Beszéd a Szent István-díj átadásán
Kedves Ilona Asszony!
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim, Honfitársaim!
„Az igazságosságnak megfelelően (…) szabadon, csűrés-csavarás nélkül mondd az igazat.(…) Ne tántorítson el ettől mások rosszindulata, felfogása, lármája. (…) mert senkivel nem történik olyan, aminek az elviselésére nem termett. (…). Ha tehát mindent félretéve csak vezérlő értelmedet és a benned lévő isteni részt ápolod (…) akkor nem leszel idegen saját hazádban.”
Ezeket a gondolatokat ugyan nem napjainkban írták, de a mai díjátadó ünnepségre is igazak.
Több mint 1800 esztendővel ezelőtt jegyezte fel az utókor számára egy Salvio Mansio nevű városban, azaz a mai Esztergomban, Marcus Aurelius római filozófus és nem mellékesen császár.
Abban az Esztergomban születtek ezek a sorok, amely 972 óta, azaz több mint egy évezrede magyar város. Ebben a városban született és keresztelték meg a ma átadandó díj névadóját, Szent István királyunkat.
A Szent István díj mai díjazottja pedig Tamás Aladárné Szűcs Ilona nemzettársunk, aki a XX. és XXI. századi felvidéki magyar sors tanúja.
Ilona asszony 102 esztendős magyar polgár, aki 102 esztendeje szülőföldjén él.
81 esztendős korában nem Ilona asszony ment Szlovákiába, és nem ő kért szlovák állampolgárságot, hanem 1993-ban a szlovák állam jött hozzá és ajánlott neki szlovák állampolgárságot.
Ilona asszony nem kérte, hanem kapta szlovák állampolgárságát, és azt becsülettel elfogadta. Mindig megadta a napjainkra már 21 esztendőssé vált szlovák államnak a kellő tiszteletet, jó és hasznos polgára volt Szlovákiának, mindenben elismerte a szlovák állam jogát, bízott a szlovák alkotmányban is, amely szó szerint garantálja, hogy „akarata ellenére senki nem fosztható meg szlovák állampolgárságától.”
Ilona asszony állampolgársági ügyben évszázados élete során csak egyszer, egyetlen egyszer kért: 2010 után kérte az egyszerűsített eljárásban visszaszerezhető magyar állampolgárságát, amit a második világháború után megkérdezése nélkül elvettek tőle. Ilona asszony szlovákiai magyarként csak annyit kért, ami a magyarországi szlovákoknak háborítatlanul jár: szülőföldje állampolgársága mellett anyaországa állampolgárságát is szerette volna.
A szlovák állam azonban nem viszonozta az Ilona asszony részéről megnyilvánuló tiszteletet, nem ismerte el Ilona asszony jogát a szlovákkal egyidejű magyar állampolgársághoz, és 2012-ben a száz esztendős magyar asszonyt kitaszította saját polgárai sorából.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ilona asszony történetében benne van Európa, Közép-Európa és a Kárpát-medence történetének egy fontos része.
Ilona asszony Szlovákiában egy számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség tagja. Az őshonos nemzeti közösség azt jelenti, hogy nem a közösség tagjai léptek át idegen államhatárokat, hanem az idegen államhatárok lépték át a közösség tagjait.
Akár vigasz is lehetne, de inkább súlyosbító tényező: Ilona asszony és magyar társai sorsukkal nincsenek egyedül.
A földrajzilag tágan értelmezett Európa csaknem 700 milliós lélekszámú lakosságából közel 100 millió ember számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség tagja, tehát minden hetedik európai egy számbeli kisebbségben élő őshonos etnikai csoporthoz tartozik. Az Európai Unió 28 tagállama mintegy 500 millió lakosából közel 40 millió ember őshonos nemzeti közösség tagja, akik számbeli kisebbségben élnek.
