„Csoda csak akkor lesz, ha bizonyos falakat lebontunk. Elsősorban önmagunkban, és azokat, amelyek elválasztanak bennünket egymástól. Ha legyőzzük azt a távolságot, amely távol tartja tőlünk a bajban lévőket. (…) Ha előtérbe helyezzük az igent. Mindez bátorságot követel, s felveti a kérdést, ki mondhat igent? Ez nem várható el a kicsiktől, a képzetlenektől, a szegényektől, a hátrányos helyzetben lévőktől. Hatalmas a felelősségünk! – mondta Kozma Imre atya egy alkalommal, amikor arról beszélt, hogyan is kezdődött története a fogyatékkal élő emberekkel.

Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket az Országházban. A fogyatékkkal élők ügye mindannyiunk ügye. Olyan ügy, amiben még nagyon sokat tehetünk és, amiben még nagyon sokat kell tennünk. Ezért nagyon örülök, hogy ma itt köszönthetem Önöket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Befogadni egy mondás szerint azt jelenti, hogy adunk egy esélyt – másoknak. És ezzel adunk egy esélyt magunknak is. Adunk egy esélyt másoknak, hogy hozzánk közel kerülve megismerhessenek minket és alakíthassák az életünket. Adunk egy esélyt magunknak, hogy újabb barátokat, újabb lehetőségeket fedezzünk fel az életünkbe megérkezőkkel.

A Göllesz Viktor ösztöndíj fontos küldetést teljesít. Jó lehetőség mindazoknak, akik megkapják – de minden túlzás nélkül állíthatom, legalább ekkora lehetőség a nemzet különféle közösségei számára is.

Ha az államérdek szempontjából, hideg matematikával közelítjük meg a kérdést: mennyivel jobb egy magasan képzett, értékes, alkalmasint pótolhatatlan munkát végző, jól kereső adófizető, egy napjait mindenki számára, a maga számára is hasznosan töltő, magabiztos és öntudatos polgár, aki képes gondoskodni önmagáról, mint valaki, aki segélyre szorul.

Mekkora pazarlás, ha azért nem juthat valaki efféle élethez, mert nem kapta meg a lehetőséget, támogatást! Pazarlás az egyén és a közösség szempontjából egyaránt.

Ennél is fontosabb, hogy a magyar szabadság, közös jogaink ünnepének közeledtével újra elmondjuk: a nemzet nem mondhat le senkiről. Mindenkinek meg kell adnunk a lehetőséget és az esélyt, hogy kibontakoztassa képességeit. Mindazok, akik ezért dolgoznak, egyfelől a demokratikus jogok kiterjesztéséért dolgoznak, miközben segítenek az élet terheit megkönnyíteni nehéz sorsú embertársainknak.

Köszönet mindenkinek, aki vállalja ezt a munkát. Köszönet a befogadó önkormányzatoknak, amelyek akadálymentesítik intézményeiket és ezzel nem csak a szó fizikai értelmében, hanem a lelkekben is lebontják a bennünket elválasztó falakat. Köszönjük, hogy felelősséget vállalnak polgáraikért.

Köszönet azoknak a polgároknak, akik ezért a nagyszerű ügyért dolgoznak. Nélkülük az állam minden jóindulata, a hivatal minden jószándéka is kevés. Kedves Ösztöndíjasok!

Gratulálok mindahhoz, amit eddig elértetek. Mindannyian tudjuk, nem véletlenül vagytok itt. Kívánjuk Nektek, hogy járjatok szerencsével azon az úton, amin elindultatok, s ez az ösztöndíj segítsen Titeket céljaitok elérésében.