A honfoglaló Árpád fejedelem unokájának nevét viselő település történelmi színhely. Taksony: a legrégebbi települések egyike, azokból az időkből, amikor számunkra, magyarok számára, minden elkezdődött ebben a hazában. A falu, amely a nemzettel élte végig az elmúlt évezred minden pillanatát, a béke csendesen csorgó évszázadait, a háborús időket, a nemzeti katasztrófák mindent felforgató éveit. És azokat a korszakokat, amikor mindent újra kellett kezdeni.

A honfoglalók meghódították ezt a földet, és azóta is minden nemzedék ezt teszi: a maga élete árán újra és újra megszerzi magának: hazává teszi. Hazává, amelyben otthona áll, és amelyben gyermekei felnőnek.

Nem volt könnyű ez az ezer esztendő. Túléltük a mongoljárást és az oszmán hódoltságot, a levert és eltiport szabadságharcokat követő megtorlásokat, a kontinenst lángba borító világháborúkat, a nemzeti és a nemzetközi szocializmus terrorját.

Túléltük a trianoni megtöretést, azt, hogy darabokra szaggattattunk. Túléltük a deportálásokat, amikor a diktatúrák a velünk élőket tagadták ki a nemzetből: elkergették, rabszolgává tették, halálra adták őket.

Ám mindig volt erő újrakezdeni: újra és újra el tudtuk kezdeni az életet. El tudta kezdeni az ország, a nemzet és Taksony maga is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Márai írja: „A magyar mérsékelt, tartózkodó, ezeréves veszélyösztönnel szemléli a világ jelenségeit, ezer éve ugyanazok a történelmi erővonalak metszik a magyarság életvonalait. A magyar nem kegyetlen: történelmi sorsa méltányosságra és óvatosságra tanította. Ezer éven át egy kis nép, mely nagy hatalmak állandó viharzónájában él, megtanulja, hogy egyetlen kötelessége van önmagával és a világgal szemben: megmaradni. Túlzással, igazságtalansággal, méltánytalansággal, vad indulatokkal, kegyetlenséggel lehet hódítani; megmaradni csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet.”

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, az írófejedelem szavai a mi nemzedékünknek is szólnak. Csak méltányossággal, türelemmel és arányérzékkel lehet élni, megmaradni, csak így lehet egymással szövetséget kötni és együtt dolgozni, építeni és alkotni: Itt születettek, és a sors által ide vetettek; magyarok és svábok; felvidékiek, erdélyiek és délvidékiek. Csak így lehet élni, megmaradni és gyarapodni itthon – Taksonyban, Tökölön, vagy Szigetszentmiklóson –, és otthon – a másik Taksonyban, Vízkeleten, Lövétén vagy Szabadkán.

Tisztelt „itthoni” Honfitársaim!

Köszönöm Önöknek, hogy megértették másik nagy írónk, Szabó Dezső üzenetét is: minden magyar ember felelős minden magyarért.

Köszönöm Önöknek, hogy felelősséget vállalnak a külhoni magyarságért. Köszönöm azt, hogy testvérvárosi kapcsolataikon keresztül magukhoz fűzték a Felvidék két települését: van közös életük. Olyan közös életük, amitől nem csak az Önök települései, de az egész nemzet gazdagabb lett.

Kedves Taksonyiak!

Magyarország megújításának idejét éljük – nekünk ez az újrakezdés jutott. Három és fél éve mindennap keményen dolgozunk ezért a célért.

Az elmúlt három esztendőben közösen átvágtuk a nemzet életét szorongató béklyók nagy részét.

Felvettük a harcot az adósság ellen, ami ellehetetlenítette egyfelől a központi költségvetés és az önkormányzatok helyzetét, másfelől a családok mindennapjait. Mára elmondhatjuk sokkal könnyebb az a hátizsák, amit az elődeink idején raktak a hátunkra – amit ránk kényszerítettek. Ehhez jön a rezsicsökkentés, aminek köszönhetően az infláció 40 esztendeje nem látott szintre süllyedt. Az államháztartási hiány csökkentésével elértük egy, a polgárait szolgáló felelős állam hiányának szintjét – jegyezzük meg nem sok olyan államot találunk ma Európában, amely teljesíteni tudta ugynezt.

Sok mindent tettünk az élet minden területén, hogy Magyarország ne csak túlélje a válságot, de újra meg is erősödjék. Új lapot nyitottunk a nemzet határokon átívelő újraegyesítésében is. Biztosítottuk a magyar állampolgárság kedvezményes elnyerését a külhoni magyaroknak.

Kimondtuk: mostantól úgy lesz, hogy a magyar állam is felelős lesz minden magyarért. Segítségére lesz abban, hogy megmaradjon magyarnak, és magyarként találja meg a boldogulását, éljen bárhol is a nagyvilágban.

De kimondtuk azt is, hogy ez a felelősség a határokon belül pozíciókkal rendelkező nemzetközi gazdasági hatalmakkal szembeni kiszolgáltatottság megszüntetését is magába kell, hogy foglalja.

Azt, hogy Magyarországon nem lehet semmi fontosabb a magyar emberek, a magyar állampolgárok érdekeinél. Azt, hogy ezen túl senki se húzhasson hasznot a magyar emberek erőfeszítéseiből úgy, hogy nem vállal részt a közös terhek viseléséből.

Ugyanakkor ki kellett mondanunk, s újra ki kell hangsúlyoznunk, hogy mindenki felelős önmagáért is. Felelős a gyermekeiért, idős szüleiért, a családjáért.

Felelős a falujáért, városáért, közösségeiért, szűkebb szülőföldjéért, a hazájáért és a nemzetéért. Felelős az Isten által rábízott talentumokért, melyeket kötelessége gyarapítani. Felelős a rá bízott értékekért, hagyományokért, nyelvért és kultúráért, melyeket kötelessége a következő nemzedékekre átörökíteni.

Tisztelt Honfitárasim!

Magyarország megújításának idejét éljük. Ebből mindenki kiveszi a részét, így a taksonyiak is. A politika és a kormány önmagában nem tud építeni. A politika feladata az, hogy Önök építeni tudjanak. A politika munkája az, hogy legyen lehetőség, legyen pénz, legyen háttér – törvény és szabályozás – meg ami még kell. Az Önök feladata és küldetése, hogy építsenek és alkossanak, fenntartsanak és éltessenek: otthont és vállalkozást, családot és közösséget, hagyományt és kultúrát.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A taksonyiak itt voltak, amikor az ország ezredéves története elkezdődött. Azóta minden taksonyi nemzedék hozzáadta az életét az ország, a nemzet életéhez.

Isten adja, hogy Taksony a következő magyar ezredévnek is cselekvő részese és történelmi tanúja legyen.