Mindezek ellenére ezen európai közösségek sajátos nyelvi és kulturális jogainak biztosítására a mai napig nincsenek érdemben használható nemzetközi normák, európai etnikai közösségek több tízmilliónyi tagja él részleges jogfosztottságban, és az Európai Unió az erkölcsileg és politikailag is egyre inkább tarthatatlan helyzet rendezésének még a kezdeményezésétől is elzárkózik.
Ezért válik lehetővé napjainkban is, hogy nemzeti közösségeket a kollektív bűnösség vádjával illessenek miközben elvitatják tőlük a kollektív jogokat, ezért nem élhetnek a kisebbségben élő nemzeti közösségek a számbeli többségben lévőkkel egyenlő méltósággal élhető életet, ezért fordulhat elő folyamatosan a politikai kettős mérce alkalmazása, ezért történhet meg, hogy vannak, akik a kisebbségvédelemmel nem élnek, hanem visszaélnek, és így nem a jog, hanem az erő és az erőszak bizonyul erősebbnek, ezért feszül feloldhatatlannak tűnő ellentmondás az államok szuverenitáshoz való joga és a népek önrendelkezési joga között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim !
Magyarország ugyanazt a tiszteletet és elbánást várja a határain kívül élő magyar közösségek részére, mint amelyet a magyar állam tanúsít a Magyarországon számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek részére.
A magyar alaptörvény államalkotó tényezőknek ismeri el a Magyarországon élő nemzetiségeket – köztük olyanokat is, mint a lengyelek, bolgárok, görögök, akiket a sors történelmi idővel mérve nem is olyan réged sodort a Kárpát-medencébe –, amely közösségeknek biztosítja a zavartalan közjogi, kulturális és érzelmi kötődését az anyaországukhoz.
A demokratikus magyar állam 1990 óta maradéktalanul teljesíti minden nemzetközi jogi kötelezettségét az államközi kapcsolatokban, 2010 óta pedig végre közjogilag is teljesíti a magyarsággal szembeni nemzeti kötelezettségét: a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő minden magyar ember a szülőföldje elhagyásának kényszere nélkül közjogi kapcsolatot létesíthet a magyar állammal, azaz magyar állampolgár lehet.
Tesszük mindezt úgy, hogy ezáltal senkinek sérelmet nem okozunk, hogy szándékaink szerint valamennyi szomszédos ország vonatkozásában lehetőséget teremtünk a XX. századi kölcsönös sérelmek meghaladására, ezáltal a XXI. században javítva a valamennyiünk érdekét szolgáló, rendkívül fontos regionális gazdasági és politikai együttműködés esélyét.
Tisztelt Ilona Asszony!
A magyar állam nevében ígérem, hogy az Ön és magyar sorstársai ügyét soha nem fogjuk feladni.
Az Ön hűsége a magyarsághoz, az Ön lojalitása Szlovákiához, az Ön bizalma az erkölcs és a jog erejében, az Ön emberi tartása arra kötelez bennünket, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy mindenki megértse és elfogadja: mi, magyarok nem valaki ellen, nem valami ellen tartozunk össze, hanem önmagunkért. Mindent meg fogunk tenni, hogy Szlovákiában is megértsék, nem csak a múltunk közös, hanem a jövőnk is az.
Senki sem lehet szabad, ha a szomszédja nem az. Nem terem szabadság az egyiknek, ha a másik cseléd, nem terem büszkeség az egyiknek, ha a másik megalázott, nem terem jólét az egyiknek, ha a másik kifosztott.
Ez az igazság Közép-Európában és a Kárpát-medencében különösen fontos volt egy ezredéven át.
Semmi okunk nincs arra, hogy azt gondoljuk a következő ezer esztendőre ne lenne hasonlóan irányadó.
Köszönjük Ilona asszonynak példamutató hűségét és helytállását, igyekszünk mindannyian tanulni belőle, és méltónak maradni hozzá.
Isten áldja meg!
Mélyen Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim, Honfitársaim!
