Beszéd az Országgyűlési Könyvtár megnyitóján
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mikszáth Kálmán írta Bassó Árminról, az Országgyűlési Könyvtár egykori igazgatójáról, hogy "ingerkedve csörgette sokszor a kulcsokat, hogy olvasót fogjon". Ez a mai megnyitó ünnepség is efféle kulcscsörgetés, amivel talán sikerül felhívnunk a könyvtár régi és új olvasóinak figyelmét, hogy elkészült a felújítás: jöjjenek és vegyék birtokba ezt a kívül-belül megújult intézményt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A rendszerváltoztatást követő első szabad választásokkal az Országgyűlés visszakapta méltó helyét a nemzet életében. Vele tért vissza régi küldetéséhez az Országház és benne az Országgyűlési Könyvtár is.
A Könyvtár korábbi kettős szerepvállalása újra magától értetődő lett. Egyfelől még szélesebbre tárta kapuit a nyilvánosság előtt, másfelől korszerű szolgáltatásokat kínálva ismét ajtót nyitott a belső, parlamenti felhasználói kör felé. Alapítói eredeti szándéka szerint ismét a törvényhozás belső szakmai információs intézménye lett, de megtartotta országos feladatkörű nyilvános könyvtári státusát is. A kutatók, tudósok és az egyetemi hallgatók mellett az intézmény mindig szívesen látta a művelődni vágyó, vagy a jogi információkat kereső polgárokat is, de nyitva állt azon látogatók előtt is, akik azért jöttek, hogy megcsodálják az impozáns olvasótermet, a míves katalógusszekrényeket, vagy a technikai csodának számító csőpostát.
Ma az internet és a digitális adatbázisok korában a könyvtáros szakma is átalakult. Most dolgozó nemzedékei lelkes és kitartó munkával lefújták a port a "könyvtár" szóról – s megőrizve a régi küldetést az új lehetőségekhez igazították annak sikerre vitelét. Így ma már a könyvtárak sokkal inkább információs központok, az emberiség által felhalmozott tudásanyag gyűjtői, rendszerezői és terjesztői; a nemzeti kultúra őrzői. Az Országgyűlés minden képviselője és a ház mindenkori vezetése nagyra értékelte – tisztelt munkatársaink – az Önök által e téren kifejtett munkát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gárdonyi Géza, akiről tavaly óta egy kitüntetett nappal emlékezik meg egy Országgyűlési határozat, és aki remek karcolatokat írt a korabeli parlament jeles figuráiról, valahol ezt írta: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”
Majd’ negyed századdal a rendszerváltoztatás kezdete után megújítottuk Magyarországot, benne a választójogon keresztül átalakítottuk az Országgyűlést. Felújítottuk az Országházat, az Országház környékét, a Kossuth teret. Korszerű látogatóközpontot hozunk létre, és új életre keltjük az Országgyűlés múzeumát. Miért éppen a könyvtárat hagytuk volna ki a sorból?
2012-ben könyvtári bizottságot hoztunk létre azzal a céllal, hogy mind szervezetileg, mind fizikailag megújítsuk az Országgyűlési Könyvtárat. A bizottság ajánlásai között kiemelt feladatként szerepelt a könyvtár szervezeti- és térbeli struktúrájának átgondolása és módosítása. Az elvégzett kemény munka eredményét láthatjuk most itt. Az Országgyűlési Könyvtár megújulásával a felhasználók korszerűbb szolgáltatásokat kapnak: kényelmesebb körülmények között kutathatnak, több olvasótermi férőhely, nagyobb szabadpolcos kézikönyvtár és a korábbinál kiterjedtebb idegen nyelvű szakirodalmi gyűjtemény várja őket. Mindezek mellett a digitalizált dokumentumokat a Kárpát-medencében élő valamennyi olvasónk, kutatónk használhatja.
A technikai fejlődésnek köszönhetően az olvasók immár nem csak a Steindl Imre által tervezett gyönyörű építészeti térben, hanem a virtuális térben is egyre nagyobb számban jelennek meg, és használják az ott felhalmozott és elérhetővé tett tudásanyagot.
Tisztelt könyvtáros munkatársaink!
Kívánom, hogy munkahelyükre mindig indokolt büszkeséggel tekintve e megújult környezetben megújult erővel folytassák munkájukat, az Országgyűlési Könyvtár minden jelenlegi és jövőbeli olvasója érdekében és hasznára.
A könyvtár minden jelenlegi és jövőbeli használójának pedig azt, hogy érezzék otthon magukat e csodálatos világban.
A képviselőtársaknak, hogy legyen idejük ne csak hasznos, de kellemes órákat is eltölteni itt, a kutatóknak, hogy a könyvtár minden igényüket ki tudja elégíteni, az egyetemi hallgatóknak pedig azt, hogy legyen az Országgyűlési Könyvtár fiatal éveik egyik legemlékezetesebb színtere.
