lajos a kiskunfélegyházi pályaudvaron ugyanannak a magyargyűlöletnek lett az áldozata, amely a huszadik században változó formában és eszközökkel, de többször is merényletet követett el a magyar állam és a magyar nemzet ellen.
Ez a magyargyűlölet és annak képviselői bénították meg a sorsfordító időkben 1918-19-ben Magyarországot, 1947 után ez a magyargyűlölet hajtotta uralma alá a magyarságot, és 1956 után –nemzetközi segédlettel – ez a magyargyűlölet taposta meg újra a magyar nemzetet. Ez a magyargyűlölet döntötte tudatos módon adós rabszolgaságba az országot az úgynevezett rendszerváltozás után, ez a magyargyűlölet fordította tudatosan szembe a magyar államot a magyar nemzettel 2004. december 5-én, és ugyanez a gyűlölet fojtotta szégyenbe és vérbe Budapest utcáin az 1956-os szabadságharcunk ötvenedik évfordulóját.
Ez a magyargyűlölet rothasztotta szét a korrupcióval és építette le a működésképtelenségig a polgárai megvédésére hivatott államot, szegényítette el a családok millióit, fordította szembe a társadalom különböző csoportjait, és próbálta meg kiölni belőlük a testvériség, az összetartozás érzésének csíráit is.
Ez uszított, és uszít ma is Isten, haza és család ellen. Ez próbálja meg beleoltani a gondolatainkba, hogy az egyén és közösség, polgár és állam, szabadság és rend, európai gondolkodás és nemzeti érdekvédelem egymással ellentétes értelmű fogalmak. Ez a magyargyűlölet akar arra idomítani bennünket, hogy lemondva nagyra törő álmainkról tanuljunk meg kicsik lenni, hogy önmagunk urai, országunk gazdái, sorsunk tevékeny és bátor alakítói helyett legyünk csak mások szolgái. Hiszen genetikus alattvalóként, valódi kulturális teljesítményre képtelen szolgaként egyetlen nagy, mindent betakaró szégyenfolttal a múltunk helyén nem is vagyunk többre valók.
Kedves Barátaim!
2010 óta új utat jár Magyarország. Megmentettük az összeomlástól az államot, és újra a polgárok, a nemzet szolgálatába állítottuk. Megmentettük az összeomlástól a gazdaságot, és újra emelkedő pályára állítottuk.
Rendbe tettük az ország pénzügyeit, munkahelyek százezreit védtük és teremtettük meg, a demoralizáló segélyen tengődés helyett a méltóságot adó munka lehetőségét kínáltuk fel a legelesettebbeknek.
Hozzákezdtünk a rend helyreállításához az utcákon éppúgy, mint az államigazgatásban, a fejlesztési pénzek elosztásában, az egészségügyben vagy az oktatásban. A magyar termőföldet a magyar gazdák kezébe adjuk és megvédjük a külföldi és a hazai spekulánsoktól. Megkezdtük az állam és a családok kimentését az adósságcsapdából, az önkormányzatokkal ezt már meg is tettük. A rezsicsökkentéssel megvédtük a családokat, nyugdíjasokat a monopolhelyzetben lévő külföldi közszolgáltató cégek korlátlan profitéhségétől.
Megvédtük hazánk érdekeit és becsületét az európai porondon, ha kellett, miközben mindenkivel tisztességesen együttműködtünk, akit tisztességes szándék vezérelt velünk kapcsolatban. Újjáalkottuk az állam szerkezetét, és közjogi értelemben végrehajtottuk a nemzet határok feletti újraegyesítését. Mindennek keretéül, pedig 21 éves adósságot törlesztve új alaptörvényt alkottunk Magyarországnak. 2014. április 6-án pedig mindazok, akik nélkül ez nem mehetett volna végbe, azaz a magyar polgárok ráütötték az egyetértés és a folytatásra szóló felhatalmazás pecsétjét közös munkánkra.
Tisztelt Egybegyűlt Emlékezők, Kedves Barátaim!
Kilenc évtizeddel a meggyilkolásuk után, 2011-ben az Országgyűlés épületében helyreállítottuk Tisza István és Návay Lajos emléktábláját, amelyet korábban szintén a magyargyűlölő politika képviselői távolíttattak el a helyükről. Tisza Istvánnak és Návay Lajosnak Istentől kimért sorsuk volt, egy összeomló világot kellett puszta két kezükkel és becsületükkel fenntartaniuk.
Az eredményt ismerjük, de miként Szabó Dezső óta tudjuk: az ember arányát nem az eredmény méri, hanem a cél nagysága, az akaratereje és a kötelesség elijeszthetetlenül kitartó teljesítése. Návay Lajos vértanúságával legyőzte az időt, a felejtést, és az őt követő és tisztelő nemzedékek számára legyőzte a félelmet is. Az ő igazsága ad jogot most a szólásra nekünk is, az ő igazsága kötelez mindannyiunkat az emlékezésre és ad reményt utunk folytatásához.
Zsitvay Tibor, a nemzetgyűlés második alelnöke, Návay Lajos parlamenti emléktáblájának avatásán így zárta sorait: „Mi és minden eljövendők, akik ehhez az emléktáblához igaz szívvel járulnak, azzal a meggyőződéssel tekintsünk rá, hogy amíg lesznek a nemzetnek vértanúi, és amíg azok emléke szent lesz előttünk, addig kelet és nyugat határmesgyéjén állani fog e nemzet vészben, viharban és majd még napsütésben is.”
Ennek az emlékműnek is az a hivatása, hogy emlékeztessen bennünket: volt egy igaz hazafi, aki mindvégig hűséges maradt a hazához és a parlamentarizmus ügyéhez.
Emlékezzünk Návay Lajos mártírhalálára, és éltessük a magyar nemzeti gondolatot, amely elpusztíthatatlan, addig él, amíg hiszünk benne, és teszünk érte.
Isten segítsen Bennünket!
Sajtószolgálat
2014. április 29.