„Az igazságosságnak megfelelően (…) szabadon, csűrés-csavarás nélkül mondd az igazat.(…) Ne tántorítson el ettől mások rosszindulata, felfogása, lármája. (…) mert senkivel nem történik olyan, aminek az elviselésére nem termett. (…). Ha tehát mindent félretéve csak vezérlő értelmedet és a benned lévő isteni részt ápolod (…) akkor nem leszel idegen saját hazádban.”
Ezeket a gondolatokat ugyan nem napjainkban írták, de a mai díjátadó ünnepségre is igazak.
Több mint 1800 esztendővel ezelőtt jegyezte fel az utókor számára egy Salvio Mansio nevű városban, azaz a mai Esztergomban, Marcus Aurelius római filozófus és nem mellékesen császár.
Abban az Esztergomban születtek ezek a sorok, amely 972 óta, azaz több mint egy évezrede magyar város. Ebben a városban született és keresztelték meg a ma átadandó díj névadóját, Szent István királyunkat.
A Szent István díj mai díjazottja pedig Tamás Aladárné Szűcs Ilona nemzettársunk, aki a XX. és XXI. századi felvidéki magyar sors tanúja.
Ilona asszony 102 esztendős magyar polgár, aki 102 esztendeje szülőföldjén él.
81 esztendős korában nem Ilona asszony ment Szlovákiába, és nem ő kért szlovák állampolgárságot, hanem 1993-ban a szlovák állam jött hozzá és ajánlott neki szlovák állampolgárságot.
Ilona asszony nem kérte, hanem kapta szlovák állampolgárságát, és azt becsülettel elfogadta. Mindig megadta a napjainkra már 21 esztendőssé vált szlovák államnak a kellő tiszteletet, jó és hasznos polgára volt Szlovákiának, mindenben elismerte a szlovák állam jogát, bízott a szlovák alkotmányban is, amely szó szerint garantálja, hogy „akarata ellenére senki nem fosztható meg szlovák állampolgárságától.”
Ilona asszony állampolgársági ügyben évszázados élete során csak egyszer, egyetlen egyszer kért: 2010 után kérte az egyszerűsített eljárásban visszaszerezhető magyar állampolgárságát, amit a második világháború után megkérdezése nélkül elvettek tőle. Ilona asszony szlovákiai magyarként csak annyit kért, ami a magyarországi szlovákoknak háborítatlanul jár: szülőföldje állampolgársága mellett anyaországa állampolgárságát is szerette volna.
A szlovák állam azonban nem viszonozta az Ilona asszony részéről megnyilvánuló tiszteletet, nem ismerte el Ilona asszony jogát a szlovákkal egyidejű magyar állampolgársághoz, és 2012-ben a száz esztendős magyar asszonyt kitaszította saját polgárai sorából.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ilona asszony történetében benne van Európa, Közép-Európa és a Kárpát-medence történetének egy fontos része.
Ilona asszony Szlovákiában egy számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség tagja. Az őshonos nemzeti közösség azt jelenti, hogy nem a közösség tagjai léptek át idegen államhatárokat, hanem az idegen államhatárok lépték át a közösség tagjait.
Akár vigasz is lehetne, de inkább súlyosbító tényező: Ilona asszony és magyar társai sorsukkal nincsenek egyedül.
A földrajzilag tágan értelmezett Európa csaknem 700 milliós lélekszámú lakosságából közel 100 millió ember számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösség tagja, tehát minden hetedik európai egy számbeli kisebbségben élő őshonos etnikai csoporthoz tartozik. Az Európai Unió 28 tagállama mintegy 500 millió lakosából közel 40 millió ember őshonos nemzeti közösség tagja, akik számbeli kisebbségben élnek.