Mikszáth Kálmán írta Bassó Árminról, az Országgyűlési Könyvtár egykori igazgatójáról, hogy "ingerkedve csörgette sokszor a kulcsokat, hogy olvasót fogjon". Ez a mai megnyitó ünnepség is efféle kulcscsörgetés, amivel talán sikerül felhívnunk a könyvtár régi és új olvasóinak figyelmét, hogy elkészült a felújítás: jöjjenek és vegyék birtokba ezt a kívül-belül megújult intézményt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A rendszerváltoztatást követő első szabad választásokkal az Országgyűlés visszakapta méltó helyét a nemzet életében. Vele tért vissza régi küldetéséhez az Országház és benne az Országgyűlési Könyvtár is.
A Könyvtár korábbi kettős szerepvállalása újra magától értetődő lett. Egyfelől még szélesebbre tárta kapuit a nyilvánosság előtt, másfelől korszerű szolgáltatásokat kínálva ismét ajtót nyitott a belső, parlamenti felhasználói kör felé. Alapítói eredeti szándéka szerint ismét a törvényhozás belső szakmai információs intézménye lett, de megtartotta országos feladatkörű nyilvános könyvtári státusát is. A kutatók, tudósok és az egyetemi hallgatók mellett az intézmény mindig szívesen látta a művelődni vágyó, vagy a jogi információkat kereső polgárokat is, de nyitva állt azon látogatók előtt is, akik azért jöttek, hogy megcsodálják az impozáns olvasótermet, a míves katalógusszekrényeket, vagy a technikai csodának számító csőpostát.
Ma az internet és a digitális adatbázisok korában a könyvtáros szakma is átalakult. Most dolgozó nemzedékei lelkes és kitartó munkával lefújták a port a "könyvtár" szóról – s megőrizve a régi küldetést az új lehetőségekhez igazították annak sikerre vitelét. Így ma már a könyvtárak sokkal inkább információs központok, az emberiség által felhalmozott tudásanyag gyűjtői, rendszerezői és terjesztői; a nemzeti kultúra őrzői. Az Országgyűlés minden képviselője és a ház mindenkori vezetése nagyra értékelte – tisztelt munkatársaink – az Önök által e téren kifejtett munkát.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Gárdonyi Géza, akiről tavaly óta egy kitüntetett nappal emlékezik meg egy Országgyűlési határozat, és aki remek karcolatokat írt a korabeli parlament jeles figuráiról, valahol ezt írta: „A könyvre adott pénz látszólag eldobott pénz. Mint a vetőmag.”
Majd’ negyed századdal a rendszerváltoztatás kezdete után megújítottuk Magyarországot, benne a választójogon keresztül átalakítottuk az Országgyűlést. Felújítottuk az Országházat, az Országház környékét, a Kossuth teret. Korszerű látogatóközpontot hozunk létre, és új életre keltjük az Országgyűlés múzeumát. Miért éppen a könyvtárat hagytuk volna ki a sorból?
2012-ben könyvtári bizottságot hoztunk létre azzal a céllal, hogy mind szervezetileg, mind fizikailag megújítsuk az Országgyűlési Könyvtárat. A bizottság ajánlásai között kiemelt feladatként szerepelt a könyvtár szervezeti- és térbeli struktúrájának átgondolása és módosítása. Az elvégzett kemény munka eredményét láthatjuk most itt. Az Országgyűlési Könyvtár megújulásával a felhasználók korszerűbb szolgáltatásokat kapnak: kényelmesebb körülmények között kutathatnak, több olvasótermi férőhely, nagyobb szabadpolcos kézikönyvtár és a korábbinál kiterjedtebb idegen nyelvű szakirodalmi gyűjtemény várja őket. Mindezek mellett a digitalizált dokumentumokat a Kárpát-medencében élő valamennyi olvasónk, kutatónk használhatja.
A technikai fejlődésnek köszönhetően az olvasók immár nem csak a Steindl Imre által tervezett gyönyörű építészeti térben, hanem a virtuális térben is egyre nagyobb számban jelennek meg, és használják az ott felhalmozott és elérhetővé tett tudásanyagot.
Tisztelt könyvtáros munkatársaink!
Kívánom, hogy munkahelyükre mindig indokolt büszkeséggel tekintve e megújult környezetben megújult erővel folytassák munkájukat, az Országgyűlési Könyvtár minden jelenlegi és jövőbeli olvasója érdekében és hasznára.
A könyvtár minden jelenlegi és jövőbeli használójának pedig azt, hogy érezzék otthon magukat e csodálatos világban.
A képviselőtársaknak, hogy legyen idejük ne csak hasznos, de kellemes órákat is eltölteni itt, a kutatóknak, hogy a könyvtár minden igényüket ki tudja elégíteni, az egyetemi hallgatóknak pedig azt, hogy legyen az Országgyűlési Könyvtár fiatal éveik egyik legemlékezetesebb színtere.
Sajtószolgálat
2014. március 28.