Mindezek ellenére ezen európai közösségek sajátos nyelvi és kulturális jogainak biztosítására a mai napig nincsenek érdemben használható nemzetközi normák, európai etnikai közösségek több tízmilliónyi tagja él részleges jogfosztottságban, és az Európai Unió az erkölcsileg és politikailag is egyre inkább tarthatatlan helyzet rendezésének még a kezdeményezésétől is elzárkózik.
Ezért válik lehetővé napjainkban is, hogy nemzeti közösségeket a kollektív bűnösség vádjával illessenek miközben elvitatják tőlük a kollektív jogokat, ezért nem élhetnek a kisebbségben élő nemzeti közösségek a számbeli többségben lévőkkel egyenlő méltósággal élhető életet, ezért fordulhat elő folyamatosan a politikai kettős mérce alkalmazása, ezért történhet meg, hogy vannak, akik a kisebbségvédelemmel nem élnek, hanem visszaélnek, és így nem a jog, hanem az erő és az erőszak bizonyul erősebbnek, ezért feszül feloldhatatlannak tűnő ellentmondás az államok szuverenitáshoz való joga és a népek önrendelkezési joga között.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim !
Magyarország ugyanazt a tiszteletet és elbánást várja a határain kívül élő magyar közösségek részére, mint amelyet a magyar állam tanúsít a Magyarországon számbeli kisebbségben élő őshonos nemzeti közösségek részére.
A magyar alaptörvény államalkotó tényezőknek ismeri el a Magyarországon élő nemzetiségeket – köztük olyanokat is, mint a lengyelek, bolgárok, görögök, akiket a sors történelmi idővel mérve nem is olyan réged sodort a Kárpát-medencébe –, amely közösségeknek biztosítja a zavartalan közjogi, kulturális és érzelmi kötődését az anyaországukhoz.
A demokratikus magyar állam 1990 óta maradéktalanul teljesíti minden nemzetközi jogi kötelezettségét az államközi kapcsolatokban, 2010 óta pedig végre közjogilag is teljesíti a magyarsággal szembeni nemzeti kötelezettségét: a Kárpát-medencében és a nagyvilágban élő minden magyar ember a szülőföldje elhagyásának kényszere nélkül közjogi kapcsolatot létesíthet a magyar állammal, azaz magyar állampolgár lehet.
Tesszük mindezt úgy, hogy ezáltal senkinek sérelmet nem okozunk, hogy szándékaink szerint valamennyi szomszédos ország vonatkozásában lehetőséget teremtünk a XX. századi kölcsönös sérelmek meghaladására, ezáltal a XXI. században javítva a valamennyiünk érdekét szolgáló, rendkívül fontos regionális gazdasági és politikai együttműködés esélyét.
Tisztelt Ilona Asszony!
A magyar állam nevében ígérem, hogy az Ön és magyar sorstársai ügyét soha nem fogjuk feladni.
Az Ön hűsége a magyarsághoz, az Ön lojalitása Szlovákiához, az Ön bizalma az erkölcs és a jog erejében, az Ön emberi tartása arra kötelez bennünket, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy mindenki megértse és elfogadja: mi, magyarok nem valaki ellen, nem valami ellen tartozunk össze, hanem önmagunkért. Mindent meg fogunk tenni, hogy Szlovákiában is megértsék, nem csak a múltunk közös, hanem a jövőnk is az.
Senki sem lehet szabad, ha a szomszédja nem az. Nem terem szabadság az egyiknek, ha a másik cseléd, nem terem büszkeség az egyiknek, ha a másik megalázott, nem terem jólét az egyiknek, ha a másik kifosztott.
Ez az igazság Közép-Európában és a Kárpát-medencében különösen fontos volt egy ezredéven át.
Semmi okunk nincs arra, hogy azt gondoljuk a következő ezer esztendőre ne lenne hasonlóan irányadó.
Köszönjük Ilona asszonynak példamutató hűségét és helytállását, igyekszünk mindannyian tanulni belőle, és méltónak maradni hozzá.
Isten áldja meg!
Sajtószolgálat
2014. március 27.